Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
IDŐSZERŰ TÉMA: ÜZEM- ÉS MUNKASZERVEZÉS Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i ülésén hozott határozatából: ,,A korszerű üzem- és munkaszervezés nagy jelentőségű a szocialista vállalatok és az egész népgazdaság fejlődésében. A gazdaságpolitikai célok elérésében döntő szerepe van annak, hogy a vállalatok termelő és szolgáltató munkájukat hogyan szervezik meg, hogy gazdálkodnak munkaerővel, anyaggal, gépekkel, állóeszközökkel." Napjaink egyik fő jellemzője a gyorsuló műszaki-technikai haladás, amelynek során a technikával együtt nemcsak a gyártmányok cserélődnek ki, hanem a korábbi helyes szervezési elvek is elavulttá válnak, új módszerek alkalmazását kívánják meg. „A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a népgazdasági terveink teljesítése érdekében széles körű akció bontakozzék ki a vállalaton belüii üzem- és munkaszervezés színvonalának növelésére. Ennek közvetlen célja a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás, az állóalapok jobb kihasználása, az önköltség csökkentése, az ügyviteli rendszer fejlesztése, az üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékok feltárása legyen." A Központi Bizottság megállapítása — a gazdasági hatékonyság növekedésének egyik fontos eszköze az ágazati és a vállalati szervezés színvonalának növelése — ma is és hosszú távon is időszerű. Mert gazdaságpolitikai céljainkat csak akkor tudjuk elérni, ha a korszerű üzem- és munkaszervezést a vezetés egyik alapvető funkciójának tekintjük és átfogó komplex szervezési programot dolgozunk ki arra: hogyan tudunk hatékonyan gazdálkodni a munkaerővel, anyaggal, gépekkel és az állóeszközökkel. ,,A korszerű szervezésnek rendszerszemléletűnek és komplex jellegűnek kell lennie, minden szervezéssel végső fokon a rendszer kimenetelét, outputját kell kedvezően megváltoztatni. Ebből adódóan egy-egy folyamat vagy alrendszer nem vizsgálható, nem fejleszthető az összrendszeri kapcsolatok, a külső összefüggések figyelembevétele nélkül. A komplexitás elvét a perspektivikus fejlesztési célkitűzésekkel összhangban is érvényesíteni kell. A szervezési beavatkozás lehetőleg olyan módszert, eszközöket és szervezetet javasoljon, amelyek nemcsak az adott időpont alapján tekinthetők fejlődést biztosítóknak és gazdaságosaknak, hanem megfelelnek a távlati fejlesztési tendenciáknak is".* A hatékony gazdálkodást a munkaerővel, anyaggal, gépekkel és az állóeszközökkel csak akkor tudjuk realizálni, ha szervezési munkánkat a tudomány és a kutatás eredményeinek felhasználásával a lehetőségeinknek és szükségleteinknek megfelelően végrehajtjuk. A technika gyors fejlődése — az új technológiák alkalmazása és új termékek megjelenése — új szervezési megoldásokat is követelnek. Ahol tehát a technika megújítása napirendre kerül, ott az új technikának megfelelő szervezési követelményeket is biztosítani kell. Nem külön — az új technikát és a szervezést — hanem együtt, mert a szervezést vagy beruházást különválasztani nem lehet, mivel minden szervezés egyben beruházás is — viszonylag kevés pénz és sok szellemi energia befektetése —, ugyanakkor minden beruházás igényel kisebb-nagyobb szervezést is. * Dózsa—Ladó—Susánszky: Az üzem- és munkaszervezésről. Kossuth Könyvkiadó: 1972. 25 old. Népgazdasági és vállalati célok A szervezés javítására szükség van olyan területeken is — vállalati szervezési kategóriához tartozik —, ahol a technika megújítása nincs napirenden. A termékek, a gazdálkodás korszerűségét, a termelés hatékonyságát növelni kell az adott technika mellett is. Jelentősek a vállalati szervezésben rejlő tartalékok a hagyományos technológiák és gyártmányszerkezet mellett termelő váHajatoknál. Az adott technikát és technológiát a jelenleginél azonban jobban ki kell használni. A vállalati és üzemszervező munka népgazdasági céljai — az eltérő sajátosságok figyelembevételével — a következők: — a munkatermelékenység növelése, a munkaidőalap jobb kihasználása, a gépesítéssel kiváltható munkaerőlétszám felszabadítása ; — az állóalapok jobb kihasználása, a műszakszám lehetséges és szükséges növelése, a felesleges állóeszközök kiselejtezése; — az önköltség — különösen fontos a rezsiköltség — csökkentése; — az ügyviteli rendszer javítása és fejlesztése; —■ az üzem- és munkaszervezés javulásával párhuzamosan dolgozó kollektívák munka- és szervezeti lehetőségének javítása; — az állami jövedelemhez való nagyobb vállalati hozzájárulás és az állami támogatás arányának mérséklése. Az általános népgazdasági célkitűzésekből a vállalatoknak kell meghatározni azokat a célokat, amelyek mellett a konkrét körülmények között munkájuk megjavítása eredményes lehet. I A vállalati üzem- és munkaszervezés javítása érdekében a következő módszerek alkalmazása szükségszerű: — a termelés elemei — a munkaerő, gép, anyag, technológia, készletek összhangjának biztosítása, optimális kombinációja az adott, illetve a tervben rendelkezésre álló technikai és munkaerőfeltételek mellett, — a felesleges vagy nem kielégítő hatásfokkal foglalkoztatott létszám más munkára, munkaterületre történő átcsoportosítása, — a képzésben, továbbképzésben, átképzésben rejlő vállalati lehetőségek feltárása és hasznosítása, — a vállalaton belül az üzemrészek közötti ésszerű munkamegosztás kialakítása, — a termelőegységek gazdasági teljesítménye mérésének, anyagi érdekeltségének, a gazdasági önelszámolás célszerű formáinak és mértékének tökéletesítése, — a vállalaton belüli vezetési lépcsők ésszerű kialakítása, feladataik — különösen az alsóbb vezetési szintek feladatainak — egyértelmű meghatározása, — a vállalati és üzemegységi feladatkörök és munkarend fejlesztése, a munkafeladatok normatív szabályozása és rendszeres korszerűsítése. A Központi Bizottság 1971-ben ezeket az általános szervezési elveket állapította meg és emelte ki, hogy alkalmazásuk a vezetői munka szerves részévé váljék. Heh esztendő után Hogy hol tartunk ma — népgazdasági, ágazati, vállalati és igazgatósági szinten — hét esztendő után, hogyan sikerült teljesítenünk a párt- és kormányhatározatokban megfogalmazott feladatokat? — Nos, úgy ítéljük: 5
