Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
KŐMUNKÁSO A győri VÍZIG ásványrárói kikötője Megszoktam már, ha a vízügyi fizikai dolgozóival szeretnék találkozni, sohasem a központban találom meg őket, hanem mindig a szabad ég alatt, valahol a mezőn vagy a vizek partján. Ez történt legutóbb is, amikor a győri igazgatóság kőmunkásait, a Petőfi szocialista brigádot és Bangha Imre brigádvezetőt kerestem. Ásványráróra irányítottak, Nagy Gyula területi felügyelőhöz, onnan aztán vele együtt folytattuk az utat, a Dunán motorcsónakkal ... 1. Szerencsére a kormányosfülkében akadt egy ülőalkalmatosság, így szélvédett helyen gyönyörködhettem a februári napfényben fürdőző táj szépségében. Csodás vízi világ tárult elénk, ahogy elhúztunk egy sziget mellett: hattyúk tollászkodtak, a lombtalan fák ágain szürkegémek tanyáztak, sirályok köröztek a víz felett, és száz meg száz színes tollú vadkacsa röppent fel a motorcsónak zajától megriadva. Kint a nagy Dunán vasércet szállító szovjet uszályok tartottak nyugat felé, jókora hullámokat kavarva. Ásványrárótól csaknem a Medvei hídig, az 1811-es folyamkilométerig motoroztunk. Itt egy névtelen szigeten találtuk meg Bangha Imre brigádját. Szabadkoztak, hogy ők ugyan kőmunkások, de kőmunka Itt nincs, most fákat irtanak. A sziget a kanyarban van, a fák zavarják a „beláthatóságot”, és most az a dolguk, hogy a hajózás biztonsága érdekében kivágják a fáikat. Ez csak fenntartás jellegű munka, dehát ezt is meg kell csinálni, és ők mindig ott dolgoznak, ahová a szükség szólítja őket. „Máma itt, holnap ott” — mondják. A brigád tagjai egyébként nagyon rokonszenves emberek. Közel húsz esztendeje dolgoznak együtt, egy faluba, Lipótra valók. Az összetartásban nyilván szerepe van annak is, hogy ők tízen — ha nem is mindannyian — szegről-végiről rókonok. A brigádvezető Bangha Imre és Bangha József testvérek, Kocsis János és László apa és fia, de két Hegyi is van a tíztagú brigádban ... Min dolgoznak a kőmunkások, amikor éppen nem fákat irtanak? A brigádnapló erről is képet ad: építettek elzáróműveket, vezetőműveket, kavicsvisszatartó gátakat, részt vettek a lipóti egységes partrendezésben, a dunai szabályozási művek fenntartásában, karbantartásában, az árvizek utáni rongálódások helyreállításában, a 16-os, a 17/1-es, a 14-es mellékág elzárásában. A felsorolás távolról sem teljes. A gombócosi mellékág elzárásánál — kísérleti jelleggel — ők alkalmazták először a kolkrét betonozás új technológiáját. Folyamatosan részt vesznek a dunai középvíz-szabályozásban — ez a munka 1982—83-ig tart. Csak az elmúlt esztendőben összesen mintegy 16 000 m3 kő beépítésével, és mintegy 12 millió forint termelési értékkel teljesítették a tervet. Mindezeken felül 350 órában társadalmi munkát is végeztek! Dióhéjban ennyi a magyarázat arra, hogy Bangha Imre brigádja kétszer Is megkapta az „Igazgatóság Kiváló Brigádja” címet, és mint Petőfi szocialista brigád — ezüstkoszorús. Maga a brigádvezető — 30 éve áll a vízügy szolgálatában — „Kiváló Mun-A sziget vízimadarak búvóhelye káért” kitüntetést is kapott az OVH-tól, tavaly pedig egy ötnapos moszkvai utat repülővel. 2. Hogyan él a brigád, milyenek a munkakörülmények, mi az a közös program, amelyben „szoc. brigád alapon" részt vesznek? — Amikor kőmunkán vagyunk, jobb a helyzet — mondja Imre bácsi, a brigádvezető. — A hajón főznek nekünk, ott melegedő is van. Nincs probléma itt a szigeten se, tüzet rakunk, fa van elég, aztán meg melegítjük, amit kell. Munka után értünk jön a motorcsónak, a Patkányos-majornál (kirak minket, onnan aztán mikrobusz visz haza bennünket, hamar otthon vagyunk. A közös programokat illetően Fekete Bálint, a brigád íródeákja tájékoztat. Vízügyi szakközépiskolában érettségizett, neki van a legjobb írása, így aztán a brigádnaplót rá bízták, jobban rááll a keze . .. — Voltunk együtt Pesten a BNV-n, szakmai kiránduláson a micfci duzzasztógátnál, aztán Nagyceniken, Fertődön — mondja. — Téesz kirándulást is szerveztünk. Hol voltunk? Pesten, a Sasad Tsz-oél. Nem szórakozás, de mégiscsak közös eredmény az is, hogy tavaly az az öt ember, akinek nem volt meg a nyolc általánosa, levizsgázott. — Hol végezték a 350 óra társadalmi munkát? — Leginkább otthon, a faluban — veszi át a szót Imre bácsi. — Lipót 650 lelkes kis falu, de amióta a 60-as évek elején 70 C fokos termálvíz tört fel, és van strandja, a helyi téesznek pedig kertészete, nagyon fejlődik. Ebben ml is segédkeztünk: két egész napot dolgoztunk a fedett termálfürdő építésén, lesz községi park, a tereprendezésben mi is részt vettünk. Aztán ott van az óvoda, mi patronáljuk. Fát gyűjtünk és minden évben viszünk az ovinak 6—7 köbmétert. A gyerekek tudják, hogy mi vagyunk azok a bácsik, akiktől a fát kapják. Meghívnak bennünket az óvodás találkozókra, verselnek nekünk, megköszönik a tüzelőt. Az biztos, hogy az a termálvíz nagyon jót tett a faluval. A strand, a téesz kertészete munkát ad az asszonyoknak. A feleségem a kertészetben, az egyik lányom a strandon dolgozik. Most meg már épül a zárt belső termálfürdő is. 3. A brigád legfiatalabb tagja a 26 éves Kocsis László, aki apja mellett 16 éves kora óta tg ja a kőmunlkásók brigádjának. Kapuváron 3 hónapos motorfűrész-tanfolyamot végzett. Látszik, hogy szakember, mert keze és a villanyfűrész nyomán rendre dőlnek a fák. — Hogyan szórakozik egy huszonhat éves fiatalember munka után olyan kis faluban, mint Lipót? — Nyáron jó, amikor nyitva van a strand, van élet a faluiban. Ilyenkor télen? Marad a tévé, meg összejárunk a korombéli fiúkkal. Együtt lakom a szü-28
