Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
Hidrokémiával és vízminőség-védelemmel kapcsolatos együttműködés aktuális kérdései Az egyes országok gyors ipari fejlődésének, az urbanizáció fokozódásának és a lakásviszonyok javulásának eredményeként a vízgazdálkodási problémák között egyre nagyobb szerepet játszanak a vízminőségi kérdéseik. A vízminőség és az ezzel kapcsolatos vizi környezetvédelem növekvő jelentősége jól tükröződik a KGST kutatásainak változó szakmai összetételében is. Az 1976—80. évekre vonatkozó kutatási megállapodásban a VITUKI 10 témát gondoz, ebből 9 foglalkozik a vízminőségvédelem egyes problémáival. A kutatás több éves folyamata során a szükséges összhangot szőkébb szakmai megbeszélések, tudományos—műszaki tanácsülések és széles körű szimpóziumok biztosítják. A kutatás lezárásaként a közreműködő országok jelentéseiből közös témabeszámoló készül, amit a részt vevő országok megkapnak és felhasználnak. Az elmúlt együttműködési időszakból kiemeljük azokat a KGST-munkákat, melyekben a III. Vízminőségvédelmi Intézet — Magyarország képviselőjeként — a hidrokémiai és vízminőség-védelem egyes kérdéseinek kutatásával vett részt: A KGST I. A — 2.08 „A vízminőség egységes kritériumainak pontosítása" A téma keretében 1979. márciusában Lengyelországban tartották az utolsó előtti ideiglenes Munkacsoport-ülést. Ennek egyik napirendje volt a Magyarország által koordinált I. A .2.08 „A felszíni folyóvizek vízminőségi kritériumainak és normatíváinak pontosítása” című altérna keretében végzett munka elfogadása. A munkacsoport ülésén az általános osztályozásra vonatkozó előterjesztést a tagországok elfogadták. A vízminőségi osztályozás és kritériumok kialakításának új módszere jobban figyelembeveszi a vízhasználók igényeit és segítségével pontosabb tájékozódás kapható a vízminőség-védelmi tevékenységek tervezéséhez. A folyóvizek minőségi jellemzésére vonatkozó osztályozás alapelveinek és határértékeinek birtokában márez évben megkezdődött az új KGST minősítés bevezetése a hazai gyakorlatba. A kutatás eredményei ezenkívül hasznos segítséget nyújtanak más KGST-témák kidolgozásában és a különböző nemzetközi szervezetekben folyó munkát (pl. EGB) is segítik. KGST 11.01. „A szennyvíztisztítás és utótisztítás hatékonyabbá tételére és hatékonyság növelésére szolgáló módszerek kutatása" A kutatás célja: A baromfi-, hús- és tejipar számára olyan szennyvíztisztító eljárás és berendezés kialakítása, amelyik figyelembe véve az üzemi adottságokat, a leggazdaságosabb feltételek között biztosítja, hogy a kibocsátott szennyvizek minősége megfeleljen a közcsatorna-használatot szabályozó rendeleteknek. A kísérletek először szakaszos üzemű laboratóriumi, majd folyamatos üzemi félüzemi jellegű berendezésben kerültek kivitelezésre. Az eredmények szerint a baromfi- és a húsiparban a KOI csökkenés 80—90%; az elfolyó víz KOI: 200—300 mg/l; zsír: 10—15 mg/l. Kevésbé jók az eredmények a tejiparnál (KOI csökkenés 65—70%; elfolyó víz KOI: 400—430 mg/l). A lebegő anyag általában 30 mg/l alatti. A fehérje koaguláltatási eljárások három fő csoportba oszthatók: — flokulálás a fehérjék izoelektromos pontja környékén, — koagulálás a klasszikus, elsőrendű koaguláló szerekkel (AI, Fe) a polihidroxid vegyületek optimális pH tartományában, — meszes kicsapás 10 pH érték felett, szervetlen koagu'lálószereket alkalmazva a csapadék elválaszhatóságának javítására. A keletkező iszap mennyisége a használt vegyszer koncentrációja és a szennyvízösszetétel függvénye, amit meghatározó módon befolyásol a