Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

János felesége. — Apróság, de az is­kolának nagy dolog, hogy megjavít­juk az összetört kottatartókat. Befest­jük szépen vagy megjavítjuk a zon­goraszékeket. Az iskolának nincs anya­gi lehetősége, hogy újakat vegyen, nincs aki hegesszen, fessen. Az a csekélyke munka, amit a brigád végez, nekik nagy érték. . . Még azt is tervezzük, hogy vállalati busszal elvisszük a zeneiskola növendékeit Tácra, a Gorsiumba. — Úgy tudom, sok társadalmi mun­kát is végeznek. — Az mindig van! — válaszol ne­vetve a három „ifi", és sorolják a ta­valyi, idei „plusz” munkákat. A múlt évben ez például 300 óra volt. — Tavaly négyszer voltunk a siófoki OVH-üdülőnél, volt ott egy nagy re­konstrukció ... —■ Zamárdiban is dolgoztunk a Ne­velőotthonnál ... — és egy levelet mu­tatnak, amelyet Kosztolik Anna igaz­gató idén februárban írt. A Nevelőott­hon igazgatósága köszönetét fejezi ki az állami gondozottak érdekében vég­zett társadalmi munkájukért (kondenz szivattyúállítás). „Ezen tevékenységükkel segítették a kazán üzemeltetését, ez­zel a főzés és a fűtés biztosítását." — Termelőmunka, társadalmi mun­ka, KISZ-élet, a gyerekek .. . Jut még idejük egy kis szórakozásra is? — Nem túl sok, de jut — válaszolja Nyeste János. — Évente rendezünk egy­két közös kirándulást vállalati busszal. Voltunk együtt Szegeden, Gyulán, Sop­ronban, Miskolc-Tapolcán és még sok­felé. Van közös színházi és mozibérle­tünk is. Aztán . . . van még egy fon­tos közös munkánk. Fészekrakó fiatalok vagyunk, segítünk egymásnak a csalá­di ház építésében. Ez már „hagyomány" nálunk! (Soha panasz Ennyit röviden a kitüntetett Levin Ti­bor Ifjúsági Szocialista Brigádról, a DRW egész kollektívájának büszkesé­géről. Horváth Károly, a vállalati KlSZ-tit­­kár szerint az ifjúsági szocialista bri­gádok — van több is, a szállítási osz­tályon a József Attila, a vertikális üzem­egységnél a Beszédes József, illetve a hét üzemigazgatóságon mindenhol van­nak — azért értek el olyan szép ered­ményeket, mert akár gazdasági, akár társadalompolitikai vonatkozásban ösz­­szekötötték a KISZ-es mozgalmi akció­kat a szocialista brigádmozgalom vál­lalásaival. 1978-ban 9, 1979-ben már 24 újításuk volt. — örülünk, hogy ilyen nagyszerű bri­gádjaink vannak, mint a Levin Tibor Ifjúsági-díjas Szocialista Brigád. Mun­kájukhoz a vállalatvezetés, a Pártbizott­ság és a KlSZ-bizottság megad minden segítséget. Annál is inkább, mert mun­kájukra soha sehonnan semmilyen pa­nasz nem érkezett. Ami ezeket a fia­talokat illeti, a brigád lelkiismeretes, jó munkájának köszönhető, hogy a gé­pészeti osztály 7 millió 100 ezer forin­tos tervezett termelési értéket a múlt évben teljesítette. A. E. „Buzdítsa ki-ki magát...” Országos Tanulmányi Verseny 1080 A vízügyi szakközépiskolák országos tanulmányi versenyét április 22—23-án Hajdúszoboszlón rendezte meg az OVH Személyzeti- és Oktatási Főosztálya. Az idén 34 diák vett részt az immár ha­gyományos versenyen. Mint dr. Wisnovsíky Iván, az OVH il­letékes osztályvezetője — egyben a zsű­ri elnöke — elmondotta, a kilenc víz­ügyi iskola eddig 15 000 középfokú vég­zettségű szakembert nevelt a vízügyi A bemért adatok felrajzolása szolgálatnak: évenként körülbelül 350 fiatal érettségizik. Ha még hozzászá­mítjuk azt a 150 levelezőt, aki napi munkája mellett tanul ezeken az is­kolákon, elmondhatjuk, hogy évenként 500 főből gyarapítható a vízügyi szol­gálat középkádereinek száma. Hajdúszoboszlón a TI VÍZIG munkás­­szállója adott otthont az ország min­den részéről összesereglett diákoknak, kísérő tanároknak, a rendezőknek, a zsűri tagjainak. CSIZMÁBAN, VIHARKABÁTBAN Aprilis 22-én elszomorítóan hűvös, szeles, esős reggel köszöntötte a tanul­mányi verseny résztvevőit. A hivatalos megnyitó után, a „házigazda" nevében Molnár László főmérnök, a TÍVIZIG igazgatóhelyettese köszöntötte a ver­senyzőket, a vendégeket. — örömmel és szívesen vállaltuk im­már harmadik alkalommal a verseny megrendezését azért is — mondotta —, mert itt, a Tiszántúl közepén, a kéklő csatornarendszerek vidékén igazán szí­vesen látott vendég mindig a vízügyi nagy család bármilyen rendű-rangú csapata. Nyírségi homok és Hortobá­gyi szöcskelegelős táj, kemély szik és bőven termő löszhát egyaránt előfordul ezen a hajdúk leszármazottai által la­kott területen, ahol jellemző a mező­­gazdasági termelés, a golyóscsapágy és a földgáz, a penicillin-gyártás és a gyógyvízhasznosítás ... A igazgatóhelyettes Jevtusenko sza­vaival kívánt barátságos és küzdőszel­lemmel teli versenyzést: „Buzdítsa ki-ki magát, hadd tenne dicsőt, remeket. Naggyá nem lenni — gyalázat. Mind naggyá legyetek!" Szervezetten, menetrendszerű pontos­sággal zajlott a verseny első napja — a gyakorlati forduló. Sallay János, a TI VÍZIG h. osztályvezetője a verseny bo­nyolításának főrendezője még egy utol­só eligazítást tartott a fiúknak, aztán a bemelegített busz elindult a balmaz­újvárosi határba, pontosabban a Kele­ti-főcsatorna partjára. A versenyzők út­közben átöltöztek, és mire megérkez­tek a gátőrházhoz, a sok farmeres he­lyett már munkósrúhába, gumicsizmába, viharkabátba öltözött vízügyi csapat szállt le az autóbuszról. A fiúk megkapták a számaikat, majd a gondosan előkészített, csomagolt hi­deg élelmet, aztán a vizsgáztató kollé­gák kíséretében a mikrobuszokkal el­indultak a kijelölt telepre. Kicsit sajnáltam a „gyerekeket", hi­szen komisz, hideg szél fújt, szemerkélt az eső, csupa sár minden ... De Wis­­novszky Iván csak nevetett, legyintett: — Szokják meg az időjárás viszon-A vízhozammérő műszer ellenőrzése 24

Next

/
Thumbnails
Contents