Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
a szillér-baktói töltés és az Alföldi Vasút töltéseinek erősítését is. Ez kivételesen nem a szokásos bürokratikus huzavonával kezdődött: Boros Frigyes most nem várta be a közlekedésügyi miniszter engedélyét, hanem haladéktalanul megkezdte a töltésmagasítás munkáját, a korábbi gyakorlatnak megfelelően: 1 m széles és 3 láb magas nyúlgát építésével — 4000 m hosszúságban. (E nyúlgátat minden évben újra és újra meg kellett építeni, hogy aztán egy hónap múlva a veszély elmúltával ismét elbontsák: a katasztrófa bekövetkeztéig a minisztérium nem foglalkozott a tervvel, hogy a vasútvonalat egy biztonságos körgáttá építsék ki, mely egyaránt biztosítaná a közlekedés zavartalanságát és a város védelmi biztonságát...) Előkészítették az esetleges mentési munkálatokat is: a halászok, majd a torna- és csónakázóegylet mozgósított tagjai csónakokat és pontonokat helyeztek el a város egyes veszélyeztetett pontjain. Mozgósították a lakosságot is a közmunkára: a kubikosok és a vasúti pályafenntartók mellé mind több munkaerőt irányítottak. A legeredményesebb azonban a közös hadsereg temesvári alakulatainak műszaki segítsége volt. Ezek ugyanis nemcsak a töltéserősítésben vettek részt, hanem Pillich Kálmán, a városi vízvédelmi bizottság egyik vezetőjének kezdeményezésére a jégtáblák elvonulása után már március 5-re hajóhíddal kötötték össze a szegedi és az újszegedi partot. Később a lakosság tízezrei ezen a hajóhídon keresztül menekültek el a betört árvíz elől... ESEMÉNYEK NAPRÓL NAPRA A Tisza növekvő árhulláma március 5-én Szegeden elérte a 806 cm-t. Március 5-én este 19 órakor a Dóc határában levő petresi dűlőnél a Tisza az új töltésszakaszra merőleges keresztirányú áramlás hatására mintegy 25 m szélességben átszakította a gátat — és a bezúduló víztömeg a nyílást rohamosan szélesítve és mélyítve megkezdte a Szeged városát is magába foglaló öblözet elárasztását, melyben a keresztgátak lépcsőzetes medencerendszert alkottak. A gátszakadás az öblözet legfelső pontján történt, amely minden lakott településtől a legtávolabb feküdt, tehát a legmegközelíthetetlenebb és legvédhetetlenebb volt. A sövényházi töltéssel határolt legfelső medencét a víz már az éjszaka folyamán feltöltötte és 6-án reggel a sövényházi keresztgáton átbukva megkezdte a következő medence feltöltését. A következő, a szillér-baktói töltés és a szeged—hódmezővásárhelyi vasúti töltés már március 7-én hajnalban két helyen is átszakadt. A macskási szakadás vize a rókusi városrész és Kiskundorozsma közti területen — a mai nyugati ipari övezet területén — terült szét, míg a város elöntését az Alföldi Vasút töltése egyelőre megakadályozta. 8-án a víz átbukott a MÁV budapest—szegedi vasúti fővonalának töltésén is és déli irányban elérte az Alföldi Vasút szeged—horgosi szakaszán a Maty-ér hídját. Itt a Tisza felé lett volna lefolyása, de a híd szelvénye a nagy vízmennyiség levezetésére elégtelennek bizonyult. Ezért a híd közelében, a vasúti töltésen nyitottak március 9-én és 10-én két átvágást. A vasúti töltés Algyő melletti szakaszán március 7-én keletkezett másik szakadás vize Tápé irányába húzódott és 8-án felfeküdt a sziliér—baktói töltésre. Amikor ez a víztömeg — hátulról — elérte a Tisza fő védelmi vonalát, lebocsátása érdekében 8-án délután Boros Frigyes utasítására a Tisza-töltést átvágták s e nyíláson keresztül a víz mintegy 60 cm-es eséssel folyt vissza a Tisza hullámterére. A vizek szétterülése és a Maros apadása miatt a Tisza is apadni kezdett, s a vízállás március 9-én Szegeden 731 cm-re süllyedt, tehát a petresi gátszakadás napján észlelt vízálláshoz képest 75 cm-t apadt. A MENTHETETLEN SZEGED Az árvízi helyzet így a Tisza felől valamelyest