Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
vízi úton történhetett, katonai kétéltű járművek segítségével. A hosszúfoki állapotok ismeretében a védelemvezetés jelentős számú földmunkagépet vont össze és ezekkel Újladány község köré új körtöltést építtetett abból a célból, hogy a település 295 lakóépülete mentesüljön az esetleges árvízi elöntéstől. A 39 000 m3 földmunkával épült, 3800 fm hosszú töltés 7 nap alatt, augusztus 5-re elkészült. A töltésszakadáson kiömlő víz a Kettős-Körös és a Gyepes-csatorna közötti területen terült szét. Július 29-én elérte Tarhos község körtöltését, 30-án pedig a Gyepes-csatorna bal oldali töltését. Doboz községet a víz augusztus 1-én 14 órakor érte el, s innen tovább terjedt Sarkad irányába. A víz szétterülésének helyzetét naponta kétszer légi felderítés segítségével rögzítették. A védekező erők Tarhos, Doboz és Sarkad védelme érdekében rendkívül nehéz — Tarhos esetében egyes szakemberek szerint kilátástalan — küzdelmet folytattak. Tarhos községet és külterületét egy igen régi körtöltés vette körül, amelynek Ny-i részét erdő, a D-i szakaszát pedig gaz és cserje borította. Itt mindenekelőtt a látás és a járhatóság feltételeit kellett biztosítani a fák és cserjék letakarítása útján. Az elöntés árvízszintje általában 10—50 cm-rel magasabb volt a töltéskorona szintjénél, ezért annak teljes hosszában magassági megerősítést kellett végezni. A homokzsákokat a töltés egyes pontjaira a mentett oldalon kialakult sártengeren keresztül, csak katonai kétéltű járművekkel lehetett bevinni. A töltés hosszában pedig vagy ezekkel az úszó lánctalpas eszközökkel, vagy kézi erővel szállították. Ez a nem árvízvédelmi jellegű töltés teljesen átázott, roskadt, megcsúszott. Csak a fák gyökérzete és az erőteljes megtámasztások mentették meg az átszakadástól. Amikor a község Ny-i körtöltésének helyzete kritikussá vált, a központi védelemvezetés elrendelte egy második védelmi töltés megépítését. A 3970 fm hosszú töltés jelentős gépi erők összpontosításával 8 nap alatt elkészült. összesen 72 000 m3 földet építettek be. Végül is Tarhos község védelme eredményes volt, a község 250 lakóépülete és 19 középülete megmenekült. Doboz községet elfogadható állapotú körtöltés védte, ezért a község lakóit nem telepítették ki. A körtöltés altalaja a Ny-i és É-i oldalon vízáteresztő, ezért a töltésen belül jelentős mennyiségű fakadóvíz keletkezett. Emiatt 39 lakóházat kellett kiüríteni. A fakadóvizek tovaterjedését homokzsákokból épített szorító gátakkal akadályozták meg. Sarkad község védelme érdekében a község ÉNy-i oldalán építettek ki néhány nap alatt, 5100 fm hosszú, új lokalizáló töltést, több mint 100 000 m3 föld beépítésével. Biztosították ezzel jelentős termőterület, a sarkadi Lenin TSZ központjának, de mindenekelőtt Sarkad község belterületének megvédését az árvízi elöntéstől. A szétterülő víz augusztus 3-án elérte a doboz—sarkadi összekötő út É-i oldalát. Annak érdekében, hogy a víz ne vehesse körül Doboz községet és ne öntse el a szanazugi üdülőtelepet, az út É-i padkáján jelentős hosszban nyúlgátépítést végeztek. Az elöntött területet és a jelentősebb védekezési helyeket a 4. ábra mutatja. Július 28-án és 29-én a kettős-körösi töltésszakadásnál levő két ÁKSZ-osztag végrehajtotta a töltéscsonkok bevédését. Eközben négy újabb ÁKSZ-osztag érkezett a helyszínre és a hat osztag 31- én megkezdte a töltésszakadás elzárását. E feladat végrehajtása jelentős nehézségekkel járt. Az elzárást a meder felől végrehajtani nem lehetett, mert a szakadáson kizúduló víz a hullámtéri szakaszt csaknem a folyó fenékszintjéig kimosta. A folyó, valamint az elöntött terület vízszintjének kiegyenlítődése a kisebb áradások miatt nem következett be. A kiömlő víz a mentett oldalon is tekintélyes nagyságú kopolyát hozott létre és az elzárást csak ezen kopolya körülszádalásával lehetett végrehajtani. Az osztagok az ideiglenes elzárást négynapos, éjjel-nappali munkával megvalósították. Az elzárást Cs—1 és Cs—2 típusú széleslemezekkel végezték oly módon, hogy a belső sorban 8, illetve 12 méteres lemezeket, ettől 5,5 m távolságban a külső soron 6 méter hoszszúságú lemezeket vertek le. A lemezek közét 718 000 db homokzsákkal töltötték fel. Az elzárási munkákkal egyidöben a hullámtéri