Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
Fedett uszoda a Balaton-patton Alig kőhajításnyira a Balatontól Fűzfő-gyártelepen épül a Dunántúl legszebb, legkorszerűbb sportuszodája. Miért éppen a Balaton közelébe kerül ez a modern létesítmény? Elsősorban azért, mert az üzemeltetés biztonságát garantálja a hatalmas vegyipari vállalat, a Nitrokémia. Idegenforgalmi szempontból sem lebecsülendő annak a jelentősége, hogy az év minden hónapjában rangos hazai Vízzel töltötték fel a medencét és nemzetközi versenyeket rendezhetnek itt. Természetesen az új uszoda, ha elkészül, nemcsak a versenysportnak, hanem mindenkinek otthona lesz, aki szeret úszni, egészségesen élni. A fűzfői ötvenméteres versenyuszoda építése lassan befejezéséhez közeledik. A kivitelező a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat. A csarnok előre gyártott elemeit Péten és a helyszínen készítették. A 46 méter hosszú és 1,8 méter magas elemeket két, egyenként kétszáz tonnás daruval emelték a helyükre. Egy-egy tartóelem súlya 230 tonna. Az építők tudják, hogy a környék lakói már nagyon várják a mintegy kétszázmillió forintos költséggel épülő uszoda átadását. A munka télen sem állt meg. Tavasszal megérkeztek a Csőszerelőipari Vállalat dolgozói, s hozzákezdtek a különféle vezetékek elhelyezéséhez. Már készülnek a homlokzati üvegfalak és szerelik a tetővilágítást. Március végén jelentős állomáshoz érkeztek az építők. Feltöltötték a medencét, s megkezdődtek a szivárgáspróbák. A hatalmas tömegű — kétezer köbméter — víz óriási súllyal nehezedett a medencét tartó betonpillérekre. A próba sikerült, szivárgást sehol sem észleltek. Következhetett a csempézés, a burkolás, a festés. Megépítik a lépcsőket, az utakat, a lelátókat és természetesen a kiszolgáló egységeket. Remélhető, hogy az építők teljesítik kongresszusi vállalásukat s december 31-én megtörténik a műszaki átadás. Vida András VÍZUTÁNPÓTLÁS DEBRECENNEK Debrecennek van egy vize, a Hortobágy — a csapokból azonban a Keleti-főcsatorna ered meg. Ősszel, télen és tavasszal május elsejéig a csatornából nap mint nap 22 ezer köbméter „nyers”, még ihatatlan vizet emelnek át a szivattyúk, hogy aztán ihatóvá váljék a Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat (TRVVV) különleges alakú, kehelyre emlékeztető épületében s onnan vegye az irányt Debrecenbe. A 22 ezer köbméter éltető elem a városnak május 1-től szeptember 30-ig (tehát a nyári hónapokban!) kevés. Tegyük mindjárt hozzá, hogy e mennyiség csak részben, harmadában csillapítja a növekvő város szomját. Épp ezért jó előre fölkészült a Keleti-főcsatorna mellett a víztisztítómű. Vagyis köbméterekben kifejezve, ha kell, naponként akár 28—31 ezer köbméter iható vizet útjára bocsáthat. Erről a felkészülésről győződtek meg a közelmúltban a KÖJÁL, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, a Hajdú-Bihar megyei Tanács s az OVH szakemberei. Hogy mégis mi a biztosíték, arról az üzemséta során Murányi Ferenc és Nádasdi Gábor (üzemvezető és üzemegységvezető) sokat elmondott. Mindenekelőtt jó ómennek tartják, hogy az elmúlt esztendőben (egész évben!) egyetlen nap sem esett ki a víztisztító termelésből, sem az egyszálas vezeték, sem más miatt. Rövid időn belül a második ág (a 2-es vezeték) is eresztheti a vizet, ha az első netán meghibásodik. Az első ág acélvezetékének hegesztéseit a korrózió már-már próbára teszi, a második ág eternitcsöves. Maga a vízmű (a tervezés jóvoltából) napi 40 ezer köbméter ,,kfcs”-víz feldolgozására képes, a járulékos részek kapacitása azonban ennél csekélyebb. Mint említettük: egyelőre. Az viszont, hogy a jelenlegi 20 ezer köbméter ivóvíz helyett 31 ezer köbméternyit is tud juttatni Debrecennek a Keleti-főcsatornára épült nagyüzem, a gépek revíziós áttekintése, a szivattyúk felújítása, s az általános csapágycserék után már az embernek, tehát a vízmű vezetőinek és dolgozóinak köszönhető. Ahogy Nádasdi Gábor mondta: „A vegyszeradagolási folyamatok érzékenyen játszanak közre Debrecen egynapi szükségletének létrehozásában.” A föld alá süllyesztett óriási tartályokban a tisztítást végző vegyszerek adagolási rendje, s az egyéb finom technológiai módosítások mondhatni köbméterről köbméterre javították a mennyiségi termelést. Most éppen a sedipur nevű külföldi vegyszer azonos hatékonyságú magyar helyettesítő anyagát keresik. A minőség (a jó víz) adva van. A Tisza „Lökig" tartó folyama (mint szakaszrész) még alig szennyeződött be az ipartelepektől, a mezőgazdaság kemizálásától. Még, mert egyáltalán nem adhat okot reménykedésre, ami manapság környezetünkben tisztának tűnik. Am az bizonyos, hogy a Tisza a „Keletiben” tovább folyván egy egészséges vízi életet élő mederben jut el a szűrőkig, s így olyan ízanyagokkal dúsul, melyek máskülönben hiányoznának belőle. (Az iparnak természetesen Debrecenben is mindegy az, hogy ízes-e a víz.) A szemlén — mindent egybevetve — tehát jól vizsgázott a Tisza menti Re gionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat. Dolgozóin aligha múlik a nagyváros folyamatos nyári vízutánpótlása. A szivattyúállomástól a derítőmedencéig megtettek minden tőlük telhetőt. Sz. Cs. 16
