Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
— szakértők küldése tanácsadás, műszaki segítségnyújtás céljából meghatározott feladat ellátására; — szakemberek küldése, illetőleg fogadása oktatás, továbbképzés, speciális ismeretek megszerzése céljából; — a nemzeti kutatási—'fejlesztési tervek koordinálása, a párhuzamosságok kiküszöbölése, a feladatok hosszabb távú megosztása és az eredmények kölcsönös cseréje. Amikor jóleső érzéssel regisztráljuk, hogy a magyar vízgazdálkodás műszaki-tudományos kapcsolatai kiterjedtek, látnunk kell azt is, hogy az együttműködés fejlettebb formáiból eredő lehetőségek kihasználása terén jócskán van tennivalónk. A jövőben jelentősen fokozni kell ezek alkalmazását és a tervezés időszakában különös gonddal kell vizsgálnunk az alkalmazandó együttműködési forma kérdését is. Dr. Kovács György fentebb említett cikke részletesen feltárja a hazai kutatási—fejlesztési program és a nemzetközi műszaki—tudományos együttműködés összefüggéseit. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy valamennyi reláció együttműködési témáit elsődlegesen ebből a szempontból vizsgáljuk és saját célkitűzéseinket a partnerországokéival megfelelően öszszehangoljuk. Az erre irányuló elemző munka főhatóságunknál megkezdődött és eddigi eredményeit az 1981—85-ös középtávú tervek összeállítása során már figyelembe vesszük. A továbbiakban még kritikusabban kell folytatnunk ez irányú tevékenységünket és vele párhuzamosan fokozott gondot keli fordítanunk a műszaki—tudományos együttműködés eredményeinek gyakorlati hasznosítására. Többoldalú együttműködés A nemzetközi gyakorlatban többoldalúnak a három, vagy ennél több ország közötti együttműködést tekintik. Két alapvető típusát különböztetjük meg, a kormányközi szervezetek kereteiben, valamint a nemzetközi egyesületek kereteiben folyó együttműködést. Kormányközinek az olyan szervezetet tekintjük, amelyet kormányok közötti megállapodás hoz létre. A nemzetközi egyesületek viszont — hasonlóan az egye; országokon belül működő hasonló szervezetekhez — az abban részt vevő személyek vagy szakmai—tudományos szervezetek elhatározása alapján jönnek létre. A többoldalú kapcsolatok elemzésekor elsőként arra ke'l rámutatni, hogy az együttműködésben részt vevő országok számának növekedése szükségszerűen együtt jár a kétoldalú kapcsolatokénál jóval bonyolultabb mechanizmussal. A kétoldalú kapcsolatokban bevált, célra-orientált, speciális együttműködési formák helyébe itt olyan módszerek lépnek, mint munkabizottságok, rapportőrök megbízása egy-egy témában az országok véleményének összegyűjtésére, összegzésére, javaslatók kidolgozására a szervezet plénuma számára. A végső állásfoglalás kialakításában a szervezet minden tagjának lehetősége van álláspontjának érvényesítésére. Fentiekből következően a nemzetközi együttműködésnek ez a területe inkább alkalmas műszaki, gazdasági, vízgazdálkodáspolitikai irányelvek, ajánlások, egységes módszerek kidolgozására, a meglevők összehangolására, vagyis olyan eredmények létrehozására, melyek nem valamilyen konkrét kutatási, tervezési vagy üzemeltetési feladat megoldását szolgálják. Lehetőség nyílik olyan, nagyobb területet átfogó, regionális programok megszervezésére, a végrehajtás feltételeinek biztosítására, amelyekben a részt vevő országok érdekeltek. Az egyesületekben gyors és hatékony áttekintést lehet kapni meghatározott tudományterületen a fejlődés állásáról, az adott problémák megoldására más országokban elért eredményekről. Ma világszerte több száz kormányközi szervezet és több ezer nemzetközi egyesület működik. Tevékenységük a tudományos és társadalmi élet legváltozatosabb területeit érinti. Természetszerű, hogy ágazatunk részvétele a vízgazdálkodással kapcsolatos tevékenységekre vonatkozik azzal a ‘megszorítássá!, hogy nincs lehetőségünk minden, a vízgazdálkodás szempontjából fontos tevékenységben való részvételre. Különösen fontosnak tartjuk e körben a KGST VVÉ keretében folyó sokoldalú együttműködést. Aktívan veszünk részt az ENSZ EGB Vízügyi Bizottságában folyó munkában is. Szerveink és szakembereink számos nemzetközi egyesületben tevékenykednek sikeresen, hasznos kapcsolatokat építve, elősegítve a vízügyi nemzetközi együttműködés többi területeinek fejlődését is. GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS A magyar vízgazdálkodás, a