Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
Az 1976— 1980. közötti tapasztalatok alapján A települések víz- és csatornaellátása a következő években II. rész A következő időszakban a gazdasági egyensúly megteremtése, és ezt követően az egyensúlyi helyzet tartós stabilizálása képezi a magyar népgazdaság súlyponti feladatát. Minden egyéb fejlesztési feladat csak ezt követően, és ennek alárendelten tűzhető ki. Ez végső soron azt jelenti, hogy népgazdaságunk lehetőségeinek elsősorban az anyagi termelés azon szféráit kell szolgálni, ahonnan — a döntően külgazdasági területen jelentkező — egyensúlyi problémák megoldása eredményesen várható. Az egyensúly javításával szoros összefüggésbe nem hozható termelőágazatok, a termelő- és nem termelő infrastruktúra fejlesztése ennek megfelelően csak szerényebb mértékű lehet. Az e területeken korábban elhatározott fejlesztési célok realizálására is csak hosszabb idő alatt kerülhet sor. A települések víz- és csatornaellátásának fejlesztésére vonatkoztatva ez annyit jelent, hogy a következő időszak fejlesztési céljait elsősorban abból kell levezetnünk: milyen feladatok elvégzése nem tűr halasztást, és melyek azok a — szakmailag egyébként indokolt — feladatok, amelyeket jelenlegi körülményeink között, elviselhető feszültségek árán halasztani tudunk. Ezt figyelembe véve, a települések víz- és csatornaellátásának minimális célkitűzése, hogy az 1980-ra várható víziközművesítési színvonal ne romcJjon. Maximális cél, hogy a fejlesztés tegye lehetővé az 1976—80 között kialakult leglényegesebb közműellátási feszültségek feloldását. 1976—80 között a közműves vízellátásba kapcsolt lakások száma mintegy 540 ezerrel, a közcsatorna-hálózatba kapcsolt lakások száma pedig körülbelül 280 ezerrel növekszik. A növekményből mintegy 260 ezer többszintes lakóépületben levő lakás, azaz körülbelül 280 ezer új vagy korábban épült családi ház vízellátására és 20 ezer új, illetőleg korábban épült családi ház csatornaellátására kerül sor. Tekintve, hogy a következő években a többszintes telepszerű lakásépítés várhatóan jelentősen csökken, a családi házépítéssel épülő új lakások száma pedig az V. ötéves tervidőszakban várható szinten marad, a víz- és csatornaellátásnak az V. ötéves tervidőszakban sorra kerülővel megegyező mértékű javulása mintegy 470—520 ezer lakás újonnan történő vízellátását, és 200—220 ezer lakás közcsatorna-ellátását indokolná. Ebben az esetben azonban még számolni kellene a közműves vízhasználatból származó, de elvezetésre nem kerülő szennyvíz környezetkárosító hatásának gyors növekedésével. Ennek elkerülését további mintegy 80—100 ezer lakás közcsatorna-ellátása tenné lehetővé, ami módot nyújtana arra is, hogy a vízellátásba és csatornaellátásba bekapcsolt lakások arányát az 1980-as szinten stabilizáljuk. Mindezt figyelembe véve a következő években a közműves ivóvízellátásba kapcsolt lakások számának bővülése 400—520 ezres, a közcsatorna-hálózattal ellátott lakások számának növekedése pedig 200—320 ezres sávon belül tűzhető ki célul. 