Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
cotilam h alkotmány A vízügyi szervek vezetőinek tanácskozása Jogot áhítani: igazságot áhítani. A felvilágosodás korának jeles tudósa, Berzeviczy Gergely vetette papírra: „közjog dolgában nincs megszabott alkotmányunk; az, amit annak hiszünk, minden irányban hajlítható és inkább szokásjognak nevezhető ... Mivel pedig a magyar alkotmány eszméje éppen nem áll szilárdan, mindenki a magáéval pótolja, és mindenki a maga személyes érdekét keresi és találja benne .. Igazságot tehát a hatalmas és gazdag nyert — hatalma, s pénze arányában. Nem is sürgette az írott alkotmányt. Nem véletlen viszont, hogy legjobbjaink — akik egyszerre gondolkoztak népben és nemzetben — mindenkor a rögzített jogokért szálltak síkra. Szép példa erre Táncsics Mihály 1848-as, és 1849-es alkotmánytervezete. Mégis nagy idő telt el addig, amíg e haza lakosai igazi alaptörvényt kaptak. A dátum: 1949 augusztus húszadika. 1949 augusztusában fogadta el az országgyűlés a Magyar Népköztársaság alkotmányát. „A régi helyén új ország született, amelyben az államhatalom a nép érdekeit, az állampolgárok alkotóerejének szabad kibontakozását és jólétét szolgálja.” Teljesült a sok évszázados vágy, s elérkezett a nagy próba ideje is. Ahogy Veres Péter fogalmazta: „egy új társadalmi rend megteremtésének soha nem tapasztalt gondjai között, az egész nemzetért faló felelősséggel a vállainkan... fel kell tenni önmagunknak a kérdést: vajon hát a szocializmusban igazán újjá tud-e születni, magaértő, világértő és történelemértő közösséggé tud-e válninőni a magyar nép.” A szocialista Magyarországon immár több mint harminc esztendeje, minden augusztus 20-án újra és újra megmérhetjük magunkat a Veres Péter-i óhajtás szerint. Milyen közösséggé kovácsolódott e haza népe, alkotmányával — jogaival és kötelességeivel — jó gazda módjára sáfárkodik-e? Megmérhetjük a munkás—paraszt szövetség, a szocialista nemzeti egység erejét, társadalmi rendünk alapjának, a munkának becsületét. Szép történelmi találkozás, hogy augusztus 20-a államalapításunk ünnepe is. Ezen a napon emlékezünk 1. István királyra, s hajtunk főt nagy műve előtt. István király olyan vezető volt, aki egészen azonosulni tudott a céllal, a nemzet és az állam létgondjaival. Olyan helyzetben biztosította a magyarság fennmaradását, amikor népek tűntek el sorra a történelem forgószínpadán. Méltán ünnepeljük ugyanazon a napon államunk és alaptörvényünk születésnapját. A vízügyi szervek állami, párt- és társadalmi vezetői június 23-án Budapesten országos tanácskozásra gyűltek össze. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet: Dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke, Bonifert Ádám, az MSZMP KB IMKO osztályvezető-helyettese, Fodor István, az MSZMP I. kér. PB titkára, Juhász Ottó, a HVDSZ főtitkára, Micsuch László, a MEDOSZ titkára, Dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese és Dr. Gerda Sándor, az MSZMP OVH PB titkára. A tanácskozást dr. Breinich Miklós nyitotta meg, üdvözölve a tanácskozáson megjelent vízügyi vezetőket és az elnökség tagjait, külön Juhász Ottó elvtársat, a HVDSZ főtitkárát, abból az a1- kalomból, hogy e minőségében első alkalommal vesz részt a vízügyi vezetők tanácskozásán. Ezt követően dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke előadása bevezetőjeként, kiemelve a tanácskozás jelentőségét, melyet az határoz meg, hogy — ez az év V. ötéves tervünk befejező éve, ami eddigi munkánk finisét és átfogóbb értékelését indokolja, külön