Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
kártyáztunk, csak hogy teljen az idő. Ez csak egy életre szóló üdülés? Akkor aztán beütött az 1940-es árvíz. Március tizenötödike volt, emlékszem, azt az ünnepi halászlét a gáton ettük meg. Nyúlgáttal védtük a községet, de a gátőrház udvaráról már tutajjal jutottunk ki. A falu azonban megmenekült. Kis szünet után, hunyorítva: — Lehet, hogy nagyobb baj is fenyegetett, de az agárdiaknak helyén volt az eszük. Átvágták a gátat, a víz ráment a palánki gazdaságra. A nagybirtokos elviselte valahogy. Idegen nem tudott a dologról, én meg behunytam a szemem ... A falu űrbéliekről volt szó, szegény emberekről, nekik mindenük odaveszhetett volna. Napbarnított arca ragyog. Régi csíny, ezt mutatják az arcvonásai, de azért jó emlékezni rá. Árvízi bor Hanem az a víz mégiscsak megváltoztatta az életét. — Attól a naptól, ezerkilenszáznegyven március tizenötödikétől vége lett a nagy nyugalomnak. Vége a horgászásnak, a kártyacsatáknak. A Sió megmutatta, hogy nem az a jámbor csatorna, aminek hittük. Megkezdődtek a biztonsági munkák. Reggeltől estig loholtam, emberekkel tárgyaltam, volt úgy hogy száz munkás tartozott hozzám. Megtanultam: a vízmester életét a természet szabályozza. Amíg szelídek a vizék, kártyázhat, lógathatja a lábát. De ezt a pihenőt utána kamatostul viszszaveszik tőle a vizek. Nem baj, nem sajnálom. Ha ma választhatnék, ma is csak vízmesternek jönnék. Ide, Sióagárdra. Az övé volt a Sió Palánktól Simontornyáig, a Sárvíz és a Nádor csatorna végig. — 1940-re megépítettük a körgátat Sióagárd körül. Nagyon is idejében. Mert negyvenötben megkaptuk a következő árvizet. Körgát nélkül oda az egész falu. Érces, vidám hangja most elhalkul: — Ötvenhatban aztán a körgát sem segített. Akkorra már engem bevittek Szekszárdra, a szakaszmérnökségre, de a jeges ár miatt kivezényeltek a Sió mellé. Négy hétig dolgoztam ott a védelem vezetőjeként. A jég visszafelé jött a Sión, nem lőhetett föltartani. Sajnos száz házat leberetvált Sióagárdon. Az volt életem legkeservesebb időszaka. A térdére csap, kék szeme pajkos fényre vált megint: — No de Ígértem, hogy Bokor Miskáról is mesélek. Hát ő volt kinn akikor Budapestről, a Vízügyi Főigazgatóságtól. És össze is különböztünk elég hamar. Mert én úgy gondolkoztam mindig: a főnök éppen úgy jót akar, mint a beosztott, és ha a beosztott lát valamit jobban, azt elfogadja. Épp a közös érdek miatt. Szóval mi ott összekü- Jönböztünk, hogy kővel kell-e védekezni vagy homokzsákkal. Bokor Mihály engedett végül, de azért láttam, hogy benne maradt a tüske . . . Mégsem váltunk el haraggal. — János bácsi kacsint. — Mert már akkor is volt nekem egy kis borom. A víz az én házamat is meglátogatta, igaz csak a pincét. Négy hétig forgatta a boromat, ringatta a hordómat. Ahogy lement az ár, mondom Bokor Mihálynak: Miska, van egy kis jó árvízi borom, megkóstolnád-e? Csapra ütöttük a hordót, nézett mindenki: micsoda lé folyik abból? Hát színarany nedű csörgött ki, ilyen, amivel benneteket kínállak. Bokor Miska haragja is elpárolgott. Aztán ha erre járt, mindig megkérdezte: tart-e még az az árvízi bor? ,,Megértem őket...” János bácsi feláll, a kertbe invitál bennünket. — Ha már a borról beszéltünk, nézzétek meg a szőlőmet is. Hatszáz tőkém van. Néhány éve, amikor Kádár János Szekszárdon járt, az én szőlőmmel kínálták meg. Azt üzente nekem, ide a Nádor csatorna partjára: aki ezt a szőlőt termelte, érti a dolgát, gratulál a gazdának. Járjuk a kertet. Barackfák, szilvafák, cseresznyék, óriás