Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Feladataink az elkövetkező években a munkaszervezés hatékonyságának érdekében: Mindenekelőtt jól szervezett felvilágosító munkával — ahol erre szükség van — szemléletváltozást kell elérni, hogy a szervezés elmélete és gyakorlata között megfelelő összhang legyen. Gazdasági egységeinknek (igazgatóságok, vállalatok) célszerű éves, illetve középtávú szervezési programot készíteni. Olyan gazdasági célkitűzésekhez illeszkedő szervezési koncepció készítése szükséges, amelyben a feladatok végrehajtási-gazdálkodási céljaink és szervezési tevékenységünknek összefüggései egyértelműek. Vagyis nem a szervezési és működési szabályzatok állandó módosításán kell dolgozni. A munkafolyamatokat tudományos alapossággal, a szervezés racionalizálásával úgy kell kidolgozni, hogy a tartalékok feltárása is mérhető legyen. Az új létesítményeknél a szervezés ne csak a beruházási, illetve kivitelezési folyamat időproqramjára korlátozódjék, hanem eqyidőben történjen meg a későbbi hatékony működést biztosító előkészítő szervezés is. Sajnos, a munkahelyek és munkafolyamatok racionális kialakítását szolgáló szervezési kritériumok megállapítása az esetek többségében elmarad. Fz rontja a fejlesztések hatékonyságát, modern technika mellett elavult szervezési színvonalat konzervál, és gátolja a munkaerőgondok csökkentését, illetve nem biztosítja ezek újratermelésének megelőzését. Erre mutatnak a termelékenység nemzetközi összehasonlítása alapián ismert tények is. (A KSH adatai szerint pl: Ausztria termelékenységi színvonalának 40%-át érjük el, ami nem indokolható sem a képzettség, sem a technikai felszereltség különbözőségével.) Tovább kell folytatni a tipizálást. Gondolni kell a gépállományra. a különféle előre avártott elemekre, szerelvényekre, a szervezési tervekre, korszerű technológiákra és a különféle olyan típustervekre, amelyek még a jelenlegi gazdasági és műszaki követelményeknek megfelelnek. Itt jegyzem meg, hogy nem értek egyet és vitatkozom azzal a felfogással, amely szerint azokat a tervezőket, akik a típusterveket alkalmazzák, premizálni kell. Véleményem szerint minden tervezőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is a típustervek alkalmazása. Ez a népgazdasági igény méa akkor is elvárható és indokolt, ha a tervezők anyagi ösztönzése nem kifejezetten erre orientál. A számítógépes termelés-irányítás szervezését folytatni kell. Ebben is van már értékelhető gyakorlatunk. (Hoqy néhány egységet említsek: DÉLVIÉP, a VÍZGÉP, a szegedi és avőri vízügyi igazgatóságok területén.) A számítástechnika térhódítása úi lehetőségeket teremt az irányítás korszerűsítésében. Ezt a lehetőséget jobban ki kell használni. A számítástechnika hatékony alkalmazása átgondolt és nagymértékű alapozó-előkészítő szervezést igényel. Ez viszont ritkán történik meg, így a meglevő — tehát nem a korszerű technikának meafelelő — szervezettségre épített számítástechnikai alkalmazások, e folyamatok hatékonysága elmarad az elvárhatótól. Ebben a munkában a legnagyobb felelőssége, feladata a Vízgazdálkodási Intézetnek van. A munkaidőalap nem megfelelő kihasználása, a teljesítménykövetelmények alapján dolaozók alacsony aránva. a tudatos fejlesztő jellegű szervező munka eléatelenséqével füag össze. Közismertek a törvényes munkaidő és a munkahelyen töltött idő különbségeként adódó veszteségek. Az utóbbi időben végzett különböző vizsgálatok, elemzések szerint a munkahelyen eltöltött időt kell hatékonyabban kihasználni. A rendelkezésre álló információk, vizsgálatok és tapasztalatok arra utalnak, hogy az iparban a munkaidőnek minteqy 20—25% megy veszendőbe. (KSH 1974. évi vizsgálata szerint a vízgazdálkodás területén a munkarend szerinti időalap kihasználása 81%, ez a megállapítás méa ma is érvényes.) Biztosítani kell tehát a munkaerő ésszerű és hatékony felhasználását. Emelni kell a teljesítménybéres munkaórák részarányát. Hatékonyabban kell üzemeltetni a nagy teljesítményű gépeket, eszközöket, emelni kell a műszakok számát, s ehhez ki kell dolgozni a megfelelő bérezési rendszert is. Továbbra is „központi" feladatként kell kezelni a műszaki haladás, a tudomány és a tudományos kutatás legújabb eredményeinek alkalmazását, felhasználását. Alakuljon ki párbeszéd a kutatók és a kutatási eredménvt felhasználók között. Ebben a munkában naqy felelősség hárul a VITUKI-ra. Fontos a kutatók megbecsülése is: