Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
lfízellatas es csatornázás KOMÁROM ÉS GYŐR-SOPRON MEGYÉKBEN Az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területe gyakorlatilag két közigazgatási egységre, Győr-Sopron és Komárom megyékre terjed ki. Mindkét megye erőteljesen fejlődik, jelentős iparral rendelkezik, ami erősen befolyásolja a két megye vízgazdálkodását. Fömötör Gyulával, az Északdunántúli VÍZIG osztályvezetőjével beszélgettünk a két megye vízellátásáról és csatornázásáról. — Mi jellemzi Komárom megye vízellátását? — tettük fel az első kérdést. — összességében kedvezőnek ítélhető a megye vízellátása, hiszen az arány a városoknál és a községeknél is nemcsak eléri, de jelentősen meg is haladja az országos átlagot. Természetesen kisebb területi egységeket figyelembe véve előfordulnak vízellátási nehézségek. (Például Dorog—Esztergom térsége.) A Tata—Tatabánya térségében a bányaművelésnél alkalmazott aktív vízvédelem szoros összefüggésben van a terület vízgazdálkodásával. A kölcsönhatás egyrészt a nagytérségi vízelvonásban jelentkezik, másrészt a bányaműveléstől függetlenített, úgynevezett vízaknák koncentrált vízbeszerzési lehetőséget jelentenek, mert a kitermelt karsztvíz minden különösebb kezelés nélkül ivóvízellátásra felhasználható. Ezek az adottságok tették lehetővé a megye nagy részét lefedő Tata, Oroszlány, Kisbér regionális rendszer kialakítását, amely az elmúlt 10 év legfontosabb fejlesztésének tekinthető. A VI. ötéves tervben a fejlesztés folytatódik, s a tervek szerint az eocénprogrammal összefüggően Óborok és Tatabánya XIV/A akna vízműközpont között vezeték épül. Ugyancsak hasonló térségi ellátás van kialakulóban Dorog—Esztergom és Komárom—Szőny—Almásfüzitő térségében is. A regionális rendszer kialakítása nagymértékben megkönnyíti a községi települések ellátását segítő társulati program végrehajtását. — Mi az elkövetkező évek legfontosabb tennivalója? — A szolgáltatás színvonalának, a vízellátás biztonságának fokozása a célunk. Az ellátottsági arány már magasabb, mint az 1980-as esztendőre előirányzott országos átlag. Nem lenne tehát célszerű a vízellátás és a szennyvízelvezetés közötti aránytalanságot tovább növelni. — Ebből máris tudjuk, hol szorít a cipő. A csatornázás itt is elmarad a vízellátás színvonalától? — Az ellátottsági arány az országos átlaggal azonos szinten áll, ám ha a minőségi oldalról közelítünk, már nem ilyen kedvező a helyzet. Számottevő csatornázásról csak a városoknál, a nagyobb ipartelepeknél beszélhetünk. Általánosságban elmondhatom: a csatornázás — különösen a szennyvíztisztítás — elmarad a vízellátás színvonalától. A lakásépítési program nagy ütemű alapközművesítést igényel, amit a szennyvíztisztító telepek kapacitásfejlesztése nem tudott követni és a központi telepek egyre jobban túlterheltté váltak. Az V. ötéves tervidőszakra ütemezett fejlesztések ezért is kapcsolódnak elsősorban a vízminőség-védelemhez, a szennyvíztisztításhoz. A területi ágazati terv mutatói is ezt célozzák, hiszen a tanácsi keret 35 százalékát fordítják vízellátásra és 65 százalékát pedig csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztésére. Ez az arány iránymutatója a VI. ötéves tervnek is. — Térjünk át Győr—Sopron megye vízellátására. Itt milyen az ellátottsági arány? — A kívántnál nagyobb mértékű a tagozódás. A két nagyobb városnál, Győrnél és Sopronnál az ellátottsági arány megfelel ugyan a követelményeknek, a fajlagos fogyasztás mértéke azonban — a vízművek elégtelen kapacitása miatt — nem éri el a kívánt szintet. Nem megfelelő az ellátottsági arány a kisebb városoknál (Magyaróvár, Csorna, Kapuvár), a községeknél pedig mindkét mutató az országos átlag alatt marad, s ebből máris