Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
BORSOD-ABAŰJ-ZEMPLÉN VÍZGAZBÚLKOBÁSA Megyénk 7248 km2 kiterjedésével a második legnagyobb megye az országban. 792 000 főnyi lakossága — Miskolccal együtt — 365 településen él. Földrajzilag változatos, mély területektől a hegyvidékig minden térszíni forma megtalálható. Fontos ásványi és ipari nyersanyagokkal rendelkezik. Iparilag a fejlett megyék közé tartozik. A borsodi ipari koncentráció adja az ország vaskohászati, vegyipari, energetikai és szénbányászati termelésének jelentős részét. Számottevő a kavics- és építőkő-termelés is. Az ipar mellett a mezőgazdaság szerepe sem lebecsülendő. Világhírű a Tokaj-Hegyalja bortermelése. A megye településhálózata a földrajzi adottságokhoz alkalmazkodva alakult ki. A hegy, illetve dombvidéken a szűk völgyekben apró falvak, míg szélesebb folyóvölgyekben és a sík vidéken nagyobb települések alakultak ki. A Sajó völgyében található szén- és vasérc-előfordulások viszonylag korán kialakították a területen az iparosítás feltételeit. Napjainkban az Ózd—Kazincbarcika—Miskolc—Leninváros tengely mentén 5—15 km széles sávban sűrűn beépült ipari agglomerációs övezet van kifejlődőben. Az agglomeráció területének jelentős része a Sajó nyílt árterében van, ennek ellenére — Leninváros térségét leszámítva — a vízbeszerzési lehetőségek felszín alatti vízkészletekből erősen korlátozottak. Az erősen iparosodott területek mellett két jellemző és jól elkülöníthető tájegység található a megyében. A Mezőkövesd—Miskolc—Szerencs—Sátoraljaújhely vonaltól északra fekvő folyó- és patakvölgyekkel erősen szabdalt hegy, illetve dombvidéki terület, valamint e vonaltól délre a Dél-Borsod, Taktaköz és Bodrogköz belvíz járta síkságai. A megye vízgazdálkodását a földrajzi és településszerkezeti tényezők alapvetően meghatározzák, de nem elhanyagolható az sem, hogy minden folyó külföldről — elsősorban Csehszlovákiából — érkezik erősen szennyezetten — területünkre. A folyók vízgyűjtő területének 80%-a kívül esik az országhatáron. A folyók vízjárása szélsőséges. A Tisza legnagyobb vízhozama 70—80-szorosa, a Bodrogé 300-szorosa és a többi folyónál is 200—300-szorosa a legkisebb vízhozamoknak. A domb- és hegyvidéki területek jelentős része erózióveszélyes, illetve erózióval sújtott. E rövid bevezetőből is kitűnik, hogy területünkön a vízgazdálkodás minden ágazata különös jelentőséggel bír. Különösen a felszabadulás után, a gazdaságfejlesztéssel párhuzamosan — de ezzel nem mindig összhangban — valamennyi szakterületen nagyarányú fejlesztésére került sor. Egy rövid cikk keretében teljes körű áttekintést adni valamennyi szakágazatról nem lehet. A tanácsoknál a vízgazdálkodással szemben jelentkező társadalmi-gazdasági igények súlypontjában a lakosság közműves, egészséges vízzel való ellátása, a csatornahálózat egyidejű bővítése és a belterületi vízrendezés szerepel, mint a településfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtásának egyik előfeltétele. Ezen ágazatok fejlődéséről, helyzetéről és fejlesztésének feladatairól adok rövid ismertetést. Vízellátás A századforduló idején kezdődött megyénkben a városi vízművek építése, ekkor valósult meg a miskolci, sátoraljaújhelyi és ózdi vízmű. Ezeket azonban a felszabadulásig nem sok követte. 1945-ben a lakosság mintegy 5%-a részesült közműves vízellátásban. 