Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

Fedett uszoda a Balaton-patton Alig kőhajításnyira a Balatontól Fűzfő-gyártelepen épül a Dunántúl leg­szebb, legkorszerűbb sportuszodája. Miért éppen a Balaton közelébe ke­rül ez a modern létesítmény? Elsősor­ban azért, mert az üzemeltetés bizton­ságát garantálja a hatalmas vegyipari vállalat, a Nitrokémia. Idegenforgalmi szempontból sem le­becsülendő annak a jelentősége, hogy az év minden hónapjában rangos hazai Vízzel töltötték fel a medencét és nemzetközi versenyeket rendezhet­nek itt. Természetesen az új uszoda, ha el­készül, nemcsak a versenysportnak, ha­nem mindenkinek otthona lesz, aki sze­ret úszni, egészségesen élni. A fűzfői ötvenméteres versenyuszoda építése lassan befejezéséhez közeledik. A kivitelező a Veszprém megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. A csarnok előre gyártott elemeit Péten és a helyszínen készítették. A 46 méter hosszú és 1,8 méter magas elemeket két, egyenként kétszáz tonnás daruval emelték a he­lyükre. Egy-egy tartóelem súlya 230 tonna. Az építők tudják, hogy a környék la­kói már nagyon várják a mintegy két­százmillió forintos költséggel épülő uszoda átadását. A munka télen sem állt meg. Ta­vasszal megérkeztek a Csőszerelőipari Vállalat dolgozói, s hozzákezdtek a kü­lönféle vezetékek elhelyezéséhez. Már készülnek a homlokzati üvegfalak és szerelik a tetővilágítást. Március végén jelentős állomáshoz érkeztek az építők. Feltöltötték a me­dencét, s megkezdődtek a szivárgás­próbák. A hatalmas tömegű — kétezer köb­méter — víz óriási súllyal nehezedett a medencét tartó betonpillérekre. A próba sikerült, szivárgást sehol sem észleltek. Következhetett a csempézés, a burkolás, a festés. Megépítik a lépcsőket, az utakat, a lelátókat és természetesen a kiszolgáló egységeket. Remélhető, hogy az építők teljesítik kongresszusi vállalásukat s december 31-én megtörténik a műszaki átadás. Vida András VÍZUTÁNPÓTLÁS DEBRECENNEK Debrecennek van egy vize, a Horto­bágy — a csapokból azonban a Ke­leti-főcsatorna ered meg. Ősszel, télen és tavasszal május el­sejéig a csatornából nap mint nap 22 ezer köbméter „nyers”, még ihatatlan vizet emelnek át a szivattyúk, hogy az­tán ihatóvá váljék a Tisza menti Regi­onális Vízmű és Vízgazdálkodási Válla­lat (TRVVV) különleges alakú, kehelyre emlékeztető épületében s onnan vegye az irányt Debrecenbe. A 22 ezer köbméter éltető elem a vá­rosnak május 1-től szeptember 30-ig (tehát a nyári hónapokban!) kevés. Te­gyük mindjárt hozzá, hogy e mennyiség csak részben, harmadában csillapítja a növekvő város szomját. Épp ezért jó előre fölkészült a Kele­ti-főcsatorna mellett a víztisztítómű. Vagyis köbméterekben kifejezve, ha kell, naponként akár 28—31 ezer köbmé­ter iható vizet útjára bocsáthat. Erről a felkészülésről győződtek meg a közelmúltban a KÖJÁL, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, a Hajdú-Bihar me­gyei Tanács s az OVH szakemberei. Hogy mégis mi a biztosíték, arról az üzemséta során Murányi Ferenc és Ná­­dasdi Gábor (üzemvezető és üzemegy­ségvezető) sokat elmondott. Mindenek­előtt jó ómennek tartják, hogy az el­múlt esztendőben (egész évben!) egyet­len nap sem esett ki a víztisztító ter­melésből, sem az egyszálas vezeték, sem más miatt. Rövid időn belül a második ág (a 2-es vezeték) is eresztheti a vi­zet, ha az első netán meghibásodik. Az első ág acélvezetékének hegeszté­seit a korrózió már-már próbára teszi, a második ág eternitcsöves. Maga a vízmű (a tervezés jóvoltából) napi 40 ezer köbméter ,,kfcs”-víz fel­dolgozására képes, a járulékos részek kapacitása azonban ennél csekélyebb. Mint említettük: egyelőre. Az viszont, hogy a jelenlegi 20 ezer köbméter ivó­víz helyett 31 ezer köbméternyit is tud juttatni Debrecennek a Keleti-főcsator­nára épült nagyüzem, a gépek revíziós áttekintése, a szivattyúk felújítása, s az általános csapágycserék után már az embernek, tehát a vízmű vezetőinek és dolgozóinak köszönhető. Ahogy Nádasdi Gábor mondta: „A vegyszeradagolási folyamatok érzéke­nyen játszanak közre Debrecen egynapi szükségletének létrehozásában.” A föld alá süllyesztett óriási tartályokban a tisztítást végző vegyszerek adagolási rendje, s az egyéb finom technológiai módosítások mondhatni köbméterről köbméterre javították a mennyiségi ter­melést. Most éppen a sedipur nevű külföldi vegyszer azonos hatékonyságú magyar helyettesítő anyagát keresik. A minőség (a jó víz) adva van. A Tisza „Lökig" tartó folyama (mint szakaszrész) még alig szennyeződött be az ipartelepektől, a mezőgazdaság kemizálásától. Még, mert egyáltalán nem adhat okot reménykedésre, ami manapság környe­zetünkben tisztának tűnik. Am az bi­zonyos, hogy a Tisza a „Keletiben” to­vább folyván egy egészséges vízi életet élő mederben jut el a szűrőkig, s így olyan ízanyagokkal dúsul, melyek más­különben hiányoznának belőle. (Az iparnak természetesen Debrecenben is mindegy az, hogy ízes-e a víz.) A szemlén — mindent egybevetve — tehát jól vizsgázott a Tisza menti Re gionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vál­lalat. Dolgozóin aligha múlik a nagy­város folyamatos nyári vízutánpótlása. A szivattyúállomástól a derítőmeden­céig megtettek minden tőlük telhetőt. Sz. Cs. 16

Next

/
Thumbnails
Contents