Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
A Francia Földmunkás Szövetség főtitkárával Dánszentmiklóson volt, természetesen, az OVH akkor! vezetőivel közösen. Gondolok az érdekvédelemre, — elsősorban a bérkérdésekre —, a kulturális nevelőmunkára, a szociális juttatásokra. A Szakszervezeti Tanácshoz, sőt, kormányszervekhez is vittük az előterjesztéseinket. — Tíz éve nyugdíjas. Tartja-e a kapcsolatot az otthoniakkal? — Mindig és minden lehetséges módon, mióta Csongrádból elkerültem. ,,Hazamegyek" — így szoktam mondani, amikor hívnak, író—olvasó találkozókra, különböző rendezvényekre, és nagyon gyakran hazahívnak. Egyébként a Csongrádi Kubikos Napokat is mi kezdeményeztük, még régebben, sőt, Csongrádon a Kubikos Múzeum létesítését is. Anyagához szerény kis munkámmal én is hozzájárultam. Azoknak az írásoknak egy részét, amelyeket a kubikosokról írtak és megjelentek, én gyűjtögettem össze. A múzeumnak kisebb könyvtárra való irodalma van a kubikosságról. A kubikostalálkozókra, amióta vannak, mindig elmegyek, résztveszek a program kidolgozásában, meg zsűritagként is. — Min dolgozik mostanában? — Nem régen készültem el, — szintén az otthoniak inspirálására —, Móricz Zsigmond és a Viharsarok címmel egy írással. Ez helyzetkép arról a vidékről, és főként arról írok, amit Móriczrói írtak azon a tájon a szentesi kubikosokról megjelent írásai kapcsán. Egy másik, elkészült kétkötetes munkám ugyancsak erről a vidékről szól Honfoglalók címmel. Tulajdonképpen azt írom meg, hogy a kubikosok öt nemzedéke a szabadságharctól mondhatni a felszabadulásig az egész Tisza-völgyét, — ahogy ezt Széchenyi István értelmezte, tehát nemcsak a Tisza folyót, hanem az összes mellékfo-A 3 éves terv keretében épült vízátemelő Jyáit is —, hogyan tette alkalmassá művelésre, települések kialakítására, kulturális, szociális létesítmények építésére. Mondhatom úgy is, hogy egy egész új társadalmi rend befogadására alkalmassá. Ez a kötetem, a Honfoglalók az új honfoglalással, vagyis a földosztással fejeződik be. Az is ott kezdődött, ahol az első, Pusztaszeren . . . — További tervek? — írni tanulni. Nekem az életfelfogásom, hogy nem tudnék munka nélkül meglenni. Azt tartom, hogy az élet értelmét, célját, tartalmát szinte kizáA készülő újabb könyv történet lesz évezredekre visszamenőleg, de a ma számára is, kubikosokról, az ott élőkről. Nekem az a véleményem, amíg ember él a földön, akármilyen társadalmi formációban él is, a legnagyobb gond mindig az lesz, hogy a következő nemzedékek vigyék, fejlesszék tovább azt, amit apáink, nagyapáink, az elődeink alkottak. A munkára nevelés szerintem nem megy máskép, csak úgy, ha láttatjuk: az előttünk élő nemzedékek is nagyon sokat tettek azért, hogy újjágyúrják a föld színét. — Ha nem okozok szomorúságot, megkérdezném, a kis tanyával, a Mentett-réten, mi történt? A választ csendes sóhaj kíséri. — 1942-ben, abban a nagyon árvizes, belvizes esztendőben összedőlt. A sok szép gyümölcsös is kipusztult akkor a Mentett-rétben. Hosszú ideig volt magas szinten az árvíz, és az úgynevezett „lábvizet" ezek a gyümölcsfák nem bírták el. Most mi van a kis ház helyén? Szántóföld, búza vagy kukorica terem rajta. Nagyon jó termőföld az . . . Sokan beköltöztek azóta Szentesre, meg máshova. Nincs meg az iskola se, melybe én is jártam még. Nem is kell az ma már... Megvan a buszjárat a külterületi határrészekről, és behordják a gyerekeket az iskolába. Alföldi Erzsébet rólag a munka adja. Ennek természetesen sok ága-boga van. Nemcsak az a munka, hogy ásunk, meg kertészkedünk, hogy könyvet írunk, hanem az is, hogy örökké tanulunk. Tehát anyagot gyűjtök, írok és tanulok. Ha eljönne hozzám, meglátná, milyen könyvtáram van. Csongrádról, az egész vidékről, a múltról, visszamenőleg hatezer évre mindent, ami csak létezik irodalom, öszszegyűjtögettem. Sok olyan szülöttje van annak a tájnak, akiről írni érdemes. Tartozunk a múltnak, meg a jövőnek is ezzel. 29
