Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

Motoros fűrésszel irtják a fákat leimmel, van kocsink is. Hét végén el­járhatnék ide-oda, de manapság ez is drága mulatság. A benzin miatt... —■ Tíz éve kőmunkás, de ahhoz még elég fiatal, hogy tanuljon. Nincsenek távolabbi tervei? —• Kiütinél, az erőműnél szeretnék majd dolgozni, és tudom, hogy ehhez tanulnom kell. Azt hiszem, el kellene végeznem a vízügyi szakközépiskolát, hogy mire az erőmű beindul, megle­gyen a képzettségem is. Csak meg­épüljön az az erőmű ... 4. A munkaidő már a végéhez közele­dik, amikor indulunk „hazafelé", Ás­ványráróra. Imre bácsival együtt ballagunk a partra, a motorcsónakhoz. — Lesz-e aranykoszorús a brigád? — Lehetne, de nincs újításunk, és emiatt nincs aranykoszorú .. . Mit csi­náljunk? Mi kőmunkások vagyunk, mit újítsunk? Könnyű ott újítani, ahol a bri­gád te'le van műszakiakkal... Integetnek utánunk a partról mind, nekem meg egészen Ásványráróig az jár az eszemben, hogy miért nincs kivé­tel a szabály alól? Hiszen Nagy Gyula területi felügyelő — egyben párttitkár — kis irodájának asztalán láttam egy készülő, nagy tab­lót a dunai középvíz-szabályozásról. Egy járási kiállításra készül, a XII. Párt­­kongresszus tiszteletére. A tablón látható fotók mind azt áb­rázolják, mi mindent végzett a kőmun­kások szocialista brigádja a két kong­resszus közötti időszakban. Sokat és maradandót. Ami a tablón látható, még nem is a teljes kép. Alföldi Erzsébet Néhányon a brigádból. Jobbról a második Imre bácsi 29

Next

/
Thumbnails
Contents