1976—80 között a közművel ellátott intézmények stb. vízhasználata mintegy napi 100—120 ezer köbméterrel, szennyvízkibocsátása közel azonos nagyságrenddel növekszik. A jövőben az intézményhálózat fejlesztése a korábbit várhatóan szerény mértékben meghaladja. A már vízművesített, újonnan csatornázandó községekben a meglevő intézményi célú egyedi szennyvíz-elhelyezéseket is felszámolják. Ezt figyelembe véve a következő években az intézmények közműves ivóvízhasználatának növekménye 120—140 ezer m3/nap'ban, a közcsatornán elvezetett szennyvizük növekménye pedig 140—240 ezer m3/napban számszerűsíthető. A települések közműveiről ellátott ipar vízhasználata a termelés növekedésével összefüggésben ugyancsak jelentősen nő. Várható ugyanakkor a fajlagos (termékegységre vetített) közműves vízhasználat mérséklődése, egyrészt a korszerű víztakarékos gyártási technológiák növekvő arányú alkalmazása, másrészt a használt vizek ipari célú újrafelhasználása miatt. A közműves ipari vízhasználat növekménye 5 év alatt napi 140—200 ezer köbméterre tehető. Ez elmarad az V. ötéves tervidőszakban várhatótól. Az ipari eredetű, közcsatornán elvezetett szennyvíz növekménye — a csatornázottság területi bővülése miatt — körülbelül 150—210 ezer m3/ nap nagyságrendben várható. A vízellátás szolgáltatásbiztonsági színvonalának romlását meggátolandó, a te lep üléseket ellátó vízművek tartalékkapacitásának legalább olyan arányúnak kell lennie 1985 végén, mint az 1980-ban várhatónak. 1980 végén a víztermelő-kapacitás a várható összes vízhasználatot a tervezett 40%-kal szemben csak 31%-kal haladja meg. Hogy az 1980-as — egyébként a szolgáltatásbiztonsági szempontból indokoltnál alacsonyabb — színvonal később se csökkenjen tovább, a víztermelő-kapacitások fejlesztésének legalább ugyanilyen arányban kell meghaladnia az átlagos vízhasználat növekményét. Ez öszszességében 520—900 ezer m3/nap sávon belüli kapaeitásfejlesztést indokolna. A műszakilag elavult, gazdaságosan már fel nem újítható megelevő víztermelő-kapacitások pótlása miatti Indokolt fejlesztési többletigény az V. ötéves tervben várhatóval közel megegyező mértékben mintegy 170 ezer m3/napban vehető figyelembe. így — az 1980- as kedvezőtlen szolgáltatásbiztonsági helyzet stabilizálása esetén is — a víztermelő-kapacitások fejlesztésének indokolt mértéke a következő években napi 580—990 ezer m3 közötti. Az 1980-a'S várható tartalékkapacitásproblémák megszüntetése a lakások zavartalan üzemeltetésére, az intézmények működésére és az ipari termelés tervszerűségének biztosítására nyújtana lehetőséget. Ez további mintegy 80—120 ezer m3/nap kapacitásfejlesztés árán érhető el: így a következő években a vízellátási célok mérlegelése alapján és azokkal összefüggésben, a közműves ivóvíztermelő-kapacitás fejlesztésének indokolt mértéke 650—1100 m3/nap sávon belül választható meg. Az ivóvízellátási igények kielégítésének érdekében szükséges szállítókapacitások az 1976—80 közöttinél nagyobb hálózatfejlesztést is szükségessé tesznek.. Az ipari célú közműves ivóvízhasználatok növekedése nem annyira új ipar telepítéshez, mint inkább a meglevő ipari kapacitások hatékonyabb kihasználásához kapcsolódik. Az ipari új vízigények kielégítésének érdemi hálózatigényessége nincs. Növekszik azonban a lakásépítés vezetékigényessége. A fejlesztésen belül (összes ellátott új lakás) nő a földszintes lakóépületekben elhelyezett lakások aránya, a telepszerű lakásépítés is egyre inkább a településközpontoktól távolabb folyik, és a községi vízművesítésben naqyobb arányt képviselnek a kisebb, lazább beépítésű, így vezetékigényesebb települések. Ezzel együtt növekszik — a helyi készletek fokozódó kimerülése miatt — a regionális jellegű, jelentős főművi vezetékkel jellemezhető fejlesztés aránya a vízellátás fejlesztésén belül. Az elavult csőhálózatok pótlását is figyelembe véve, a jelzett ivóvízellátási igények kielégítése érdekében a következő évek során mintegy 6,5—9,0 ezer 28
