Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

A KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének tevékenysége és a Magyar Népköztársaság

szerepe az együttműködésben

1962 előtt a vízgazdálkodási kérdések vizsgálatának nem volt a KGST-ben külön fóruma. Több Állandó Bizottságban dolgoztak szakértőink, így a Villamosenergia Állandó Bizottság 3. (vízerőművek) szekciójában, a Közlekedési Állandó Bizottság 3. (hajózási) szekciójában a Mezőgazdasági Állandó Bizottság meliorációs szekciójában, de átfogó együttműködés az országok vízügyi szervei között nem volt. Elősegítette ezt az a tény is, hogy a tagországok többségében egységes vízügyi szervezet sem létezett. Az egységes vízügyi szervezetek kialakulásával szinte párhuzamosan vetődött fel a sokoldalú együttműködés szükségessége, egymás tapasztalatainak megismerése iránti igény. Elég ha utalunk a vízkészlethasznosítás és vízminőség, valamint árvízvédelem egyre égetőbbé váló problémáinak megoldásához szükséges segítségre. A magyar vízügyi szervezet elsőként ismerte fel a sokoldalú együttműködésben rejlő lehetőségeket és több fórumon tett javaslatának köszönhető, hogy 1961-ben a KGST-ben vízgazdálkodási és vízminőségi csoport alakult (még a KGST Végrehajtó Bizottsága létrehozása előtt; ezeket a csoportokat a KGST XIV. Tanácsülésszaka alakította.) A két csoport kialakította munkatervét, s végeredményben ezek alapján indult el a vízügyi sokoldalú együttműködés.

A további fejlődést, a gazdasági-tudományos együttműködés tökéletesítését meghatározó dokumentum: a Komplex program jelentette. Ennek 14. fejezete határozza meg a Vízügyi Vezetők Értekezlete tevékenységének alapirányait is. Ez a meg'határozás szentesítése volt annak az 1962-ben hozott KGST Végrehajtó Bizottsági határozatnak, amellyel döntöttek a Vízügyi Vezetők Értekezlete létrehozásáról s arról, hogy a vízgazdálkodás területén megvalósuló gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés szervezése lesz a leiadata.

A Vízügyi Vezetők Értekezlete a VB határozatának és az 1971-ben elfogadott Komplex programnak a szellemében folytatta tevékenységét. Tevékenysége több szakaszra bontható. Az első szakasz 1970-ig tartott. Addig 7 ülés lefolytatására került sor. Az 1962—1965 közötti időszakban előtérben voltak a vízfolyások szennyeződéstől való védelmének, a szennyvíztisztításnak a problémái. Eredményesen végrehajtották a tagországok szakértőiből alakított munkacsoportok a vízminőség-vizsgálati módszerek egységesítését, a vízfolyások minősítési rendszerének kidolgozását. Az 1963-ban elfogadott (s azóta rendszeresen tökéletesített) egységes módszerek szerint történik jelenleg valamennyi KGST tagország vízminőségi

laboratóriumaiban a víz és szennyvízminták elemzése.

Az 1966—1970 közötti időszakban a VVÉ tevékenysége újabb kérdésekkel bővült. Kiterjesztették a vizsgálatokat a vízügyi beruházások gazdasági hatékonyságára, vízdíjak, szennyvízbírságok tanulmányozására és az egyes országokban rendelkezésre álló tapasztalatok összegyűjtésére. 1970-ig a Vízügyi Vezetők Értekezlete 15 ülést tartott.

A harmadik szakaszt a VVÉ tevékenységében a Komplex Program fémjelzi, amelyet a tagországok szocialista, gazdasági integrációjának fejlesztésére, az együttműködés elmélyítésére és tökéletesítésére dolgozták ki. A Komplex Program a népgazdasági tervezés 15— 20 éves távlatára kiterjedően határozta meg a feladatokat minden szakági területre, így a vízgazdálkodás területére is. Említett 14. fejezete szerint az együttműködés fejlesztésének fő irányai és feladatai a vízgazdálkodásban:

— A népgazdaság megfelelő minőségű víz iránti szükségleteinek kikielégítése;

— Vizek szennyeződés elleni védelme;

— A vízgazdálkodás gazdaságtana;

— A hidraulika, hidrotechnika és a vízgazdálkodási építkezések kérdéseinek megoldása, árvízvédelmi kérdések megoldása.

