Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
gető feladat. A vízbázis bekapcsolásával egyidőbe-n építik meg a Pécs—Komló távvezetékeket. Nagykanizsa város a Mura kavicsterasz vízkészletét hasznosítja. A vízbázis fejlesztésével távlatban a délzalai és a dél-somogyi terület vízpótlása is megoldható. A mohácsi-szigeti vízbázis, továbbá a Dráva és Mura kavicsterasz vízkészlete nagy jelentőségű, mivel Somogy és Baranya megyék területén egyéb jelentős vízkészlet nem található. Közép-Magyarország térsége Budapest vízellátásának fejlesztése különleges elbírálást kíván. Vízműrendszere az ország legnagyobb regionális vízmüvének tekinthető. A több mint 2 millió lakost és a hatalmas ipart ellátó Fővárosi Vízműveknek elsősorban a vízbázisok továbbfejlesztésével és a fogyasztókhoz történő eljuttatásával kell a biztonságos vízellátásra felkészülni. Figyelembe kell venni azonban az agglomerációs terület kapcsolódási igényét is, mert ezeknek a településeknek az ivóvízellátását gazdaságosan másként nem lehet megoldani. Pest megyében regionális vízmű a Duna-kanyarban üzemel, illetve épül. Az ellátottsági szint növelése és az új területek bekapcsolásának igénye sürgeti mind a jobb parti, mind a bal parti regionális vízmű vízbázis-fejlesztését és gerincvezeték építését. A Duna-kanyar jobb parti regionális vízmű körzetében a dunabogdányi vízbázis kiépítésével és a Tahitótfalu—Visegrád—Pilismarót közötti vezeték megépítésével a térség vízellátása biztosítható A Duna-kanyar bal parti regionális vízmű üzeme elsősorban vízbázis fejlesztésével tehető biztonságossá. Mérlegelni kell, hogy ez a rendszer milyen feltételekkel köthető össze a főváros vízműrendszerével. ség településeit is ellátó regionális vízmű megvalósítását igényli, amely a felső-tiszavidéki rendszerrel üsszekötve, a Nyírség jelentős részének ellátását is szolgálja. A vízhiányok pótlására számításba kell venni a mezőgazdasági vízhasznosítás céljából kiépített vagy kiépíteni tervezett öntöző rendszerek létesítményeit is. Délkelet-Magyarország térsége A városokban koncentráltan jelentkező iparfejlesztés és lakásfejlesztés miatt ugrásszerűen megnövekedett vízigény kielégítése a térség mind nagyobb problémáját jelenti. A városoktól egyre távolodó kisebb mértékű fejlesztések gazdaságtalanok. A gázos kutak vize a megengedettnél nagyobb mennyiségű metángázt tartalmaz, s ez a technológiai megoldásoknál nehézséget okoz. A vízellátás fejlesztését olyan koncentrált, nagy vízkészlettel rendelkező vízbázisok létesítésével kell kezdeni, 'amelynek egyben a regionális vízművek vízbázisául szolgálnak. Elsősorban Békéscsaba—Gyula—Békés vízellátását kell sürgősen megoldani. A vízbázist célszerűen a Békéscsabától délre eső területre lehet telepíteni, és a kiépítendő rendszer Békéscsabán keresztül Gyoma— Szeghalom térségének ellátását is szolgálhatja. Szeged vízellátása egyre kritikusabb, a regionális rendszer kiépítése itt is sürgető. A Maros hordalékkúp vízkészletére, vagy a Tiszára települő — és Makó bekapcsolását is biztosító — regionális vízmű adhat majd kielégítő megoldást. A térség városai Szarvas, Orosháza, Szentes, Hódmezővásárhely) ivóvízellátásának biztosítására a településektől 10—20 km távolságban levő vízbázisok kiépítése szükséges, ahonnan távvezetéken jut a víz a településekre. A várható regionális fejlesztési elképzeléseket az 1. és 2. számú térkép mutatja be. Tiszántúl térsége A mezőgazdasági terület iparosodó nagyvárosaiban a vízigény olyan mértékben növekszik, hogy a szükséges többlet vízmennyiséget távolabbi területekről kell beszerezni. Debrecen város vízigénye, a helyi készletek elégtelensége miatt a Keleti-főcsatornára telepített felszíni vízből elégíthető ki. A további fejlesztéseket, célszerűen, már a Hajdúhátsági több célú Vízgazdálkodási Rendszerhez kapcsolva végzik. Nyíregyháza vízellátása — hasonló okokból — a tiszai parti szűrésű vízbázisra települő felső-tiszavidéki regionális vízművel oldható meg. A Záhony térségi közlekedési csomópont fejlesztése, első lépésben, a Záhony—Fényeslitke—Tornyospálca tértooomVnap 7000 6000 5000 ШО 3000 2000 1000 ÍO 1960 • 1975 1960 1985 1990 1995 2000 Csatornázott területen élő lakosság 3. Л CSATORNÄZÄS REGIONÁLIS FEJLESZTÉSE Az ezredfordulóra a lakosság 75—80%-^a számára kell közműves csatornázást biztosítani. A közműves csatornák a lakossági szennyvizek mellett az intézmények, a helyi ipar és — egyedi elbírálás alapján — az ipari üzemek technológiai eredetű szennyvizeit is fogadni tudják. A közműves csatornahálózatot terhelő szennyvíz menynyisége 5,0—5,5 millió m3/d-re becsülhető. Környezetvédelmi, vízvédelmi törvényeink és rendeleteink tükrözik azt a társadalmi követelményt, hogy a szennyvizek befogadóban való elhelyezése előtt, gondoskodni kell azok tisztításáról. A csatornázás-fejlesztés megvalósítása közben figyelembe kell venni, hogy: — mint minden fejlesztésnél, itt is csak a népgazdaság arányos, tervszerű fejlődéséhez illeszkedő terveket lehet valóra váltani; — a hazai környezet, vizeink védelme általában a szennyvizek biológiai fokozattal történő tisztítását kívánják; — lehetőség szerint támaszkodni kell a természeti hatásokra, ezért kell keresni azokat a befogadókat, amelyek az emberi beavatkozás csökkentése mellett képesek a szennyvizek ártalmatlanításáról gondoskodni. Törekedni kell, hogy — állandó és nagy vízhozamú befogadó híján — a szennyvizek öntözéssel történő elhelyezése széles körben terjedjen. Ilyen esetekben mérlegelni kell, hogy hosszabb időszakon át is elegendő lehet a mechanikai fokú tisztítás; — keresni kell a szennyvizek hasznosításának lehetőségeit, elsősorban az iparban technológiai vízként, és a mezőgazdaságban vízhasznosításként, illetve talajerőpótlási eszközként; — az összhangot a népgazdaság teherbíróképességével mindenekelőtt a csatornalétesítmények ütemezett megvalósításával kell biztosítani; — a kiemelt vízvédelmi térségekben gyakran szükséges a szennyvizek biológiai hatásfokot is meghaladó 9
