Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
tisztítása. Ilyenkor elsősorban gazdasági mérlegelés döntheti el: nem célszerűbb-e az igényes tisztítás helyett a szennyvizek más befogadóba való átjuttatásáról gondostkodni; — a szennyvíztisztítás nem tekinthető megoldottnak a tisztítás során keletkező szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése nélkül. Itt reális megoldásként szinte csak a hasznosítást is célzó mezőgazdasági területeken történő elhelyezés jöhet szóba (az ipar toxikus vagy fertőző szennyvíziszapjainak ártalmat nem okozó elhelyezéséről külön kell gondoskodni). A települési szennyvizek tisztítása során jelenleg közel 4000 m3/nap (96—97% víztartalmú) iszap keletkezik. Ez a mennyiség várhatóan 1981—1985 között 800 m3/d, 1986—1990 között 2500 m3/d, 1991—1995 között 4000 m3/'d, 1996—2000 között 4000 m3/d iszaptömeggel növekszik. A regionális csatornázás fejlesztési indokoltsága és ütemezése A korszerű vízellátási és csatornázási rendszerek fejlesztésének tendenciái hasonlítanak egymáshoz, mert — minden jelentős előnyük mellett — kialakításuk kiváltó oka a vízkészletek mennyiségének és minőségének változása, valamint a vízfogyasztás és a szennyvízkibocsátás XX. századi alakulása volt. Alapjában kedvező, ha a vízkészletek a fogyasztás súlypontjában állnak rendelkezésre, illetve —, a szennyvizeket lehetőleg a kibocsátó térség súlypontjában tisztítják meg, illetve helyezik el. Amíg azonban a vizek távvezetésének elvben nincs korlátja, a szennyvizek hosszú szállítása csak nehezen és jelentős többletköltséggel oldható meg. Jellemző az is, hogy a vízellátás-csatornázás eltérő fejlődéséhez hasonlóan a regionális fejlesztésben is lényegesen nagyobb a vízellátás dinamizmusa. Mégis a csatornázás regionális fejlesztésének jelentősége nem kisebb, mint a vízellátásé. Ennek okai: — Hazákban kevés természetes lehetőség van a tisztított szennyvizek ártalommentes elhelyezésére. A kisebb vízfolyások, »tavak védelme olyan magas fokú tisztítási hatásfokot követel, aminek elérése csak irreálisan költséges beruházásokkal és üzemeltetéssel lenne biztosítható. Sokszor tehát gazdasági és vízvédelmi előnye van annak, ha egy-egy település, vagy (településcsoport szennyvizei távvezetéken kerülnek a befogadóba. — Különösen ott kézenfekvő az ilyen megoldás, ahol a (térség agglomerációs fejlődése, vagy üdülőjellege amúgy is közel hozta egymáshoz a szomszédos települések határait. Ilyenkor egyértelműen előnyös, ha a [több, külön megépített seznnyvíztisztító telep helyett, egyetlen nagy telepen oldható meg a keletkező szennyvizek tisztítása. — Több település csatornahálózatának összekötését indokolhatják a domborzati viszonyok is, feltéve ha a gravitációs csatornavezetés ezt lehetővé teszi. — A szennyvíztisztítás hazai tömegméretűvé válása létszám- és költségemelést tételez fel az üzemeltetésben. A létesítményekkel együtt növekszik a felelősség, ami az üzemeltető vállalatokat terheli a települések környezetének védelmében. Reálisabb célkitűzés, ha az üzemeltetőnek kisebb számú, nagyobb kapacitású szennyvíztisztító telep jó működésére kell figyelnie, mintha minden településen kiépülnek a sok üzemeltetési gonddal járó tisztító létesítmények. — Jelentős üzemeltetési előnyt jelent az is, hogy a korszerű irányítástechnika, automatizálás lehetőségeit gyakorlatilag csak a nagy csatornarendszereknél lehet racionálisan kihasználni. A regionális fejlesztés révén, várhatóan (a fővárosban tervezett fejlesztésen kívül): 1981—1985 között 1986—1990 között 1991—1995 között 1996—2000 között 60 ezer m:l/d, 120 ezer m3/d, 150 ezer m3/d, 150 