Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

Negyven év az árvízvédelem szolgálatában GÁTAT ÉPÍT, Jelenleg a Sebes-Körösből 2,50 m3/s szivattyúkapacitás biztosítja a tógazda­ság vízigényét. A Sebes-Körös vízminő­sége 1970-től fokozatosan romlik, és haltenyésztésre alkalmas víz évente csak 2,5—3 hónapon át (biztosítható. Az év többi részében jelentősen szeny­­nyezett a Körös! De 5 m3/s vízhozam­mal elérhető a tavak jó minőségű víz­zel valló feltöltése. A vízszennyezések miatt — a szivaty­­tyútelep bővítésével — a tápcsatorna vízemésztésének 'kétszeres növelését kellett tervbe venni. A csatorna bővítése során 10—15 cm vastag vízzáró beton­­burkolatot alkalmaztak, az esésviszo­nyok változtatása nélkül. A csatorna menti korábbi szivárgásokat is sikerült kiküszöbölni. A csatorna bővítése mel­lett a műtárgyak átfolyási képességét is növelni kellett. További feladat: a Halgazdaság táp­láló főcsatornájának bővítése, illetve a kívánt fogadókészségre történő kiépí­tése. A Halgazdaság tórekeszei emelt szin­tűek. Tavasszal 2,5 millió m3 belvizet, nyáron 3,5 millió m3 öntözővizet keld bennük tartalékolni. A Halgazdaság tórekeszei emelt szín­­tavak eredetileg belvízi tározásra szol­gáltak, és csak a belvízi retenció köte­lezettsége mellett alakíthatták át őket (1960-ban) halastavakká. Bátkai József bemutatta a keltető há­zat, és tájékoztatott a Gazdaság iva­ri ékneveléséről. Tóth Miklós ismertette a tógazdaság (központi halágyát A Sebes-Körösi tápcsatorna bővíté­séről és a Begécsi tavak rekonstrukciós munkáiról Kovács Gábor termelési osz­tályvezető számolt be. A csatorna félig kiemelt, félig bevá­gott szelvényű. A burkolási munkákat három évvel ezelőtt kezdték, de minden évben csak a nyári 3—3 hónap állt rendelkezésre. A burkolt csatorna 4837 m hosszú, 58 044 m2 felülettel. Az egységnyi felü­let fajlagos költsége (földmunkával együtt) átlagosan 324,— forint. A műtárgyak bővítése során, a magas talajvíz és a homokos talaj miatt, több helyen szádfalas 'körülzáróst kellett al­kalmazni. A műtárgyakat, az előfejrész kivételéve1!, előre gyártott elemekből építették át. Az összes földmunka 14 500 m3, a beépített beton 7700 m3, 7 darab mű­tárggyal. A tápcsatorna bővítésével egyidőben végezték a Begécsi tavak rekonstruk­ciós munkáit is, a földmunkák kivételé­vel. Ez a Talajjavító Vállalat feladata volt. Eddig elkészült 19 darab műtárgy, 400 méter hosszú csatom ab urtk ólat, a központi halágy és az egyik szivattyú­telep alépítménye. Itt a beépített beten 1800 m3, 3000 m3 kézi földmunkával. Ezek kivitelezési értéke 14,5 millió forint. A további feladat: körülbelül 4 kilo­méter hosszú betonburkolatú út építé­se, teleltető medencék rekonstrukciója és négy darab nagyobb lecsapoló mű­tárgy megépítése. A várható munka­­mennyiségek: 50 000 m3 földmozgatás, 4300 m3 beton és 520 méter hosszú ác. csőfektetés. Dr. Fóris Gyula A sokszorosan kitüntetett Pletser Ist­ván az ÁBKSZ építési osztályának dol­gozója, az aranykoszorús Kossuth La­jos szocialista brigád vezetője. Kiváló munkájáért a Minisztertanács, az Elnöki Tanács, az OVH magas kitüntetésben részesítette. Azok közé tartozik, akiknek egész élete a vízhez kapcsolódik: ti­zenhét éves kora óta