Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
SZIGETKÖZI VÁLTOZÁSOK A télvég keveset enged sejtetni a Szigetköz szépségéből. Ködfalnak futó karikás mezők, ólomszín erdők, bezárkózott, hol Igatag falvak. Régi korok mesehallgató, legendateremtő ideje ez. A tűzhely táncoló fényénél, a cserépkályha melegénél, pipafüstben elszabadult és röpült a képzelet. Itt-ott rossz eső szitál, és a párából varjúcsapat tűnik elő. Fekete köntösükkel mintha az égboltot másolnák. Ilyenkor az útitársaik között ikönynyébben ered a szó. Hát még ha olyan 'barátságos kísérő ül az ember mellett, mint Jakus György! Győr és Duna'kiliti között ebben a csukaszürke időben is hatvan perc alatt végigfut a gépkocsi. De egyetlen óra elég hozzá, hogy többet megtudjak a fiatal mérnökről, mint másvalakiről kétnapi ífaggatózás után. KIUTINÉL ELKEZDTÉK.. KAPITÁNYOK PASSAUBAN Épülő híd Dunakilitinél Farmernadrág, vékony termet, szőke haj. Derűs szempár. Az ifjú mérnök annyi szeretettel beszél az itteni tájról, és a tájat benépesítő emberekről1, 'hogy — szinte a választ is tudva — megkérdezem: — Ugye idevaló, Szigetközre? — Kicsit lejjebb. Nagymarosra. Egy pillanatra meglepődöm. De csak egy másodpercig. Hiszen mégiscsak a Duna partján született Jakus György ... — Nem a partján ... Egyesen a közepén. 'Ránézek, valami tréfát gyanítva, de a tekintete komoly. — Passauban láttam meg a napvilágot. Apám hajóskapitány volt, a folyót járta ... — És magával vitte a feleségét is ... 'Útitársam csóválja a fejét: — Nem kellett magával vinnie! — Értem — kapcsolok. — Tehát odavaló volt, Passauba. — Éppenhogy nem! Édesanyám is magyar. Csakhogy az édesapja magával vitte az útra. Mivel ő is hajóskapitány volt. És azokban az 1945-ös időkben biztonságosabbnak tűnt, ha a családját is a hajóra veszi ... A többit már nem nehéz kitalálni. A két 'kapitány ugyanabban a kikötőben horganyzott, s meg-meglátogatták egymást. A fiatalabb addig járt az idősebbhez, míg leánykérés nem lett a dologbél ... Jakus György születési anyakönyvét szálkás, nagy gát betűkkel írták: megőrizték a családi emlékek között. A család aztán visszatért Magyarországra, s egy hajóskapitány hol telepedhet meg végleg? Nyilván a folyó mentén, hogy a nyugdíjas években is 'közel legyen élete eleméhez, a Dunához. — Gondolom, a hajóskapitány fiát is a Duna irányította a pályájára ... Jakus György elmosolyodik: — Persze, hogy szerettem a vizet, hogyne szerettem volna! De mégsem vízügyi középiskolába jártam. Hanem technikumba. A közelben, Vácott csak arra volt lehetőség. Az egyetemen értem el, hogy azt tanulhattam, amihez kedvem volt. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, a vízépítési tanszéken. Onnan Győrbe vezetett az útja, a Vízügyi Igazgatósághoz. Idén kapta meg a nagy feladatot: a duna'kiliti kirendeltség vezetője lett. KŐOLAJ HELYETT Az időbeli utazást befejezve, végére érünk a térbelinek is. Megérkeztünk Dunakilitibe. Ennek a településnek a nevét még csak ízlelgeti az ország. De előbbutóbb meg Is tanulja, meg is jegyzi. A Gabci'kovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer — a GNV — egyik fontos alkotása épül meg itt a következő években. A Duna'kiliti Duzzasztómű. A vízlépcsőrendszerről, röviden, a következőt kell tudnunk: Ez a rendszer hasznosítja és szabályozza a Budapest és Pozsony közé eső kétszázhúsz kilométeres Du na-szakaszt. Az üzemvízosatornás Gabcikovoi Vízlépcső és a folyami Nagymarosi Vízlépcső egységes üzemelési rendszerben működik majd, és összekapcsolt műszakigazdasági egységet alkot. A hozzájuk tartozó járulékos létesítmények közé tartozik többek között a Dunakil'iti— A Duzzasztómű makettje
