Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
bővítése nem tartott lépést az igények növekedésével. A nagy ütemű fejlesztések ellenére még 1980-ra is a megyében csak 65% lesz a vízellátási színvonal és a települések 35%-a lesz közműves vízellátásba bekapcsolva. Ez egyben rávilágít az aprófalvas településszerkezetből adódó problémáinkra is Elsősorban ezeken a területeken jelentkezik legnagyobb problémánk, a nitrátszennyeződés. 172 település (47%) tartozik a közegészségügyileg veszélyeztetettek közé, ebből 9 súlyosan veszélyeztetett. Ezért a 9 község vízellátását 1980-ig terven felül, keretek átcsoportosításával biztosítjuk. Ebben a tervidőszakban sem sikerült az országos átlagtól mintegy 10% elmaradásunkat csökkenteni. Eredményeink egyben feladatainkat is meghatározzák. A regionális rendszerekben Miskolc város bekapcsolásával a fogyasztás rohamosan nő. A fogyasztás és termelés egyensúlya kezd felborulni, ezért jelentős kapacitásfejlesztések válnak szükségessé, már a VI. ötéves tervben. Nem halasztható tovább a nagy biztonságot jelentő tiszai vízkivételi mű építésének megkezdése. Másként már nem biztosítható a rendszer tartós egyensúlyi állapotának megtartása, tekintettel arra, hogy a működési területen mind a lakásépítés, mind az ipar, mind a közegészségügyileg veszélyeztetett települések ellátása csak a rendszer további bővítésével oldható meg. Csatornázás A vízminőség romlása, valamint a felszíni vízkivételek növekedése felhívta a figyelmet a szennyvízelvezetés és a tisztítás problémájára is. E téren a vízellátáshoz hasonló helyzetünk volt a felszabaduláskor. Tisztítóteleppel is rendelkező csatornahálózat csak Miskolc városában volt. A kezdeti lépéseket az 1950-es években az iparfejlesztésekhez és a bányászati beruházásokhoz kapcsolódóan tettük meg. 1960-ig csak Kazincbarcika térségében épült néhány darab 2—300 m3/nap kapacitású üzemi tisztító mű. A vízművek kezelésében ekkor egy tisztító mű volt 730 m3/nap kapacitással, valamint 28 km csatornahálózat. 1960—70-ig terjedő időszakban egyrészt a vállalati kezelésben levő művek átvételével, másrészt a lakásépítéshez kapcsolódó csatornaépítésekkel jelentős változás következett be. A szennyvíztisztító telepek száma 18- ra növekedett, a csatornahálózat hossza pedig 465 km-re. Valamennyi szennyvíztisztító telep környezetvédelmi szempontoknak is megfelelő biológiai fokozattal is ellátott volt. Az összes tisztítókapacitás 15 000 m3/nap és a csatornázott területen élő lakosság aránya 22% volt. Ebben az időszakban oldódott meg Ózd, Kazincbarcika, Sajószentpéter, Leninváros, Sátoraljaújhely, Sárospatak és Mezőkövesd városok csatornázása, illetve szennyvíztisztító telepének építése. A tisztítótelepek tekintettel a kedvezőtlen építőipari kapacitáshelyzetre, még mindig csak egy tervidőszak igényeinek kielégítését szolgáló ütemmel bővültek. Ez különösen Kazincbarcika városban okozott, illetve okoz állandó problémát, mert az eddig megépült 7 ütem csak a jelenlegi igényeket tudja kielégíteni. A IV. ötéves tervben csak két településen, Szerencsen és Szikszón készült új szennyvíztisztító telep. A lakásépítéssel összhangban hálózatbővítésekre és meglevő tisztítótelepek bővítésére került sor. Megvalósítottunk 128 km csatornahálózatot és üzembe helyeztünk 10 400 m3/nap szennyvíztisztító kapacitást. A csatornázott területen élő népesség aránya 23,8%-ra növekedett. E tervidőszakra tervezett legnagyobb, mind településfejlesztési, mind környezetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű 70 000 m3/nap kapacitású miskolci szennyvíztelep i. ütemének befejezése az V. ötéves tervidőszakra húzódott át. Emiatt az egyébként is súlyosan szennyezett Sajó folyó vízminősége Miskolc után tovább romlik. Az V. ötéves tervidőszakra vonatkozó elképzeléseinket alapvetően a telepszerű többszintes lakásépítés közműigényei határozták meg. Tervbe vettük az előző tervidőszakról áthúzódó miskolci szennyvíztisztító telep befejezését, valamint újabb három település (Tokaj, Mezőcsát, Ernőd) részleges csatornázását, összességében 87 900 m3/nap szennyvíztisztító kapacitás és 84 km csatornahálózat építését irányoztuk elő az ellátott népesség arányának 29%-ra történő növelésével. A megvalósítás jelenlegi állása mellett csak a csatornaépítési előirányzatok megvalósítása valószínűsíthető. A korábbi időszakokhoz hasonlóan elsősorban a technológiai berendezések szűk gyártási és szerelési kapacitása miatt a nagyobb telepeknél Miskolc, Kazincbarcika, Ózd áthúzódással kell számolni, elsősorban a biológiai tisztítási fokozat és az iszapkezelés vonatkozásában. összehasonlítva a víz- és csatornaellátottságot, megállapítható, hogy továbbra sem sikerült, illetve a közeljövő-A meglevő tisztítóberendezések ben sem fog sikerülni az olló továbbnyílásának megakadályozása. A közel és nagyobb távlat feladatait egyaránt a folyóink továbbszennyeződésének megakadályozása, illetve vízminőségének javítása határozza meg. Ezért egyrészt folyamatosan kell kielégíteni a telepszerű, többszintes lakásépítések következtében jelentkező csatornázási és szennyvíztisztítási igényeket, másrészt a vízminőség-védelmi szempontból kiemelt területeken (Lázbérci tározó, Bódva és Hernád folyók vízgyűjtője) legalább a közműves vízellátásba bekapcsolt települések csatornázását meg kell oldani. Jelentős előrelépést kell elérni az egyre nagyobb mennyiségben jelentkező szennyvíziszapok tisztítása és közegészségügyi szempontból megfelelő hasznosítása terén. Ez irányú V. ötéves tervi kezdeményezéseink gyártókapacitás elégtelensége miatt a kívánt eredményt nem hozták meg. Vízrendezés A földrajzi adottságok determinálják vízrendezési tevékenységünket. A megye egyharmada síkvidéki jellegű, amiből mintegy 1600 km2 tartozik a belvízöblözetekhez. A legnagyobb belvízelöntés elérheti az öblözetek területének 15%-át. A többi területen a domb- és hegyvidéki jelleg a meghatározó, erózióra hajlamos, vagy erodált formákkal. A vízrendezési feladatok megvalósításának kezdetei a múlt századra nyúlnak vissza, összhangban a Tisza-szabályozással. Az első társulatok még abban az időben alakultak. Ez a formája a vízrendezésnek még megmaradt és alapjaiban határozza meg a belterületi, üzemi, üzemközi és közcélú vízfolyások építését, felújítását és fenntartását. Jelenleg a vízi társulatok működési területe 6040 km2 a megye területének 83%-a. A települések közel 100%-a van a társulatok működési területén. Hasonlóan a vízellátás-fejlesztéshez e téren is 1969-ben kezdődött a települések vízrendezésében koncepcionális változás. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatban mondta ki, hogy a községek lépjenek be a Vízgazdáfko-8
