Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

lAj Шк és hagyományok pusztája

„Puszta, puszta, hortobágyi

puszta,

Nincsen annak se széle, se

hossza.

Amilyen nagy az ég boltozatja, Gulya, mines szabadon

járhatja."

(Pásztorének)

A végtelenség berzenkedik e tájon. A töretlen látóhatár útjelzői a nádfedeles tanyák és a gémeskutak elmosódott körvonalai. Hortobágy nevének hallatára még ma is a nomád puszta képe jelenik meg előttünk. Háborítatlan világ, játékos délibáb, szikrázó napfelkelte, a mindent szuroksötétbe burkoló gyors alkonyat, szürke marhák gulyái és pödrött szarvú rackajuhok. De a látvány ma már mégsem ugyanaz, mint volt hajdan.

ÉRTÉKEK VÉDELME

Változott az ősi állapot, a hortobágyi táj. Az egyhangúság, egyformaság, csend ma már a múlté. Mégis a szépség és félelmetesség erejével hat. Az ellentétek világa, mely csak az ember segítségével élhet így tovább. Hogy az embert szolgálja . . .

Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1973-ban a Balatonnál nagyobb, 63 ezer hektárnyi területet védetté nyilvánított, megteremtve Magyarország első nemzeti parkját. A Hortobágyi Nemzeti Park feladata a puszta jellegzetes természeti értékeinek védelme és fejlesztése, a hagyományos pusztai élet, a kulturális és történelmi emlékek, a

Hápoghat a kacsa, pecsenye lesz belőle is Hemző Károly felvételei

10

A KÉTARCÚ HORTOBÁGY