Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

KÖZÉPDUNAVÖLGYIVÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG

A TELEPÜLÉSI ÉS IPARI VÍZGAZDALK

Igazgatóságunk az ország területének több mint 9%-án, mintegy 8500 négyzetkilométeren látja el feladatát. Helyét és szerepét alapvetően meghatározza, hogy működési területéhez tartozik a főváros, feladatainik jelentőségét azonban hangsúlyozzák az alábbiak is:

— hatásterületünkön él közel 3,5 millió lakos, az ország lakosságának egyharmada;

— a IV. ötéves terv vízgazdálkodási célú beruházásaiból 31%-kal részesültünk, az V. ötéves tervi beruházásoknak pedig várhatóan mintegy 41%-át itt valósítják meg;

— az ipar bruttó termelési értékének több mint 50%-át és a főváros zöldség-gyümölcs ellátásának túlnyomó részét területünkön termelik a gazdaSágok:

Működési területünk Budapesten kívül Pest, Nógrád, Heves és Fejér megye 307 összevont tanácsú településére, 9 városra és 14 járásra terjed ki.

Közüzemi vízmüve 128 településünknek, az összes település 42%-ának van. A közüzemi vízművel ellátott lakosság az összlakosság 59%-a. Pest megyében ez — az országos 62%-kal szemben — 64%-os, míg Nógrád megyében csupán 36%-os ellátottságot jelent. Továbbá, az úgynevezett közegészségügyileg veszélyeztetett települések száma Pest megyében 14, Nógrád megyében pedig 27. A két megye e 41 községben nemcsak hogy vízmű, de elérhető közelségben még megfelelő minőségű ivóvíz-beszerzési lehetőség sincs.

Területünk 1979. évi átlagos víztermelése 108 500 m3/nap, a csúcsvíztermelés pedig közel 170 000 m3/nap volt. Fajlagos vízfogyasztásban ez 90 i/fő/ nap értéket jelent. Budapest napi átlagos ivóvíz-termelése ezzel szemben meghaladja a 900 000 m3-t, fajlagos vízfogyasztásban pedig a 430 l/fő/nap értéket.

A kiinduló adatok ismertetése után jogos a kérdés: van-e elegendő vizünk a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság számára?

VÍZKÉSZLETEINK; A VÍZELLÁTÁS PROBLÉMÁI

Vízkészleteinket felszíni és felszín alatti készletekből nyerjük. Igazgatóságunk területén viszont — a Dunát nem számítva — a rendelkezésre álló felszíni vízkészletek nem jelentősek. E tényhelyzet rendkívül sok és nemegyszer csak igen költségesen megoldható probléma elé állít benőnket. A Duna mindkét oldalát kísérő portiszűrésű kavicssáv ugyan jó vízibeszerzési lehetőséget biztosít, de vízkészletének zömét, a Szentendre- és Csepel-szigeti vízbázist — ahonnan Budapest vízellátásának 97%át és a megye vízellátásának közel 57%át termelik ki — a főváros már régen „lefoglalta". Ezért a Dunától távolabb eső települések, mint például Veresegyház, Szadá., Gödöllő, Aszód, vagy a pilisi és börzsönyi községek, a

lőrinci térség iparvidéke és Nógrád megye szinte egészének a vízellátása csak regionális rendszerekkel oldható meg. Külön nehezíti a helyzetet, hogy Pilisvörösvár — 3iatorbágy — Zsámbék térségében a jó vízbázist jelentő karsztvizét az eocén program miatt a jövőben

Észak-pesti szennyvíztisztító telep épités alatt

Fővárosi Vízmüvek 5000 m3-es Rókahegyi medence építése előregyártott elemekből

nem lehet számításba venni, a Nógrád megyei vízkutatások pedig mindeddig eredménytelennek bizonyultak. E megye területének 88%-a vízbeszerzés szempontjából meddő; kivétel a Zagyva völgye, az Ipoly folyó parti sóvja és Salgótarján környéke (12%).

Területünk legjellemzőbb vízellátó rendszereit az alábbiak szerint alakítottuk ki.:

Salgótarján és környékének vízellátását elsődlegesen a Litke térségi felszíni vízkivétel! műből, a nyugat-nógrádi térségi rendszert pedig az Ipoly kavicsteraszára telepített felszín alatti vízbázisból oldottuk meg. Gödöllő távlati vízellátását viszont egy Dunakeszi— Göd településeket érintő ún. „déli ág" kiépítésével a Duna kavicsteraszára kívánjuk alapozni. Hasonló elképzelésünk van Aszódra és térségére is, azzal a különbséggel, hogy a vízbázis itt a Galga völgye lenne; Vác és Szentendre térségének vízellátása ugyanakkor ismét a Dunára alapozódna. Végül az Ócsa és Gyál térségét ellátó rendszert az Alsónémedi vízbázisra tervezzük telepíteni.