következik, hogy az ellátási szintet illetően a megye elmarad az országos átlagtól. — Mi a terv, hogy megváltozzon ez az arány? — A fejlesztési program elsősorban a területi kiegyenlítést, vagyis a városi vízműveknél a víztermelő kapacitás növelését, a községeknél pedig az intenzív ütemű kiépítést teszi első helyre. Vízbeszerzési gondok — a mennyiséget illetően — általában nem jelentkeznek, kivétel egyedül Sopron, ahol a város környékén a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok miatt számottevő vízbázist nem lehet kialakítani. Távlatban a Sopron—Kapuvár—Csorna—Rábaköz térséget lefedő regionális rendszer oldja meg majd a város vízellátását, és az amúgy is teljes rekontsrukcióra szoruló Kapuvár, Csorna és az érintett térség községi településeinek közműves vízellátását is. Ebben az ötéves tervben vízkutatásokra és vízbázis-felkutatásokra került sor, hogy aztán a VI. ötéves tervidőszakban már az első ütemben megkezdődjön egy napi 15 ezer köbméter vizet adó rendszer kiépítése, amely elsősorban Sopron vízellátását segíti. Győr város vízellátási zavarait hivatott megszüntetni a közelmúltban átadott Győr—Nagybajcsi Vízműtelep, amely naponta 20 ezer köbméter vizet szolgáltat. Az elkövetkező ötéves tervben további napi 30 ezer köbméteres kapacitás előkészítését tervezik. Szigetköz vízellátása is gondot jelent, hiszen ismert, hogy a Nagymaros—Gabcikovói Vízlépcső megépítése változást hoz e terület talajviszonyaiba. A VITUKI vizsgálata szerint hat községben szükséges a közműves vízellátást legkésőbb a duzzasztómű üzembe helyezésének időpontjáig megoldani. A községi települések közművesítésénél a jövőben is a gazdaságos kivitelt és a korszerű üzemvitelt biztosító kistérségi vízellátó rendszerek kialakítását szorgalmazzuk. Ez a módszer az elmúlt tervidőszakokban már jónak bizonyult, s ezzel biztosítani tudjuk a gyorsabb ütemű előrehaladást. Az V. ötéves tervben megvalósult Fertőmenti Vízmű I—II. üteme 13, a Pázmándfalui Vízmű 6, a Lövői Vízmű 5 községet lát el vízzel. A VI. ötéves tervre húzódik át a Pannonhalmi vízmű átadása, amely 6 község vízellátási gondjait oldja meg. — A szennyvíztisztítás is az országos átlag alatt maradt? ■—• Nem. Annak ellenére, hogy a közüzemű csatornarendszerekkel csak a városok rendelkeznek, a megye csatornázása az országos átlagot némileg meghaladja. Ha a minőségi oldalról vizsgáljuk a kérdést, akkor azonban már korántsem ilyen kedvező a helyzet. Általános jellemvonásként a tisztítókapacitás elégtelensége vagy teljes hiánya említhető. Ez egyben egyértelműen megszabja, hogy az elkövetkező években a tisztítókapacitás növelését kell szorgalmazni. A VI. ötéves tervben megkezdődik a napi 120 ezer köbméteres tisztítókapacitású győri szennyvíztisztító mechanikai fokozatának kiépítése. Ez a beruházás nagyságrendjét tekintve nagy előrelépést jelent. Sopronban a szennyvíztisztító biológiai fokozatának megépítése a legfontosabb feladat, míg Csornán és Kapuváron a csatornarekonstrukció mellett a szennyvíztisztító telepek kapacitását kívánjuk növelni. (Sz. L.) Magyar— NDK vízügyi tárgyalások A KGST VVÉ 27. ülésének befejezése után október 3-án Budapesten folytatott tárgyalásokat az NDK vízügyi küldöttsége, amelyet dr. Hans Reichelt miniszterelnök-helyettes, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter vezetett. A tárgyalásokon a magyar vízügyi vezetők dr. Breinich Miklós első elnökhelyettes vezetésével áttekintették NDK- beli partnereikkel a két ország vízügyi együttműködésének időszerű kérdéseit és aláírták az együttműködés 1981—85- ig terjedő munkaervét. A vendégek látogatást tettek a VITUKI-ban és a VGI- ben, ahol tanulmányozták, megismerkedtek a vízügyben folyó kutatásokkal és tervezésekkel. 9