1950-ig jelentősebb fejlesztésre nem került sor, az ellátási szint még akkor is mindössze 10% volt. Az iparfejlesztés megindulása és a bányászati tevékenység fokozása következtében Kazincbarcika térségében a vízigények és vízkészletek közötti egyensúly kezdett megbomlani. Az országban elsőként ezért 1955-ben itt alakult regionális vízmű. Ezzel megteremtődött az ipar- és településfejlesztés egyik alapvető feltétele. Az 1950-től 1960-ig terjedő időszakot sem jellemezte dinamikus fejlesztés, mindössze 20%-ra nőtt a vízellátás színvonala. 1962-ben megalakult az első vízműtársulat a megyében. Ez jelentős szemléletváltozást hozott magával. A lakossági és helyi erőforrások bevonásával anyagi lehetőségeink megnőttek. Az igények növekedése kikényszerítette a fejlesztés ütemének fokozását. A hatékony felhasználás szükségességét felismerte a Megyei Tanács. 1968-ban 7 évre szóló fejlesztési tervet fogadott el. E terv a regionális rendszer bővítését és az egyéb feltárható vízkészleteket figyelembe véve 57 község vízellátásának megoldását határozta meg 1975-ig. A terv jelentőségét az adja meg igazán, hogy az indításkori 28%-os ellátási szintnek majdnem megduplázását célozta meg. 1975-re 53%-ra nőtt a jó ivóvízzel ellátott lakosság aránya, 7 év alatt olyan fejlődést értünk el, mint a megelőző 60 évben. Ebben az időszakban a vízbeszerzési lehetőségek kedvezőtlen alakulása miatt a regionális és körzeti vízművek kialakítása került előtérbe. A Borsodi Regionális Rendszer kapacitása elérte a 40 000 m3/nap értéket, vezetékeinek hossza meghaladta a 320 km-t. Olyan jelentős létesítménye lépett üzembe, mint a lázbérci tározó és víztisztító mű. Elkezdődött: — a Délborsodi Regionális Vízmű építése 6000 m3/nap kapacitással, Mezőkövesd város és további 8 község vízellátásának biztosítására, — a golopi körzeti vízmű építése 5000 m3/nap vízkészlet hasznosítására első ütemben 4 község, a későbbiekben további 4 község ellátására és Szerencs vízellátásának javítására, — a ricsei körzeti rendszer előkészítése a Bodrogköz több mint 50%-ának ellátására mintegy 6000 m3/nap vízkészlet feltárásával. Megoldódott Sárospatak város vízellátása a sátoraljaújhelyi vízmű bővítésével és a két város közötti mintegy 16 km-es távvezeték kiépítésével. E rendszerek kialakításánál a lehetőségekhez képest figyelemmel voltunk arra is, hogy a távlatban egységes regionális rendszerré legyenek összekapcsolhatók. A sikeresen megoldott 7 éves vízellátási tervekre alapozva a társulatok és regionális szemlélet egyesítésével készítettük elő V. ötéves tervi progamunk megvalósítását. Erre a tervidőszakra már csak két egyedi vízmű megvalósítását terveztük társulati formában. Megalakítottuk az első regionális vízműtársulatot Ricsén 8 község részvételével. További 4 község vízellátását meglevő rendszerekre történő rákapcsolással biztosítjuk. Külön keli szólni a 200 000 lakosú Miskolc vízellátásáról. Bár az első jelentős közüzemi vízmű a városban épült, a felszabadulás után megindult rohamos ipari és településfejlesztéssel nem tudott lépést tartani a vízellátás növelése. A 60-as évek végén és a 70-es években súlyos vízellátási zavarok jellemezték a város vízellátását. A későn kezdett kapacitásbővítések, mint a K-i csúcsvízmű I. ütem (15 000 m3/nap), az alsózsolcai vízmű (14 000 m3/nap) a kivitelezési problémák miatt csak az V. ötéves tervben léptek be. További jelentős bővítések is csak ebben az időszakban indultak, mintegy 35 000 m3/nap kapacitással. Várhatóan 1980-ra a város részére 115 000 m3/nap vízmennyiség áll rendelkezésre. A nagyobb kapacitásbővítés azonban rávilágított az elosztóhálózat és tározókapacitás elégtelenségére is. Az alaphálózat és a tározás 7
