Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Energiatakarékosság Ne fűtsiik az utcát! Az újságoknak, a televíziónak nem egyszer volt vándortémája a távfűtéses lakásokból utcára szökő meleg. A költséges jelenség okát nem kellett különösebben kinyomozni. Hiszen érthető, egyszerű, kézenfekvő: a belső lépcsőház mint egy óriás kürtő fölfelé húzza az amúgy is fölfelé terjeszkedő meleg levegőt. Alul a földszinten (a réseken) még 'hideg levegő szívódik be, s lépcsőházi útja közben (s természetesen helyiségről helyiségre haladván) egyre jobban felfűti a lakásokat a maga hőtöbbletével. így aztán legfelül 6—8 Celsius fokkal is többet mérnek és éreznek a kelleténél. Felül kinyitják az ablakot (szellőztetnek), alul pedig nagyon sokszor dideregnek. Szellőztetéskor a lépcsőházi huzat még nagyobb, s így még erősebb a szívóhatás. KÜRTŐ —GOND A panaszos alsó emeleti — vagy földszinti lakó a hőszolgáltató vállalathoz folyamodik, s kap is olykor meleg utánpótlást, ilyenkor viszont még forróbb a helyzet odafönn. Mindezt persze a tél keménysége és a többemeletes épületek tagoltsága is befolyásolja. Mennél több a rés, annál inkább! Az ablakok és az épületfal találkozásánál például egy alig észrevehető rés szellőzteti a lakást. Hogy a lépcsőház ne legyen kürtő, ahhoz az ötlet is elég volna: az épületekből ki kelle hagyni, már építéskor. Mivel azonban ez nem éppen anyagtakarékos mulatság, a magyar építőipar nem mondott le a belső lépcsőházról. A riportok a házgyári építkezés nyakába varrták az utcafűtést, mondván e pazarlás az egycsöves fűtés bűne, holott ez valójában nem más, mint épületfizikai követelmény. (Tízemeletes házakról van szó!) A problémát, hogy a házgyári többemeletes lakásokból ne szökjön az utcára a meleg, Szlávy Józsefnek, a HAÉV főüzemvezetőjének és Etemez Vjacseszlávnak, a Keletterv mérnökének találmánya oldotta meg. A szabadalom színes fotóján felirat: „ALSÓELOSZTÁSÚ, ENERGIATAKARÉKOS, EGYCSÖVES FŰTÉS". S itt talán néhány optimista hurrával be is fejezhetnénk, de ismerve a találmányok alkalmazásának magyarországi beteg sorsát: a lassú bevezetést—hogy ezt a gyatra kifejezést használjuk —, essék néhány szó a találmány lényegéről... — Szerte az országban, mondja Szlávy József — az egycsöves távfűtés vezetékeiben a földszint felé áramlik a lakásmelegítő víz. Tehát, tulajdonképpen (a fokozatos lehűlés eredményeképp a fokozatos lehűlés eredményeképp) a vizet. Az alsó elosztásnál mindez fordítva történik: a legmelegebb fűtővíz áramlik alulról fölfelé és a lehűlt víz jön le az egyszál csövön. Ha alul most is fáznak, vagy fogalmazzak így: nem kellemes a lakók hőérzete, akkor a hőszolgáltatótól kapott nagyobb hőfokú víz először a panaszos lakásába érkezik. Persze ekkor is megeshet, hogy a felső szinteken túlságos a meleg. Épp ezért oda (a felső lakásszintekre) hőérzékelőket állítottunk, amelyek, amint észreveszik a szóban forgó túlmeleget, egy központi automatikát működtetve a vízmennyiség megváltoztatásával megakadályozzák a felső lakások túlfűtését, így már aztán az épületben — függőlegesen végig! — egységes a hő. INGYEN FŰTÉS A kísérletek az 1975-ös fűtési szezonban kezdődtek, s ma már Debrecenben az Újkerti lakótelep ennél az alsó elosztású rendszernél melegszik. — Tizenhat százalékkal kevesebb hőenergia fölhasználásával — tette még hozzá Szlávy József. Ez pontosan azt jelenti, hogy százhatvan lakást (ezerből) ingyen fűlhetünk, s fűthetnénk nemcsak ott, ahol a HAÉV épít. Az egész országban I Most aztán elválik: csak beszélni tudunk a pazarlóit energiáról, vagy valóban meqtakarítiuk-e? Szalai Vízépítő mérnökhallgatók szakestélye Jól sikerült szakestélyt rendezett Budapesten a Schönherz Zoltán kollégium nagytermében a vízépítő mérnökhallgatók vízépítő köre. A szakestély a hallgatók, az oktatók és a gyakorlatban dolgozó szakemberek kötetlen, a humort és vidámságot sem nélkülöző találkozója, amelynek célja, hogy a résztvevők közel kerüljenek egymáshoz. Ilyenkor átlépik az oktatót és a hallgatót hagyományosan elválasztó „vízmosást", mintegy „medret” alkotva a jövő mérnökei és munkaadói között. A szakestélyen, amelyet megtisztelt a Műegyetem dékánja, dr. Kerkápoly Endre is, a fiatalok elnökül dr. Breinich Miklóst, az OVH elnökhelyettesét kérték fel. Az oktatók és a hallgatók tréfái, szellemes vetélkedői nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. Néhány, a szakestélyen készített vízgazdálkodást értelmező szójátékot mi is közzéteszünk: árapasztó = tervezett gátszakadás, duzzasztómű = tehén tőgye fejés előtt, utóülepítő = végsőkig kitartó szerves részecskék temetője, csőszáj = ahol a csőgörény kinéz. Reméljük, a hallgatók az élet „hultámvetésében” is megtartják majd jó kedélyüket. Az OVH elnökhelyettese megnyitja a szakestélyt A hallgatók kórusa a vízi oktatási egységekről énekel 29
