Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Az eredmény minden különösebb vizsgálódás nélkül is szembetűnő népgazdasági és ágazati szinten egyaránt. Vannak vállalataink és igazgatóságaink, amelyek mérhető eredményeket értek el a szervezés területén. Azonban megállapíthatjuk — az elért eredmények ellenére —, hogy nem éltünk és nem élünk eléggé a szervezés javításának lehetőségeivel. Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésén választ adott erre a kérdésre. Idézet a határozatból: „Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően kibontakoztatni a népgazdaság hatékonyabb fejlődését tartósan segítő folyamatokat. A lehetségesnél és szükségesnél lassabban haladunk a gazdaságos termelési szerkezet kialakításában. Változatlanul sok kívánnivalót hagy maga után a beruházási tevékenység. A munkaerő-gazdálkodás és képzés nem igazodik megfelelően a népgazdaság lehetőségeihez és igényeihez. Nem kielégítő a korszerű gépek és berendezések kihasználása. A vállalatok még nem érték el a termelés hatékonyságának kívánatos szintjét. Mindennek része van abban, hogy a kedvezőtlen világgazdasági tényezők hatását nem sikerült a szükséges mértékben ellensúlyozni, a külkereskedelmi egyensúly nem javult az előirányzottnak megfelelően". Ügy vélem, hogy a Központi Bizottság határozatából kiemelt idézet felhívja a figyelmünket arra: továbbra is a szervezési feladatokat kell a vezetési munka középpontjába helyezni, állandóan fejleszteni a tudomány és a technika fejlődésével párhuzamosan. „A szervezésfejlesztés szükségességét alapvetően az határozza meg, hogy egyfelől az új technika, technológia és termékek új, korszerű követelményeket támasztanak a szervezettség színvonalával szemben, másfelől jelentős vállalati tartalékok halmozódtak fel, amelyek a korszerű szervezési tevékenységgel feltárhatók".* Az OVH párt Végrehajtó Bizottsága 1977-ben tárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i határozatát a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről a vízgazdálkodás területén. Megvizsgáltuk, hogy milyen eredményeket értünk el és milyen feladataink vannak az elkövetkezendő években a szervezést illetően. A IV. ötéves terv teljesítésében az anyag bemutatta a szervezés által elért — mérhető és nem mérhető — eredményeket egyaránt. A vízügy területén Az elért és értékelhető eredményekből — az egyéb tényezők hatásával együtt, mint például az anyagár-emelkedés — néhány példa: — a munka termelékenysége növekedett az 1970. évi átlagos 143 ezer Ft/fő-ről 1975. évre 210 ezer Ft/fő termelési értékre, — a 42%-os termelési érték növekedése mellett a létszám 1975-re 1000 fővel csökkent, — a fajlagos anyaghányad 1970-ben 40%-át tette ki a termelési értéknek, 1975-re 32%-ra csökkent, — több vállalat és igazgatóság gépláncokat alakított ki (az ÉVM—KPM—OVH közösen kialakított szervezési terv clopján), — az építési szerelőmunkákban új és helyettesíthető építőanyagot használtak fel, — a korábbinál nagyobb tért hódított az előre gyártott szerkezetek alkalmazása (pl. különféle előre gyártott elemek), — a fejlesztés keretében több külföldi technológiát megvásároltak. Az elért eredmények mellett az anyag foglalkozik meglevő hiányosságokkal is. Például: — az elmúlt tervidőszakban végzett munka keretében nagyobb hangsúlyt kapott a szervezet és az ügyvitelszervezés, mint a munka- és üzemszervezés, — nem volt és nincsen még jelenleg sem elegendő szervező szakember, * Dózsa—Ladó—Susánszky: Az üzem- és munkaszervezésről. Kossuth Könyvkiadó: 1972. 27. old. *• Dózsa: üzem-és munkaszervezés. Kossuth Könyvkiadó. 1975. 