csapadék-elválasztási módszer. Az izoelektromos pont körüli koagulálásnál csak a flotálás válik be, míg a „sweep” koagulációnál és meszes kicsapásnál képződő csapadékok elválasztásánál egyaránt alkalmazható flotálás és üiepítés. Azonban a folyamatos üzemi, oldott levegős flotáló és a Graever ülepítő műveleti paramétereit összevetve a flotáló berendezés mellett kell dönteni. Ez nagyobb terheléssel (kb. 5-szörös), stabil üzemmenet mellett, nagyobb szárazanyag-tartalmú (5—12%) iszapot eredményez és rugalmasan alkalmazkodik a terhelés változtatásához is. A keletkezett iszap nagy fehérje és zsírtartalma miatt, — az izoelektromos ponti koagulálás esetén — célszerű az iszap állati takarmányként való felhasználásával foglalkozni, és erre vonatkozóan további kísérleteket végezni. A kidolgozott technológiai megoldás gyakorlatba történő bevezetése széles körben javasolható. KGST 11.02. „Javaslatok kidolgozása viz-visszaforgatásos vízellátás maximális alkalmazására és olyan rendszerek létesítésére, amelyeknél minimális szennyvíz kerül a befogadóba" 1. altéma: üzemi vízgazdálkodási rendszerek műszaki—gazdasági optimalizálása elméleti alapjaink kidolgozása 2. altéma: Lehetőségek elemzése és javaslatok kidolgozása az ipari üzemek vízellátási és csatornázási zárt rendszereinek kialakítására A téma újszerűsége szükségessé tette alapos előkészítő munkák, helyszíni vizsgálatok, kísérletek végzését a feladatok elvégzése, a célkitűzések megvalósítása érdekében. Az 1. altémában a feladat a szennyvíztisztító és felhasználó technológiai eljárásokra, továbbá a vízgazdálkodási rendszerek műszaki—gazdasági mutatóinak figyelembevételével matematikai modellek kidolgozása. Előtanulmányok után elkészült a műszaki—gazdasági vizsgálat figyelembevételével a matematikai modellek kidolgozásának részletes módszertana. A 2. altéma keretében a feladat az ismételt vízfelhasználás minőségi követelményeinek feltárása a vaskohászatban, továbbá a cukoripari üzemeknél a szennyvizek újrafelhasználására kezelési módszerek és ajánlások kidolgozása. A cukorgyárakban 1978-ban megkezdett vizsgálatok befejeződtek. Az eredmények feldolgozása és értékelése után megállapítható volt, hogy a frissvíz-felhasználás mennyiségének csökkentésére elsősorban a hűtővizek újrahasználatát kell fokozni. A hazai cukorgyárakban felül kell vizsgálni az úsztató és mosóvízkör pótvízszükségletét, ami az összes forgatott vízre vonatkoztatva jelenleg 20—55%, ami a szükségesnél több. Nem indökolt továbbá a barometrikus kondenzátorok az egyes üzemekben igen eltérő vízhasználata sem. Kísérletek folytak az úsztató és mosóvizek visszaforgatásához szükséges lebegő anyag eltávolítására vonatkozóan. A mérések során a mész és az anionos polielektrolit adagolása is bevált. Mindezen vizsgálati eredmények és kísérletek alapján ajánlások készültek a frissvíz-felhasználás csökkentésére. A gyárak és a vízügyi szervek korábbi vizsgálati eredményeinek figyelembevételével a vaskohászat víz újrahasználatávaJ kapcsolatos anyag készítése folyamatban van. KGST II—03 „Vízminőségi vizsgálatok új módszerei és azok egységesítése” A témában Magyarország az alábbi két téma koordinálását végezte: fi—03—01 —02 „Atomabszorpciós spektrofotometriás módszerek kidolgozása a kis fémkoncentrációk meghatározására és a normál laboratóriumi és üzemi elemzés részére" és a II—03—01—05 „Módszerek kidolgozása az üledék elemzésére a vízelemzés céljára egységesített módszerek felhasználásával” A téma keretében kidolgozott és egységesítésre ajánlott vízvizsgálati módszerek hazai hasznosítása folyamatban 8