meghatározza továbbá, hogy — pártunk márciusban tartott XII. kongresszusának határozatai feladatainknak nagyobb perspektívát adnak, — és e határozatok tükrében megfogalmazhatjuk VI. ötéves tervünk irányelveit: körvonalazhatjuk következő középtávú feladatrendszerünket, — de mostani tanácskozásunk sajátos azért is, mert országunkban a politikai, társadalmi és gazdasági közéleli munka -— a politikai, állami és tömegszervezeti testületek választása kapcsán — felerősödött és kiszélesedett. A vízgazdálkodás V. ötéves tervének eredményeit értékelve elmondta: „Áttekintve az elmúlt évek munkáját, megállapíthatjuk, hogy — fejlődött az irányítás, javult a végrehajtási és fokozódott az ellenőrzési munka. — megbízhatóbbá vált a tervszerűség és a koordináltság, — javult az összhang, fejlődött a következetesség a központi irányzatok és a helyi célkitűzések viszonylatában, a vízügyi központi és területi szervek egymásra épült és utalt munkájában. A tervezési és fejlesztő munkában az éves feladatok kijelölése reálisan számolt az indokolt igényekkel, ötéves célkitűzéseink esedékes hányadával, ugyanakkor józan mértéktartással szem előtt tartotta valós népgazdasági és ágazati lehetőségeink korlátáit is. Az ágazati célkitűzések és a területi kívánságok összehangolásában eredményesnek bizonyult, hogy a tervek kidolgozása idején az OVH vezetői szervezetten és közvetlenül tárgyalták meg a területet érintő ágazati feladatokat a fővárosi és megyei párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetőkkel és a vízügyi szervek vezetőivel, biztosítva ezzel közös problémáink jobb feltárását, súlypontozott feladataink megismerését és feladataink végrehajtásához a helyi szervek támogatását. Egyre jobban kialakult és fejlődött a vízügyi igazgatóságaink és területi párt- és tanácsi szervek közötti együttműködés is. Ez annál is inkább örvendetes, mert igazgatóságaink túlnyomó többsége megtalálta az országos és helyi érdekek, valamint a lehetőségek összeegyeztetésének tartalmas módszerét. Egyes esetekben azonban tapasztalhatók e kapcsolatokban primitívségek, sőt elvtelenségek is. A kapcsolatok ilyen vonásait ki kell gyomlálni, az olcsó népszerűség keresése helyett az elvszerű tartalommal töltött korrekt együttműködést kell kialakítani. Közismert, hogy ágazatunk feladatainak végrehajtásához nagy állóeszközállományt igényel és köt le. Ágazatunk fejlődésének jelenlegi szakaszára még az állóeszközállomány gyors ütemű fejlesztése jellemző. Ezért érthetően nagyon fontos nálunk a korszerű és takarékos szemléletű beruházási munka. Mai helyzetünk azt mutatja, hogy ezen a téren is sikerült előbbre lépni. Javult általában az előkészítés, a kivitelezés megkezdésének feltételei teljesülnek. A kivitelezés valamelyest ütemesebb és szervezettebb lett, legalábbis az üzembe helyezhetőség határáig. Itt azonban gyakran a befejező munkák — sokszor a létesítmény értékének töredék részét képező — szerelvény vagy rendezés hiánya miatt akadoznak, így a tervezetthez képest csak késve, vagy rosszabb hatásfokkal fejeződnek be.” A tudományos kutatási és műszaki fejlesztési munkával kapcsolatban megállapította, hogy: „Bár a kutató és fejlesztő munka gyakorlati irányba terelésének már vannak kezdeti eredményei, nem állíthatjuk, hogy ezek az eredmények összhangban vannak a ráfordításokkal. Az érdemi munka eredményét a tervezett és felhasznált ráfordítások egybevetésével nem lehet mérni, hanem a hasznosítás eredményeit kellene bemutatni, igaz viszont az is, hogy a fogadók új iránti fogékonysága, a jobbítani akaró