olyan kutatási témákkal foglalkozzanak, amely a népgazdaság, a vízgazdálkodás és a saját részükre is haszonnal jár. Kiemelt feladatként fogalmazhatjuk meg ezek után, hogy gondoskodni kell a vezetők „szakmai" továbbképzéséről. Ebben a munkában egyaránt van ágazati (OVH), igazgatósági és vállalati feladat is. A sokrétűség és komplex jelleg megkívánja, hogy olyan szabályozó rendszert alakítsunk ki, amely hatékonyan segíti a szervező munka végrehajtását. Ebben a munkában is adott a párt- és társadalmi szervezetek feladata. A pártszervezetek feladatáról néhány gondolatot. „Elő kell segíteni politikai munkával a szervezési munka minél szélesebb körű kibontakoztatását. A szervezési tevékenység hiányosságainak megszüntetésére, a haladás gyorsítására a területi és termelőhelyi pártszervezetek az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak, határozott és konkrét követelményeket támasszanak a gazdasági vezetőkkel szemben” — írja a Központi Bizottság határozata. Mi az, amire a pártszervezetnek ügyelnie kell a szervező munka területén? Arra recept azt hiszem nincs és nem is lenne helyes adni. Tudiuk, hoav nagyon sok és különféle tényező befolvásolia negatív oldalról a szervező munkát. Ezek lehetnek objektív és szubiektív tényezők egyaránt, amelyeket természetes, hoqv megfelelő politikai felelősséggel kell értékelni. A feltételeket nem lehet helyettesíteni semmiféle ráhatással vagy agitációval. csak azok megteremtésével. A szervező munka előrehaladásával kapcsolatos aondokra hívom fel a fiqyelmet, amelvek kiváltképp a szemléleti okokra, a aazdasáai szabályozók kényszerítő hatásainak elégtelenségére. a szervezési szakemberek hiányára, a felső szintű koordináció eléatelenséqére vezethetők vissze. A szemléleti okokat vizsgálva megállapítható, hogy a vezetők eov része még nem ismerte fel kellőképpen a tudatos, tervszerű szervező munkával elérhető előnyöket, nem tekinti ezt a tevékenységet a vezetés funkcióiának, a tervcélok elérését szolgáló olyan eszköznek, amelyek célirányos alkalmazása a hatékonvsáa növelésének egyik nélkülözhetetlen feltétele. A szemléleti gondokkal összefüggésben iegyzem meg, hoqy megfelelő szervezettséqi színvonal nélkül kieléqítő munkafegyelmet sem lehet tartani. Ugyanakkor hanasúlyozni kell, hogy e szervezettséqi színvonal létreiöttének alapfeltétele a fegyelmezett munkavéazés. Mindebből pedig az következik, hoov iaen naqy a vezetők felelőssége a szervező munka megítélésében. illetve gyakorlatának fejlesztésében. Szerepet iótszik az is, hogy a szervező munka különböző területeinek f-uiosztése nem kellően összehangolt. Nem alakult ki meqfelelő kapcsolat — és emiatt eqvüttmű'ködés sem — a szervezés és a különböző szakterületek között, ígv például a műszaki feilesztéssel. a termeléssel, a munkaerő-gazdálkodóssal. Ezzel is összefügg az, hoqv nem vált még elég széles körű «Tervezési gyakorlattá a szakmai szempontból vegyes összetételű csoportmunka. Kedvezőtlen körülmény, hogy a szervező munka gyakorlatában nem különböztetik mea annak három lénveqes területét, fqv: a) működő vállalatoknál a racionalizáló-feilesztő iellegű, az ésszerű erőforrás felhasználását, maaasabb termelékenységet biztosító; b) az úi létesítmények időbeni és ráfordítások szemoontiából eqvaránt optimális megvalósítását eredményező: c) valamint ezek gazdaságos működtetését segítő szervezést. A leírtak egyben jelzik, hogy a „szervezés” értelmezése még nem teliesen eqyséqes. Ezeknek a feladatoknak a meqoldásán közösen kell dolgoznunk. Támogatni vezetőinknek a szervező munkával kapcsolatos kezdeményezését. Seqíteni a szervező szakemberek munkáját, vagyis közösen dolgozni azon a munkán, amely valamennyiünk ügye és közös feladata fqy tudunk eleget tenni pártunk Központi Bizottsága h-rérozatának, amelyet 1974. december 6-i ülésén hozott, az 1979. évi népgazdasági terv eredményes meqvalósítására. „A pártszervezetek qazdasáaszervező, ellenőrző és felvilágosító tevékenységükben abból induljanak ki, hogy most a leofontosabb a gazdasáqi irányítás, a végrehajtás, a gyakorlati munka javítása. Az ország érdeke megköveteli, hogy minden termelőeqységben gazdaságos munka folyjék." A tervfeladatok véqrehnitásával eleqet tudunk tenni kötelességünknek, íqy biztosíthatjuk a népgazdaság fejlődését, életszínvonalunk iavulását. S hebizonyíthatiuk, hogy az „üzem- és munkaszervezés” mindig időszerű és a legjobb beruházás. Dr. Gerda Sándor 7