73. old. — általában elméleti beállítású, megalapozó jellegű munka folyt és kevesebb erő jutott a munkahelyek, a vállalati szervezeti egységek, a konkrét munkafolyamatok szervezésére, — a gépek norma szerinti kihasználása alacsony volt, nem érte el az előirányzatot, — a kutatási eredmények felhasználása alacsony volt, a lehetőségektől és az igényektől elmaradt, — a teljesítménybéres órák aránya az intézkedések hatására sem alakult a tervezettnek megfelelően. A Végrehajtó Bizottság az elért eredményeket értékelte. A meglevő hiányosságok, gondok megoldására és az ágazati szervezési feladatokra javaslatot tett az OVH állami vezetésének. A szükséges ágazati, szervezési intézkedések folyamatoson beépülnek az OVH illetékes funkcionális és szakfőosztályok irányító, ellenőrző munkájába. A szervezéssel, gondjaival és problémáival elég sokat és sokféleképpen találkozunk napi munkánkban is. Véleményem szerint ez így van rendjén, hiszen olyan téma ez manapság gazdasági életünkben, amelynek időszerűségét senki sem vitatja. Köztudott ugyanis, hogy — az úgynevezett „agyberuházás” — a szervezéssel kapcsolatos ráfordítások megtérülési ideje átlagosan négy és fél hónap, tehát rendkívül gyors. Ami viszont a dolog lényegét illeti, az, hogy találkozni félreértéssel is. Például szervezni vagy beruházni kell-e? Azt hiszem, közhelynek számít az a gazdaságpolitikai gyakorlat, ami bebizonyította, hogy a szervezés a legjobb beruházás. Nem vitatkozom és nem cáfolom a szervezési módszerek újszerűségét, bonyolultságát, komplexségét és tudományos igényét. Mégis, úgy vélem, hogy nem szükséges a szervezés minden fázisához új fejlesztési módokat, módozatokat nagy beruházási összegekkel végrehajtani. Ugyanis, ha az MSZMP Központi Bizottsága 1971. decemberi határozatának a címét behelyettesítem — A VÁLLALATI ÜZEM- ÉS MUNKASZERVEZÉS KORSZERŰSÍTÉSE — és a korszerűsítés szót aláhúzottan kiemelem, véleményem szerint ez alatt azt kell érteni, hogy a meglevő eszközökkel is — szellemi, anyagi — kell és lehet hatékonyabban dolgozni. Vagyis az összes erőforrásainkat a népgazdasági céljaink elérése érdekében hasznosítani kell az üzem- és munkaszervezés „nagyobb hangsúlyozásával”. Ebben a feladatsorban a vízgazdálkodási ágnak is megvan a maga feladata, amely részben ágazati, igazgatósági, vállalati, különféle intézményi feladat is. Az „egymásra utaltság" azt hiszem, teljesen kézenfekvő, hiszen minden szervezeti egységnek azon kell dolgozni, hogy az ágazat előtt álló gazdasági feladatokat minél hatékonyabban, jó minőségben és alacsony önköltséggel tudja megoldani. A szervezési munkának a vezetés kezében nem célként kell szerepelnie, hanem eszközként. Ügy, hogy a termelés elemeinek — a hatékonyság javítása érdekében — a munkaerőnek, a gépeknek (mindenfajta termelőeszköznek), az anyagnak, a technológiának, a készleteknek megfelelő összhangot tudjon biztosítani. Ennek az igénynek a kielégítése csak úgy és akkor lehetséges, ha a gazdasági egységek ismerik jól az előttük álló feladatokat és a területükön meglevő tartalékokat. A vízgazdálkodási ágazat feladata ismert. Népgazdasági jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. A feladat világos: az V. ötéves terv megvalósítása alapja kell hogy legyen a VI. ötéves terv előkészítésének, végrehajtásának. Ezek a feladatok határozzák meg a szervezési munkát úgy az ágazati, mint a vállalati, igazgatósági, intézményi szinten. Ezeknek a feladatoknak végrehajtása érdekében a teljesség igénye nélkül néhány szervezési fázisra hívom fel a figyelmet. Minthogy már szóltam a szervezés néhány általános elvéről, amelyek ismerete és alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, a továbbiakban a munkaszervezés főbb területeiről néhány konkrét feladat megjelölésével illusztrálom a mi feladatainkat is. A munkaszervezés főbb területei: a munkamegosztás és kooperáció ésszerű formáinak kidolgozása és bevezetése, az egyes munkahelyek megszervezésének és ellátásának fejlesztése, az élenjáró munkamódszerek vizsgálata és népszerűsítése, új munkamódszerek kidolgozása, a dolgozók szakmai továbbképzése, a munkakörülmények rendszeres javítása, a munkanormák tökéletesítése.** Ügy vélem, ha ezeket az elveket megfelelően be tudjuk helyettesíteni a szervező munkánkba, akkor az előttünk álló tervfeladatokat jó hatékonysággal, megfelelő minőségi paraméterekkel végre tudjuk hajtani. 6