hazai feladatok elvégzése elsődlegességének biztosítása mellett, az elmúlt években jelentősen fejlesztette nemzetközi gazdasági kapcsolatait is. Gazdasági kapcsolatokon e helyütt többnyire külkereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolított szellemi exportot, áruszállítást vagy komplex jellegű vállalkozásokat értjük. A fejlesztést megkövetelték a külgazdasági tevékenység javítására hozott párt- és kormányhatározatok, a vízgazdálkodás hazai fejlesztési igényei, ugyanakkor lehetővé tették a vízügyi munka sok évtizedes magyarországi tapasztalatait, az ágazat jól kiépített anyagi és szellemi háttere és a világban a vízzel kapcsolatos kérdések megoldására irányuló fokozódó érdeklődés. A szocialista országok vízügyi szervei közötti gazdasági munkamegosztást célzó kapcsolatok — az ágazatok infrastrukturális jellege, és a vízügyi tevékenység minden országban történő kiépítésének szükségessége miatt — ma még nem széleskörűek. A kisebb volumenű áruszállítások mellett az együttműködés lehetőségeit azonban már olyan létesítmények jelzik, mint a csehszlovák—magyar együttműködéssel épülő Gabcikovo—Nagymarosi vízlépcsőrendszer vagy a szovjet közreműködéssel épülő Észak-Pesti Szennyvíztisztító telep. A gazdasági kapcsolatok új formája lehet a harmadik piacokon történő együttműködés szocialista partnereinkkel, amelynek vizsgálata több relációban folyamatban van. A KGST keretében folyó együttműködésünket a Komplex Program és az azóta jóváhagyott egyéb alapdokumentumok szellemében fejlesztjük. Az itt folytatott együttműködés iaen összetett kérdés-köréből e helyütt csak a nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció fokozására, valamint a KGST-tagországok gazdasági fejlettségi színvonalainak fokozatos kiegyenlítésére irányuló célkitűzéseket emeljük ki. A vízgazdálkodás területén megvalósítandó gyártásszakosítást és kooperációt segítette elő a Vízügyi Vezetők Értekezlete, amikor 1977. áprilisában a tagországok vízügyi vezetői aláírták az Intenradoocsisztka Nemzetközi Gazdálkodó Társulás létrehozásáról szóló Egyezményt. A létrehozott szervezet az elmúlt időszakban megteremtette működésének alapjait. A jelenlegi időszak aktuális feladata a KGST-együttműködés számos általános kérdése (valutáris-, ár-, módszertani, szervezeti, stb.) megoldásának és az egyes tagország okbeli működés feltételeinek finomításával párhuzamosan a Társulás tevékenységének 'intenzívebb fejlesztése. A fejlettségi különbségek fokozatos kiegyenlítésére szép példa a Mongol Népköztársaság vízgazdálkodása fejlesztéséhez nyújtott segítség. A WÉ és munkaszervei intenzíven foglalkoznak hasonló kérdésekkel Kuba és Vietnam esetében is. Dinamikusan fejlődnek gazdaság! kapcsolataink a fejlődő országok vonatkozásában. Ezekben az országokban a vízgazdálkodási infrastruktúra kiépítése a jelen időszak aktuális feladata, s ez exportunk növelésére jelentős lehetőségeket biztosít. Ezekben a relációkban — felhasználva a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokban rejlő, főként technikai és szervezési lehetőségeket — a hagyományos szellemi és áruexportot hatékonyan összefogó komplex vízügyi rendszerek exportjára törekszünk. Ez új struktúra vízgazdálkodási exportunkban, amelynek gyorsabb ütemű fejlesztése számos hazai prábléma megoldását is igényli. Közülük most csak a tényleges komplexitás (feladatraorientált ágazatköziség) megteremtését, az export fővállalkozások pénzügyi, finanszírozási és jogi feltételrendszerének a vállalkozások átfutási idejével, volumenével és egyéb körülményeivel összhangban levő finomítását, valamint a komplex vízügyi rendszerexport ágazatunkon belüli feltételeinek javítását említjük meg. Külgazdasági feladatainkat reális mértékben, de az eddigieknél fokozottabban kell beépíteni ágazati szemléletünkbe. Teret kaphat itt az új gondolat, s a vállalkozni, kockáztatni képes kezdeményezés. Ágazati munkánk és kapcsolataink e fejlődő, új vonását bízvást alapozhatjuk a nemzetközi együttműködés más területein elért eredményeinkre. így érhetjük el egyre teljesebben alapvető célunkat, hogy a magyar vízgazdálkodás nemzetközi tevékenysége általános politikánkkal összhangban, a felismert kölcsönös érdekek alapján szolgálja ágazatunk fejlődését, a hazai célkitűzések mind magasabb színvonalú megvalósítását. Dr. Zákonyi János — Dr. Prehoffer Elemér 4