enyhült, azonban a város háta mögött szétterült vizek annál jobban fenyegették az igen gyenge másodrendű védvonalakat. (A petresi szakadást pedig megközelíthetetlensége miatt nem lehetett elzárni. így az árvíz utánpótlása lényegesen nagyobb volt, mint az elégtelen Szeged alatti vízvisszavezetés.) A nyugati és északnyugati töltések erősítése kezdetben eredményesnek bizonyult; március 11-én este azonban vihar tört ki, s a heves északnyugati szél által felkorbácsolt hullámok a töltést 12- én hajnali fél három órakor elhabolták: mintegy 100 m hosszú szakaszon átszakították. Az árvíz Szeged városára zúdult... A Makkos-erdőnél betört vízáradat először a Rókust és a Felsővárost öntötte el. A budapesti országút töltésének meghágása után a Belváros és az Alsóváros is víz alá került. A rémhírek hatására sokan még a betörés előtt elhagyták lakásukat. így még a tényleges elöntés után is mód nyílt a menekülésre a magasabb országutak vonalán, valamint a hajóhídon át Újszeged felé ... A házakba szorult lakosság mentését csónakokkal csak 12-én reggel, világosban lehetett megkezdeni. De mivel nem volt elegendő csónak, a távolabbi területeket csak a következő napokban érhették el a mentéssel. A mentés munkáját csak 19-én fejezhették be... A várost elborító víztömegek levezetésére 13- án a város déli csúcsánál levő Vereskereszt töltést is átvágták. A városban maradt lakosság a magasabb kőépületekben, a Vár és a Belváros magasabb pontjain, a Tisza töltésén, a vasúti állomásokon húzódott meg a katonaság által átadott sátrakban és barakkokban. A városi közigazgatás szervei egy percig sem hagyták el helyüket és gondoskodtak a menekültek elszállításáról, illetve a helyben maradt lakosság ellátásá ról. Több mint két hónapon át sok helyütt 3—4 méternél mélyebb víz borította Szegedet és környékét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe. P. Károlyi Zsigmond (folytatjuk) 1978-AS MÉRLEG Sikeres volt az első év a Gabcikovo - Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésénél A Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése tavaly megkezdődött. Sikeres volt az első év, tervszerűen folytak a munkák mindkét oldalon. A Szigetközben, ahol a duzzasztómüvek épülnek január óta 200 hektárnyi területről irtották ki az ártéri erdőket. Elkészült a Duna-töltéstől a főmeder széléig vezető 2400 méter hosszú ideiglenes út, amelynek építéséhez 140 ezer köbméter kavicsot használtak fel. Megkezdték a végleges út építését is, amely 6—8 méter magasságú gáton húzódik majd. Az építkezéseken bevezették az éjszakai műszakokat; oszlopokat fektettek le, amelyekre erős fényű lámpákat szereltek. Az áramot aggregátorokkal fejlesztik. Egyre inkább benépesedik a volt ártéri erdő területe. Elsőnek a beruházó vállalat kihelyezett csoportjai költöztek be egy konténerekből felépült irodaházba. Ilyen ház épült a kivitelezési munkákat irányítók számára is. Mire tovább emelkedik a munkáslétszám, akkorra munkásszálló, konyha, étterem is épül. Később elkészül egy kisebb lakónegyed. A munkák mérete egyre növekszik. Lesznek olyan időszakok is, amikor több ezren dolgoznak majd az építkezésen. Csak a magyar oldalon mintegy 17 millió köbméter földet kell megmozgatni és mintegy 4—5 millió köbméter követ kell beépíteni. A hatalmas mennyiségű kő helyszínre szállításához valóságos flottát vonnak össze. Az építkezés színhelyére betongyártó és egyéb üzemek települnek. A fő vasúti kirakodó állomásnak Mosonmagyaróvárt jelölték ki. Onnan azután majd gépkocsikkal szállítják a helyszínre az anyagot. Ezért a Mosonmagyaróvártól Dunakilitibe vezető kanyargós utat építik, korszerűsítik. A munkák nemcsak a magyar oldalon, hanem a Duna túlpartján, a csehszlovák részen is lendületesen folytatódnak. 6
