Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
lenleg — alatta a közép-európa’i átlagnak — a főváros napi több mint egymillió m3 szennyvízéből csak mintegy 5 százalékot tisztítunk biológiailag. A keletkezett szennyvizeknek 15 százaléka minden biológiai és mechanikai előtisztítás nélkül keriil a Dunába. Főleg a budai oldalon, ahol a csatornahálózat kiépítettsége nem éri el azt, ami a pesti oldalon van. A maradék 80 százalék szennyvíz mechanikai előtisztítás után kerül a befogadóba. A főváros és az ország — felismerve a vízszennyezettségből adódó károkat és negatív hatásokat —, 1972-ben elkészítette a főváros szennyvíztisztítási és elvezetési programját. E program szerint 2000-ig a fővárosban keletkező összes szennyvizeket meg kell tisztítani! Ennek a programnak része a Budapest északi területén épülő 560 000 m3/ nap kapacitású szennyvíztisztító. — Hogy halad az Észak-pesti Szennyvíztisztító építése? — Előrehaladott stádiumban van. Első ütemének kiépítését 1976-ban kezdtük el szovjet ajánlat és tervek alapján. Az idén üzembe helyezzük a mechanikai tisztító fokozatot, a 140 000 m3/nap biológiai tisztítókapacitás 1983- ban üzembe lép. Ezzel a legszennyezettebb észak-ibudapesti szennyvizeket biológiailag megtisztítva vezetjük a Dunába. Vállalatunk foglalkozik még hálózatépítési, fejlesztési kérdésekkel; mintegy évi 140—150 millió forint mélyépítési kapacitás áll rendelkezésünkre. Ez főleg és elsősorban a meglevő és rekonstrukcióra váró csatornahálózat felújításában ölt testet. Mai ismeretünk szerint mintegy 250—300 km csatornahálózat vár felújításra a 2600 km-ből. Ennek felújítását folyamatosan végezzük, bár közel sem a szükséges ütem szerint, mert erre sem a pénzügyi, sem a kapacitás-feltételek nem adottak. Évi mintegy 15—18 km-nyi hálózatot újítunk fel és építünk újjá. A vállalat további feladatkörét képezi a rendkívül költséges csatornaépítési és felújítási tevékenységek mellett a csatorna-beruházási munkák bonyolítása. Az új lakótelepek, az új tisztítótelepek, az új szviattyútelepek építése ágazati, illetve fővárosi erőforrásokból valósul meg. Ezeket a pénzeszközöket a főváros vállalatunk rendelkezésére bo-Szívógépkocsi és csatornatisztító gépkocsi a CSM Kerepesi-úti telepén csátja meghatározott céllal és ezen beruházási munkák bonyolítását vállalatunk végzi önálló szervezettel — beruházási főosztállyal. Ez a bonyolítási összeg évente eléri az 1,2—1,4 milliárd forintot. A vállalat tevékenységi körébe tartozik a főváros árvízvédelme: az országban egyedüli város Budapest, ahol a védekezést önállóan a főváros látja el, és operatív szervei a Fővárosi Csatornázási Műveknél vannak. A főváros csatornahálózata és csatornarendszere úgy van kiépítve, hogy az árvízvédelem nem választható el a csatornázástól és a csatornázottságtól. Az operatív bonyolítás vállalatunk hatáskörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy a pesti oldalon az árvízvédelmi művek egy tízméteres Duna-vízállásra ki vannak építve — ez ezeréves gyakoriság —. A budai oldalon a Barát pataktól az Aranyhegyi patakig a végleges árvízvédelmi mű kiépítése még nem fejeződött be. Ennek egy szakaszán nyúlgátrendszer védi a Római-partot. Ez védekezésnél külön gondot, problémát jelent a vállalatnak. A budai oldalon még ki nem épített Vörös Ferenc igazgató és Knapp Sándor főosztályvezető, a csatornában tett kirándulás szervezője végleges szivattyútelepek és főgyűjtő rendszerek kapcsán ideiglenes szivattyútelepekkel kell a szennyvizet átemelnünk a Dunába 5—6 métert meghaladó Duna-vízállás esetén. Ehhez vállalatunk megfelelő gépparkkal, szivattyúparkkal rendelkezik. Szót érdemes még ejteni a csatornahálózat tisztításának gépesítettségi fokáról. Ez a munka rendkívül egészségtelen, hálátlan és kedvezőtlen körülmények között végzendő feladat. A tisztítást egészen 1961-ig kizárólag kézi munkával, élő munkával végezték 1961-től vállalatunk beszerezte a csatornatisztítás gépeit. Ezek nagy víznyomással működő gépek, amelyek kitűnően megfelelnek a kisméretű csatornák tisztítására. A gépi mosással összegyűjtött iszapok kiemelése változatlanul gondot jelentett. Ehhez a gépeket a 68—70-es években találtuk meg. Ezek az ún. iszapleválasztós rendszerű, mély szívásra alkalmas gépkocsik. Az egyik gépkocsi a tisztítóaknához mossa az iszapot, a másik onnan kiszippantja, a tartályban összegyűjti, amit aztán kiviszünk az iszaplerakó helyre, a Csepel-sziget északi csücskére. Az iszap elhelyezése változatlanul nagy gond, több éves erőfeszítés után sem sikerült megoldani. További erőfeszítésekre van még szükség ahhoz, hogy megoldjuk a nagy átmérőjű csatornák tisztításának gépesítését, az iszap kiemelését. Ehhez még rendkívül nagy anyagi ráfordítás szükséges. Nagy gond az is, hogy megfelelő lerakóhely hiányában a csatornával el nem látott területekről, az ipari üzemek előtisztító műveiben kiszippantott iszapot is a főváros közcsatorna hálózatába eresztik, ami az eliszaposodás szempontjából rendkívül káros a meglevő csatornahálózatra. Ezzel a problémával vállalatunk nem is tud megküzdeni, ehhez ágazati és fővárosi összefogásra, intézkedésre van szükség. Alföldi Erzsébet 55