áll a vízügy, pon­tosabban az árvízvédelem szolgálatá­ban. A húszas évek elején Adonybain, a Duna partján született, sokgyermekes családban. Amikor az édesapja meg­halt, az inaskodást is abba kellett hagy­nia: tizenhét éves korában kubikos lett, hogy keresetével mielőbb segíteni tud­ja édesanyját és hat testvérét. Azóta? Gátakat, csatornákat, erőműveket épí­tett és ott volt minden árvízi védekezés­nél. Az emlékezetes első nagy próbaté­tel 1941 márciusában volt, amikor Ercsi és Adony között kiöntött a Duna, és éjt nappallá téve küzdöttek az ár ellen. Háború, évekig tartó hadifogság . . . Az első nagyszabású munka, amelyben a háború után részt vett és amelyre büszkén emlékezik, a VITUKI építése volt. — 1951-ben még ringott a nád azon a helyen, ahol most a tizenöt emele­tes épület áll. Nem volt ott még más, csak egy nagy gödör, — emlékezik Pletser István. — Mi akkor a talaj fel­­iszapalásán dolgoztunk. Akkor lettem sztahanovista, és azóta dolgozom az ÁBKSZ-nél. Akikor még AKSZ völt a n eve... üldögélünk, teázgatunk az irodában, velünk van Csanádi Norbert, az ÄBKSZ kirendeltség vezetője is. Nagy munkákra és nagy árvizekre emléke­zünk. — Ott voltam minden árvízi védeke­zésen, ami csak volt az utóbbi évtize­dek alatt. 1954-ben Győrben, a dunai árvíznél, 1956-ban Mohácsnál, a dunai jégárnál, majd Gyulán, a Körösöknél többször is. 1965-ben, a nagy dunai ár­víz után kaptam meg a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát. — Melyik árvízi élménye a legmara­dandóbb? — A szabolcs-szatmári árvíz idején a tunyogmatolcsi. A hídtól vagy öt km - re átszakadt a gát, körös-körül mindent elborított a víz. Három nap, három éj­jel dolgoztunk a gát helyreállításán. Körülöttünk tenger, az élelmiszert heli­kopterek hozták, a védekezési anyago­kat honvédségi kétéltűek. Egy éjszaka nagyon távolról női sírást, jajveszéke­lést, segélykiáltásokat hallottunk. Mo­torcsónakkal elindultunk a haing irá­nyába és nagy sokára találtunk egy akácfát. Koronájáig vízben állt, rajta egy fiatalasszony, karján kisbabával. Leszedtük, megmentettük őket. — Azt mondják, a maga brigádja „fogalom" a szakmában, igaz? Mivel a brigádvezető szerénykedik, helyette a főnöke válaszol: —• Nincs olyan vízügyi feladat, amit a Pletser-brigád meg ne oldana, a leg­kényesebb vízépítő munkát is el tudják látni, — mondja Csanádi Norbert. — Valamennyien sokoldalúan képzett, ta­pasztalt, megbízható szakmunkások. Amikor komoly probléma van, ezt a brigádot küldjük ki és biztos, hogy meg­oldják a problémát. Egyébként Pletser István szigorú, ezt is tudják róla: a munkát minden brigádtagtól legalább annyira megköveteli, mint önmagától, pedig már nem mai gyerek . . . Nos, a kis kubikoslegényből rendkívül sokolda­lú szakmunkás lett, aki már itt nálunk, az ABKSZ-nél elvégezte a nehézgépke­zelői tanfolyamot, megszerezte a jogo­sítványt vízi járművek vezetésére is. Nálunk lett 25 éves törzsgárdatag, és jó néhány kitüntetéssel a háta mögött ma már elismert tekintélyű árvízvédel­mi és belvízvédelmi képesített szakmun­kás. És még hozzátenném azt is, három derék gyermek apja. A lánya tanítónő lesz, két fia kőműves, mind a kettő szo­cialista brigádvezető. (Alföldi) 29

Next

/
Thumbnails
Contents