Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
Országos halászati bemutatót rendezett az OVH múlt év októberében a Körösvidóki Vízügyi Igazgatóságnál. A bemutatón a MÉM Vadászati és Halászati Főosztálya és az AGROBER szolnoki öntözési és Meliorációs Tervező és Beruházási Irodája is részt vett. Két nap — ötven résztvevő Halászati bemutató Az eseményre valamennyi vízügyi igazgatóságot és a megyei halászati felügyelőket is meghívták. Meghívót kaptak: a VITUKI, a ViZITERV, a tihanyi Biológiai Intézet, az Állategészségügyi Intézet, a HTSZ Szövetség, a MOHOSZ, a százhalombattai Temperáiltvizű Halszaporító Gazdaság és az érdékelt halászati szövetkezetek. Az érdeklődést több mint ötven résztvevő igazolta. A bemutató első napja Szarvason, a Haltenyésztési Kutató Intézetben zajlott te. Dr. Müller Ferenc, a HAKI igazgatója nyitotta meg a bemutatót. Vázlatosan ismertette az Intézet munkáját. Várad! László a recirkulációs halnevelő rendszert ismertette a helyszínen. A szennyvizek halastavi hasznosítását, illetve a fonyódi szennyvízoxidációs tavak technológiáját dr. Oláh János igazgatóhelyettes vázolta. Ezt a kísérleti tórendszert hat évvel ezelőtt bocsátották útjára, az érdekelt kutatószervek bevonásával. Balatonboglár térségében ugyanis egy nagyobb öntözőfürtöt irányoztak elő, amelynek vízellátását olyan több célú víztározókból biztosítanák, amelyekbe halastavakban utótisztított kommunális „szennyvizeket" Is bevezetnének. A kísérleti tógazdaság Fonyód határában, a Keleti Bozót-csatorna mellett épült, hat nagyobb (2 hektár) és hat kisebb manipulációs, illetve teleltető medencével, centrális elrendezésben, külön szivattyúteleppel és helyszíni laborral. A tógazdaság 1973-ban lépett üzembe, de az alapkutatások már az előző Az ötéves vizsgálati időszak alatt megállapították az optimális népesítési szerkezetet, a kiadagolható szennyvíz mennyiségét, időpontját és az adagolás módját. Takarmányozást nem végeztek. A népesítés 3000—3500 db/ha, 10% ponty, 55% fehér és 25% petytyes busa, ezenkívül még 10% amúr is. rendszert alkalmaztak. A szennyvizes halasrendszerrel 70—90%-os foszfor- és nitrogén-eltávolítást értek el. Az eltávolított szervetlen növényi tápanyagok nagyobb része a fenéküledékben állapodott meg. Ezért gondoskodni kell a tófenék kezeléséről (kotrásásról) is, amelyet esetleg összhangba lehet hozni az évben megindultak. 1974-ben megbízták a HAKI-t a kommunális szennyvizek halastavi elhelyezésének kidolgozásával. Az üdülési idényben jelentkező szennyvizeket intenzíven balasított tavakban helyezték el, előzetesen mechanikai szűrést és néhány órás útépítést is alkalmazva. Az így kezelt szennyvizeket esőztető öntöző berendezéssel juttatták a tavakba. 80—100 m3/ha/nap vélt a problémamentes szennyvízadagolás. Higiéniai ókból a nyújtási technológiát javasolják, a lehalászott kétnyaras állomány hagyományos tógazdasági nevelésbe, illetve tenyésztésbe 'kerüli. Áruhatnál 1,80—2 t/ha, nyújtódnál 2—2,40 t/ha volt a fajlagos halhozam. A tisztítási fokot vizsgálva ötféle amúgy iis szükséges tófelújítással, illetve karbantartással. A szarvasi holtágban folytatott ketreces hailtenyésztést dr. Müller igazgató ismertette. Ezt részben monokultúrában (harcsával', ponttyal és busával), részben kombinált népesítesse! végzik. A 4X4 m-es felületű, 0,5—1,5 cm lyukbőségű műanyaghálós úszó ketrec bizonyult a legjobbnak, amelyet 400 mm átmérőjű hengeres úszó testek tartanak a víz felszínén. A takarmányozás etetőtáilcákoa történik. Eredmények: növendék harcsából 20 kg, pontyból 63 kg, köcsögéiből 40 kg súlygyarapodást értek el; 1 m2-nyi hálóíelületre vetítve 147—167 napos tenyészidő alatt. Dr. Ruttkay András a tószellőztetést és az automatizált etetést ismertette. Bemutatták a kísérleti baJtápüzemet és a központi laboratóriumot is. A bemutatókat konzultáció követte. A Hidasháti Állami Gazdaság murányi központjában folytatódott a bemutató. Bak József vízhasznosítási osztályvezető (KÖVIZIG) a gazdaság kezelésében levő, 1850 héktáros biharugrai halgazdaság vízellátásának problémáiról tartott előadást. 28 Sebes-Körös tápcsatorna burkolása Külső központi halágy Fonyódon
