Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
Motoros fűrésszel irtják a fákat leimmel, van kocsink is. Hét végén eljárhatnék ide-oda, de manapság ez is drága mulatság. A benzin miatt... —■ Tíz éve kőmunkás, de ahhoz még elég fiatal, hogy tanuljon. Nincsenek távolabbi tervei? —• Kiütinél, az erőműnél szeretnék majd dolgozni, és tudom, hogy ehhez tanulnom kell. Azt hiszem, el kellene végeznem a vízügyi szakközépiskolát, hogy mire az erőmű beindul, meglegyen a képzettségem is. Csak megépüljön az az erőmű ... 4. A munkaidő már a végéhez közeledik, amikor indulunk „hazafelé", Ásványráróra. Imre bácsival együtt ballagunk a partra, a motorcsónakhoz. — Lesz-e aranykoszorús a brigád? — Lehetne, de nincs újításunk, és emiatt nincs aranykoszorú .. . Mit csináljunk? Mi kőmunkások vagyunk, mit újítsunk? Könnyű ott újítani, ahol a brigád te'le van műszakiakkal... Integetnek utánunk a partról mind, nekem meg egészen Ásványráróig az jár az eszemben, hogy miért nincs kivétel a szabály alól? Hiszen Nagy Gyula területi felügyelő — egyben párttitkár — kis irodájának asztalán láttam egy készülő, nagy tablót a dunai középvíz-szabályozásról. Egy járási kiállításra készül, a XII. Pártkongresszus tiszteletére. A tablón látható fotók mind azt ábrázolják, mi mindent végzett a kőmunkások szocialista brigádja a két kongresszus közötti időszakban. Sokat és maradandót. Ami a tablón látható, még nem is a teljes kép. Alföldi Erzsébet Néhányon a brigádból. Jobbról a második Imre bácsi 29