diók. Félszáznál több gyümölcsfa. Aztán ribizli, málna, eper... Almafák egész hadrendje. — Mekkora ez a kert, János bácsi? — Ezerkétszáz öl. — Nem sok ez egy embernek? Kacag az ősz hajú, harsogva kacag: — Azért kell korán kelni! Behív az árnyékba bújtatott deszkaházba : — Feje is van az embernek, nemcsak keze... Ezt a traktort, amit itt láttok, motorból szerkesztettem. Pannóniából. Ez meg egy permetezőgép. Ezt is motorkeré к pótból alakítottam. Automata, gombnyomásra működik. A konyhákért felől sietve jön János bácsi felesége. — János! Rajzanak a méhek! Az öreg vízmester megcsóválja a fejét. Az nem lehet. Arról ő tudna. De azért a méhes felé fordulunk. A kaptárok körül dongás, zümmögve játszik a fullánkos zenekar. Az egyik kaptár bejáratánál valóban ott csüng az egész család. Mint egy barnászöld, nagy szakáll. — Ezek tényleg rajzanak .. . János bácsi nevetve tovább lép ... — Azt csak hiszitek .. . Tőlük vettem el a mézet délelőtt. És most kiültek a házuk elé, siratják. Kissé később, csöndesen: — Én megértem őket. Ők dolgoztak érte, más meg elveszi tőlük ... (Kása) Táj érte к ez let- Szoboszlón Társadalom és vízgazdálkodás Vízgazdálkodási és környezetvédelmi tájértekezlet volt Hajdúszoboszlón a közelmúltban. A tanácskozás aktualitásához hozzájárult az OVH-nál ez év elején végrehajtott szervezeti módosítás is, miszerint a Vízg'azdálkodási osztály a korábbi Vízgazdálkodás-fejlesztési Főosztálytól átkerült a Környezet- és vízminőségvédelmi Főosztályhoz. így az előző elnevezése Kutatási és műszaki fejlesztési Főosztályra, míg az utóbbié Vízgazdálkodási és környezetvédelmi Főosztályra változott. Molnár László igazgatóhelyettes főmérnök üdvözlő szavai után dr. Papp Ferenc főosztályvezető vitaindító előadásában elemezte egyrészt a társadalom és a vízgazdálkodás, másrészt a vízgazdálkodási ágazat különböző szaktevékenységei közötti bonyolult kölcsönhatásokat, ezék fejlődését, majd távlati célkitűzéseinket. Kiemelte, hogy szoros és összehangolt munkára van szükség az igazgatóságok és a vízgazdálkodás fejlesztésével foglalkozó egyéb OVH szervek között. Beszélt a vízügyi felügyeleti tevékenység fejlesztésével kapcsolatos feladatokról, a vízgyűjtő fejlesztési csoportok szintetizáló szerepéről, a felszín alatti vizekkel kapcsolatos ismeretek fokozásáról, azok védelmének fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy minden vízgazdálkodási tevékenység során általában és konkrétan érvényesíteni kell a vizek minőségének védelmét és a vízi környezet fejlesztését. Bejelentette, hogy az OVH elnöki értekezlete szakágazati rangra emelte a vízkészlet-gazdálkodási és vízminőség-védelmi tevékenységet. Dr. Alföldi László főosztályvezető szólt a vízrajzi munka korszerűsítéséről, a VITUKI feladatainak további decentralizálásáról. Az OVH Vízgazdálkodási és környezetvédelmi főosztályának keretében működő osztályok képviselői értékelték az eddigi szaktevékenységet, majd ismertették a soron következő feladatokat. Simon Tibor főelőadó szólt a környezetvédelmi rendelkezésekről és irányelvekről. Dr. Dávid László osztályvezető részletezte a vízkészlet-vízigény egyensúly folyamatos fenntartásának és a térségi vízgazdákodási szemlélet szükségességét. Katona Emil osztályvezető a vízminőség-védelem helyzetét, majd továbbfejlesztésének lehetőségeit ismertette. Az értekezlet résztvevői két szekcióban vitatták meg a vízkészlet-gazdálkodást, valamint a környezet- és vízminőség-védelem időszerű kérdéseit, és a feladatok megoldásának célszerű módszereit. Kvasz Jenő 27