oldalon megkezdődött egy kőgát építése 10 000 m3 terméskő felhasználásával. Augusztus 7-én történt meg a folyó és az elöntött terület vízszintjének kiegyenlítődése. A víz visszavezetése érdekében 7-én 15 óra 50 perckor az ideiglenes elzárást két helyen megnyitották. A felmérés szerint ekkor 208 millió m3 víz volt kinn az elöntés területén és összesen 10 500 ha került víz alá. Az előzőekben ismertetett védelmi és elzárási munkák végzése nem volt zavartalan. Július 30. és augusztus 1. között ismét 53—74 mm közötti csapadékok voltak a vízgyűjtő területen, amelyek hatására újabb árhullám indult. A Sebes-Körösre az eddigi LNV-nél lényegesen magasabb vizet jeleztek. Ennek kivédése érdekében a szükséges erők felvonultatása megtörtént. A jelzett magasságú árhullámok nem alakultak ki, de a Fekete-Körösön mégis érkezett akkora árhullám, amely a töltésszakadás helyén legalább 110—140 cm vízszintemelkedést okozva lehetetlenné tette volna az elzárási munkák folytatását. A kiömlő további 60—80 millió m3 víz átszakította volna a Hoszszúfoki főcsatorna töltését, aminek következtében újabb 20 000 ha került volna víz alá. De átszakadt volna Tarhos körtöltése is, aminek további magasítása már nem volt lehetséges. A védelemvezetés ezért úgy döntött, hogy meg kell nyitni a Fekete-Körös mellett levő mályvádi árvízi tározót és a Fekete-Körösön érkező árhullám jelentős részét a tározóba kell beengedni. A tározó megnyitása augusztus 1-én este 20 óra 55 perckor és 2-án 6 óra 5 perckor robbantással megtörtént. A tározás hatása eredményes volt, mert augusztus 1-én a Kettős-Körös Békésnél mindössze 65 cm-t emelkedett és így a jelzett katasztrófák nem következtek be. A július 28-án megnyitott mérgesi tározóba 48 millió m3 víz került be, kitöltve ezzel az 1800 ha nagyságú tározót. A mályvádi árvízi tározóba 17 millió m3 víz folyt be, ami a tározó 3300 ha-nyi területéből 2500 ha-t vett víz alá. A Kettős-Körös töltésszakadásának ideiglenes elzárásával, illetve a gravitációs visszavezetés megkezdésével új fejezet kezdődött a védekezés történetében. Az árvízveszély ugyan nem múlt el, hiszen a hosszúfoki és tarhosi töltéseken még javában folyt a kritikusnak mondható védekezés és esetleges újabb árhullámok veszélyeztethették az eddigi eredményeket. Mégis a fő figyelem ezentúl a kiömlött vizek mielőbbi viszszavezetésére irányult. A védelemvezetés szerteágazó feladatokkal foglalkozott. Szakértőket bízott meg a töltésszakadás helyén és környékén a szükséges vizsgálatok elvégzésével. Elkészíttette a tározók nyílásainak, valamint a Kettős-Körösi töltésszakadás elzárásának tervét. Intézkedett arra nézve, hogy az ideiglenes szádfalas elzárást 91,20 m A.f.-re — a lemezek toldásával és a közöttük levő homokzsáktöltés magasításával — egészítsék ki, illetve tegyék biztonságossá. Elkészítette a vizek viszszavezetésének tervét is. Eszerint a kiömlött víz 67—70%-a gravitációsan, 20—23%-a szivattyúzással kerül visszavezetésre, 10%-a pedig feltehetően elpárolog. A vizek visszavezetésével egyidöben megkezdődött a tározókkal határos Körös-töltések helyreállítása. Elsőként a Kettős-Körös mérgesi tározó iránti töltését állították helyre, miután ezen a nyíláson a visszafolyás minimálisra csökkent. Másodikként a Fekete-Körös töltését hozták rendbe, majd végül a Sebes-Körösét. A Kettős-Körös töltésszakadásánál levő 78 m-es nyílás helyreállítását szeptember 2-án kezdték meg, miután a gravitációs visszavezetés megszűnt. Először a jászolgát Békés felőli 20 m-es nyílását töltötték át, majd egysoros széleslemez szádfallal elzárták. Ezután áttöltötték a szakadással szemben levő 21 m-es nyílásban kimosott medret és a töltésre felvonulva, itt is leverték az egysoros szádfalat. E munkákkal egyidöben a meder felől egy hullámtér magasságú kőgáttal zárták el a kopolyát, a meder szélén pedig ugyancsak kőből egy vezetőművet építettek. A két kőgátba 10 000 m3 terméskövet építettek be. A kőgátak közötti 27 m-es teret földdel töltötték ki. A kopolyát a fentiek szerinti teljes körülzárás után víztelenítették. Ezután a mentett oldal felől a töltéslábtól 10 m-re egy zárógátat építettek és e mögé termelték ki kotrókkal a kopolyában bent maradt iszapot. Az iszap alatt 1,0—1,5 m vastag homokot találtak, amit részben a hullámtérre, részben a 12