A Komplex Program kimondja továbbá azt is, hogy fejleszteni kell az együttműködést a vízkészletek nyilvántartására, ésszerű felihasználására és védelmére irányuló tudományos módszerek együttes kidolgozása, a tagországok jelenlegi — világszínvonallal egybevetett — vízgazdálkodási helyzetének elemzése és fejlesztési prognózisok készítése terén.

Külön fejezetben emeli ki a Tisza vízgyűjtő területén folytatandó vízgazdálkodási együttműködésben érdekelt országok közös tevékenységére és a Tisza-völgyi vízgazdálkodás fejlesztésére irányuló javaslatok kidolgozását, a lefolyás-szabályozásra, vízjárásra, a fejlesztési tervek koordinálására, egyes létesítmények közös létesítésére és üzemeltetésére, a vízkészletek komplex hasznosítására és az árvizek elleni védekezésre vonatkozó információcsere szükségességét.

Kiemelt téma az érdekelt KGST-országok együttműködése a Duna vízgazdálkodási problémáinak megoldásában.

A VVÉ munkaterve évről évre bővült. Műszaki-gazdasági és műszaki-tudományos kérdések egész sorát dolgozták ki a tagországok szakembereiből alakított munkacsoportok (Tisza, Duna és

más gazdasági jellegű témák) és műszaki-tudományos tanácsok (műszakitudományos témák). A VVÉ 1969-ig évente kétszer, 1970-től kezdődően évente egyszer ülésezett. Egyes esetekben ún. „rendkívüli ülést” tartott. Eddig három alkalommal került sor rendkívüli ülésre.

Az eddigi tapasztalatok jól mutatják, hogy a sokoldalú vízgazdálkodási együttműködés segítségével az eltelt időszak alatt sikerült a vízkészletek észszerű hasznosításának és védelmének alapelveit, pontosabb kérdéseit kidolgozni és átfogó dokumentumokat öszszeállítani a felszíni vizek tisztaságának mutatóira és normáira, szennyvíztisztítási módszerekre a különböző ipari ágazatok számára, sikerült megvalósítani a műszaki-tudományos tapasztalatok rendszeres kicserélését.

Sokrétű munka folyik a KGST országokban az ipari technológiák hulladékmentes és vízmentes technológiákká való fejlesztésére, a recirkulációs vízellátási rendszerek bevezetésére, automatizált vízminőség-ellenőrző rendszerek kialakítására; törekvések történnek a szennyvizekben levő értékes anyagok kinyerésére.

A VVÉ értékes módszertani anyagokat dolgozott ki ezekkel о témakörökkel kapcsolatosan. Példaként szolgáljanak az alábbi zárójelentések:

— A szennyvíztisztítás és szennyvízkezelés módszerei, ellenőrző mérőműszerek, a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződés elleni védelmére.

— Különböző iparágak szennyvíztisztítási és kezelési módszerei.

— Új, speciális vízminőség-vizsgálati módszerek kidolgozása és az egységesített módszerek tökéletesítése.

— Vízépítési műtárgyak típusterveire vonatkozó javaslatok kidolgozása (elsősorban tisztítótelepekre és berendezésekre, beleértve ezek technológiai sémáit is).

— Új koaguláló eszközök alkalmazása és vizsgálata vízelőkészítés céljából.

— Különböző iparágak termékegységre eső víz- és szennyvíznormái.

— Felületaktív anyagokat tartalmazó szennyvizek tisztítási módszereinek kidolgozása.

— A cellulóz — papíripari és hidrolízisipari szennyvizek tisztítási módszereinek kidolgozása.

— Szennyvizek hatékony fenoltalanítási módszereinek kidolgozása.

Hosszan lehetne folytatni a sort a vízminőség védelmét célzó témákkal is. Utalunk itt inkább arra, hogy 1979-ben

5