Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
Nemzetközi együttműködés a Duna vízgazdálkodási problémáinak megoldásában A Duna Közép-Európa legnagyobb folyója, hossza a torkolattól a forrásig 2900 km, a vízgyűjtő területe 817 ezer km2. Nyolc ország területén folyik át, a vízgyűjtőjén 76 millió lakos él. A Duna és mellékfolyói minden időben jelentős szerepet töltöttek be az érintett országok társadalmi, gazdasági fejlődésében. Ma a Duna menti népek gazdaságii fejlődésének közös bázisa az energiatermelés, a vízellátás, hajózás és üdülés közös hasznosítási alapja. A vízgyűjtő terület országonkénti megoszlása a következő: Dunai vízgyűjtőrész az A vízgyűjtő területrész ország területéből népessége az ország lakosságából Ország ezer km2 % millió fő % Német Sz. K. 54 22 10 17 Ausztria 83 99 7 100 Csehszlovákia 73 57 7 50 Magya rország 93 100 10,5 100 Jugoszlávia 185 71 18 68 Bulgária 50 45 4 50 Románia 234 98 19 100 Szovjetunió 42 0,2 1,0 0,4 A számarányok jól jellemzik a folyó szerepét az országok gazdasági életében. Egyes esetekben, mint pl. a Szovjetunióban, a folyó gazdasági jelentősége a területi aránynál sokkal nagyobb, mivel nagy vízátvezetéseket terveznek Dél-Ukrajna vízellátásának javítására. A Duna menti országok többsége a Dunát, mint állandóan megújuló természeti erőforrást hasznosítja. A Dunán tervezett 27 vízerőműből 20 már üzemel. Magyarország is bekapcsolódik a vízerő-hasznosítók közé a Gabcikovo— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésével. Ezek a vízlépcsők az energiatermelésen túl javítják a hajózási feltételeket és jelentős hatással lesznek a folyó vízjárására. Az összehangolt üzemelés csökkenti az árvízi csúcsokat, kisvíz idején növeli az alacsony vízhozamot. Nagy szükség van erre nemzetközi méretekben is, mivel ennek hiányában az árvízi veszély növekedhet, az egyébként is katasztrofális kisvíz tovább csökkenhet. A Duna a legtöbb Duna menti országban az egyre növekvő vízigények kielégítésének fontos bázisa. Az ivóvíz, az ipari és mezőgazdasági vízigények egyes országokban olyan mértékűre nőttek, amik már megnehezítik az alul fekvő országok vízigényének kielégítését. Jelentős vízátvezetéseket is terveznek, amelyek hosszú távon egyes területeken kritikus helyzetet teremthetnek. Nehezíti a helyzetet, s korlátozza a Duna vízkészletének több célú hasznosítását, a Duna egyre fokozódó szenynyeződése. Sajnos ma a legtöbb országban a Duna szolgál a lakossági, ipari és mezőgazdasági szennyvizek befogadójául. Ezért nemzetközi összefogás szükséges a vízminőség további romlásának megakadályozására. Különösen a Duna—Rajna—Majna csatorna üzembehelyezése után a Duna hajóforgalma jelentősen megnövekszik. Az előrejelzések szerint a Rajka—Gönyü Dunaszakaszon átmenő forgalom 1985-ben eléri az évi 15 millió tonnát, míg 2000-ben az évi 30 millió tonnát. Ezért nemzetközi összefogás szükséges a hajók által okozott szennyeződés megakadályozására. Ugyancsak fontos a havária jellegű szennyezéseknél való eljárások nemzetközi szabályozása. Az észlelésre, riasztásra és az elhárításra csak akkor lehet jól felkészülni, ha ennék nemzetközi méretekben kiépített rendszere van. A természet adta lehetőségek leghatékonyabb kihasználása és ugyanakkor a kártételek hathatós elhárítása — így az árvízvédelem, a vízminőség-védelem — azonos érdekként kapcsolja össze a szomszédos országokat. Jól tudják, hogy a gazdasági fejlesztéseket egy átfogó, komplex minden érdekelt számára előnyös terv alapján kell megvalósítaniok. Ezzel a céllal vezéreltetve a KGST Végrehajtó Bizottsága 1970. évi 48. ülésszakán határozatot hozott a Duna vízgyűjtőterületén fekvő országok közötti vízgazdálkodási együttműködés megszervezéséről és az előkészítő munkával a Vízügyi Vezetők Értekezletét (WÉ) bízta meg. A VVÉ az együttműködés előkészítésére ideiglenes munkacsoportot hozott létre. Tekintetei arra, hogy az együttműködésben valamennyi Duna menti ország (NSZK és Ausztria is) részvétele volt kívánatos, olyan fórumot kellett keresni, amely ezt lehetővé teszi. Erre a legalkalmasabbnak egy konferencia tűnt, amelynek megszervezését Románia vállalta. Ezt megelőzően azonban az érdekelt KGST-tagországok szakértői a VVÉ határozatának megfelelően Bulgária koordinálása mellett a konferenciára beterjesztendő anyagokat kidolgozták. Az anyagok további egyeztetése mind a nyolc ország szakértőinek részvételével történik. A Konferencia előkészítése céljából az RSzK ez ideig öt szakértői értekezletet tartott Bukarestben (1975, 1977, 1978-ban két alkalommal és 1980-ban). A szakértői értekezletek napirendjén az alábbi kérdések szerepeltek: — a Duna Vízminőségvédelmi Egyezmény tervezete, — vízgazdálkodási mérleg kidolgozására vonatkozó javaslat, — együttműködés a dunai árvizek és jégjelenségek elleni védekezésben, — tájékoztatás rendje a havária szennyezésekről — ügyrendi javaslat. Eddig gyakorlatilag egyik kérdésben sem született egyetértés. Alapvető érdek és nézetkülönbség van a szocialista országok, valamint a két legfelül levő ország, NSzK és Ausztria között. A nézetkülönbség főként abban áll, hogy a két felülfekvő ország nem kíván vízminőség-védelmi egyezményről tárgyalni, csupán deklarációt javasol. A legutóbbi szakértői ülésen az NSzK már hajlandó lett volna Egyezményről tárgyalni, de csak abban az esetben, ha az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac), mint gazdasági szervezet is az aláírók között lehet. Ez a feltétel viszont a szocialista országok szakértői szerint nem fogadható el. A vízgazdálkodási mérleget illetően nem tartják lehetségesnek közös módszer elfogadását, az árvíz- és jégvédekezés terén csupán kétoldalú együttműködést javasolnak. A magyar delegáció következetesen azt az álláspontot képviselte, amely szerint törekedni kell olyan vízminőségvédelmi egyezmény kidolgozására, amely minden Duna menti ország által elfogadható, mivel a Duna vízgazdálkodási problémáit hatékonyan csak sokoldalú együttműködés alapján lehet megoldani. Fontos álláspontunk, hogy a Duna vízgyűjtőjét egységesnek kell tekinteni, így a Duna és mellékfolyói vízgazdálkodási problémáinak megoldásánál azonos elveket kell alkalmazni. A Duna menti országok 'nyolcoldalú vízügyi együttműködéséhez nagy remények fűződtek, mivel a vízkészletek korlátozott volta és a vízminőség rohamos romlása egyre jobban sürgeti a hatékony megoldásokat. Ahhoz azonban, hogy a szocialista országok ezen kezdeményezése beváltsa a hozzáfűzött reményeket, valamennyi Duna menti ország erőfeszítése szükséges. Dr. Máté Béla 7