ezer m3/d új szennyvízelvezetési és tisztítási kapacitást kell biztosítani. A kialakuló művek összkapacitása ennél lényegesen nagyobb lesz, mert a regionális rendszerekbe beépülnek a térségek meglevő csatornalétesítményei is. A szennyvíziszap-kezelés és -elhelyezés eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy időben ez a tevékenység kívánja elsőként a regionális jelleg megteremtését. Figyelembe kell venni azt is, hogy a településeken a szennyvíziszapon túl sok olyan anyag (elsősorban toxikus ipari szennyvíziszap, fekál-liulladék, nem hasznosított hígtrágya stb.) keletkezik, amely a vizeket, illetve a környezetet veszélyezteti. Ezek ártalommentes elhelyezése ugyan nem a vízügyi ágazat feladata, de a regionális üzemeltetés keretében célszerű megvizsgálni az együttes kezelés és elhelyezés lehetőségeit, annak műszaki, gazdasági és jogi feltételeit. A regionális csatornafejlesztés várható területi alakulása A vízellátáshoz hasonlóan — bár lassúbb ütemben épülnek — megtalálhatók hazánkban a regionális csatornarendszerek gyakorlatban megvalósuló példái is. Budapest csatornái — a főváros nagyságrendjére és koncentrációjára tekintettel — regionális műként üzemelnek. A Balaton és a Velencei-tó térségében már tudatosan épül a regionális csatornamű. A regionális szennyvízelvezető és -tisztító rendszerek megvalósítására és fejlesztésére elsősorban azokban a térségekben van szükség, ahol már ma is megtalálhatók a regionális rendszerek alapjai. A Balaton térségében egységes szemlélettel kialakított regionális csatornamű és szennyvíztisztító rendszereket kell kiépíteni. A fejlesztések során hét rendszer megvalósítását indokolt előirányozni, s ezekbe a meglevő műveknek szervesen kell illeszkedniük. A Velencei-tó üdülő térségében keletkező szennyvizek összegyűjtése összefüggő rendszerrel történik. A tisztított szennyvizek elhelyezése más vízgyűjtőbe és befogadóba való átvezetéssel, illetve mezőgazdasági területen oldható meg. A meglevő rendszer bővíthető, a tó vízminőségét veszélyeztető valamennyi üdülőterületi szennyvíz elvezetésére és tisztítására alkalmassá (tehető. A Duna-kanyar üdülőtérségében, a jobb parton, a szentendrei meglevő szennyvíztelep bővítésével Dunabogdány—Leányfalu—Szentendrei-szigeti települések és Pomáz szennyvize tisztítható. A bal parton egyrészt a váci, másrészt a dunakeszi szennyvíztelep jelentheti alapját a környező települések szennyvizei tisztításának; míg északon Nagymaros—Visegrád szennyvízelvezetése és tisztítása a vízlépcső beruházásával összefüggésben oldható meg. A (Mátrai üdülőövezetben Galyatető és Kékestető térségében keletkező szennyvizek összegyűjtését és központi telepen történő tisztítását a térség felszíni ivóvízbázisainak védelme indokolja. Budapest déli térségében a főváros délbudai vízgyűjtő területe és 6 megyei település együttes szennyvízelvezetését a Ráckevei Duna vízminőségének védelme és a műszaki-gazdasági megfontolások indokolják. Regionális szennyvízelvezető rendszerként kezelhető Budapest és a csatornahálózatához 'kapcsolódó agglomerációs települések együttese. A térség intenzív fejlődése miatt szükséges például Tata—Tatabánya, Komárom—Esztergom térségében, a Zagyva mentén Lőrinci térségében a regionális szennyvízelvezetés és tisztítás rendszerének kiépítése. Várhatóan hasonló megoldásokra kerül sor a dunántúli és a borsodi ipari övezetben. A nagyvárosok koncentrált szennyvizeinek elhelyezése távolabbi befogadóba való vezetést kívánhat. (Például Pécs, Zalaegerszeg stb.) A rendszer kiépülése módot nyújt a vonzáskörzetbe eső kisebb települések szennyvízelhelyezésére is. 10
