Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 11-12. szám

mennyiségi és minőségi megóvását (vé­delmét) és javítását tartósan és össze­hangoltan fokozni lehet. A hidromelio­­ráció — az irányítás szintjén — a víz­­gazdálkodás és a vízvédelem differen­ciálódott, de közös érdekű szakterüle­teit (szakágazatait) szervezi egységes egésszé, az integráció elveinek és mód­szereinek megfelelően a népgazdaság és az általános környezetvédelem rend­szerébe illesztve. A népgazdasági és a komplex környezetvédelmi követelmé­nyeknek megfelelő hidromelioráció át­fogja a természetes és a szabályozott vízháztartási és vízgazdálkodási rend­szerek koordinált fejlesztését, hasznosí­tását, szabályozását, védelmét és ellen­őrzését. A hidromelioráció lényegében a víz segítségével és ellenőrzött részvé­telével megvalósuló melioráció, amely a vizgazdálkodási és a vízháztartási vi­szonyokat — következésképpen a vizek által érintett környezet minőségét — ja­vítja az egész vízgyűjtő terület vízgaz­dálkodási és hidrológiai viszonyaival összefüggésben. A hidromelioráció tehát a meliorációs tevékenységek teljes, ösz­­szefüggő rendszerének szerves részét ké­pezi, amely a gazdasági hatáson túl a vizek tájalkotó, tájfejlesztő és környe­zetfejlesztő tényezővé válását egyre je­lentősebb mértékben elősegíti. A hidromelioráció négy összefüggő részterületre osztható. Melyek a főbb célkitűzései az egyes részterületeken folyó tevékenységeknek? Válasz: A hozzánk nagyon közelállóval, a te­lepüléskörnyezeti hidromeliorációval kez­dem. Itt alapvető célkitűzésként jelent­kezik a vízügyi közművesítés, vagyis a vízellátás, a településkörnyezeti vízren­dezés, a csatornázás, a víz- és szenny­víztisztítás stb. összehangolt fejlesztése. Ezeken kívül jelentősnek ítélem a víz se­gítségével megvalósítható településkör­nyezeti mikroklíma-javítást, a belterüle­tekre hullott csapadék jobb hasznosu­lásának elősegítését, a zöldterületek és a vízfelületek megfelelő arányának ki­alakítását stb. Kiemelkedően fontosnak tartom a települési környezetben levő felszíni és felszín alatti vizek elszeny­­nyeződése elleni erőfeszítések és fej­lesztések hatékonyabbá tételét. Az ipari hidromelioráció alapvető célja az üzemi szintű vízgazdálkodás és a területi víz­­gazdálkodás érdekeinek összehangolá­sa: az ipari szennyvizek, szennyvízisza­pok és a befogadók mennyiségi és mi­nőségi jellemzőinek összehangoltabb el­lenőrzése, az ipari vízigényszabályozás (mennyiségi és minőségi) lehetőségei­nek és korlátainak jobb megismerése, az ipari szennyvizek tisztítás-technoló­giájának fejlesztése stb. A mezőgazda­­sági hidromelioráció fő feladatának te­kintem a csapadékvíz területi (helyi) hasznosításának fokozását, a helyi vi­zek tározással történő hasznosítását és csak a káros vizek elvezetését, a mező­­gazdasági célú. vízügyi létesítmények jobb kihasználását. Fontosnak tartom a víznek, mint mezőgazdasági termelési tényezőnek nagyobb megbecsülését, vagyis olyan környezet- és vízkészletkí­mélő gazdálkodás kialakítását, amely­ben a termelés hatékonyságát, a vizek és a természeti környezet komplex vé­delmét azonos érdekűnek tekintjük. Fon­tosnak tartom azoknak a tudományos és műszaki fejlesztési eredményeknek tervszerű alkalmazását, amelyek az ipar­szerű állattartás során keletkezett híg­trágya hasznosítását és környezetkímélő elhelyezését lehetővé teszik. Talán a víz­gyűjtő területeken megvalósuló területi hidromelioráció célkitűzései a legszerte­­ágazóbbak. Ismeretes, hogy a vízgyűj­tő területeken, a medrekben és a víz­adó rétegekben áramló vizek a meny­­nyiségüket és minőségüket módosító kedvező és kedvezőtlen hatásokat egy­aránt továbbítják, és „szállítják". Kü­lönösen érvényes ez ott, ahol a vizek kicserélődési ideje nagy és öntisztuló képességük kicsi. A tavakban, a víztá­rozókban és a felszín alatti vizadó ré­tegekben ezek a hatások hosszú időn keresztül, tartósan egymásra halmozód­nak. A vízhasznosítás és a vízvédelem feltételeit tehát nem csupán a medrek­ben és a vízadó rétegekben levő vizek természetes jellemzői, hanem a vizeket módosító hatások is meghatározzák. A helyi vízhasznosítási, fejlesztési és víz­védelmi tevékenységek összehangolt irá­nyítását és szabályozását, a vízgyűjtőte­rület-fejlesztési követelmények érvénye­sítését a területi hidromelioráció kere­tében irányozzuk elő. A területi hidro­melioráció koordinációs funkcióját ki­emelkedően fontosnak tartom, ugyanis a jövőben a vizek és a vízgyűjtő terü­letek a rekreációs adottságok, vagyis az üdülési, pihenési, sportolási lehetőségek jobb kihasználásában nagyobb szerepet játszanak. Ennek érvényesítésében a te­rületi hidromelioráció központi szerep­hez fog jutni. Hogyan ítéli meg a kutatás és a mű­szaki fejlesztés részvételét a hidro­melioráció kibontakoztatásában? Válasz: A korszerű hidromelioráció megvaló­sításakor az előkészítés, a tervezés, a kivitelezés, az üzemeltetés felelősei szá­mára alapvető követelmény, hogy tisz­tában legyenek a fejlesztés hidrológiai, műszaki, gazdasági, vízvédelmi feltéte­leivel és következményeivel. A tapaszta­latok arra utalnak, hogy a fejlesztés költség-érzékenysége általában fokozó­dik, a fejlesztés műszaki-gazdasági kri­tériumrendszere tartalmában és funk­ciójában egyaránt változik, a vízgazdál­kodás hatékonyságának mutatószám­rendszere szükségszerűen bővül. Ilyen körülmények és feltételek mellett a hid­romelioráció célkitűzéseinek meghatá­rozására irányuló döntések meghozatala és általában a vízgazdálkodás irányí­tása ma és a jövőben lényegesen több kutatási eredmény és tapasztalat fel­­használását, a felelősségteljesebb mun­kát igényli. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a döntések előkészítése és a cél­meghatározás tudományos megalapo­zása jó minőségű észlelési adatot, kísér­leti, mérési és ellenőrzési eredményt és információt igényel. Észlelő és adatgyűj­tő hálózatunknak, kutatási-műszaki, fej­lesztési és tervezési rendszerünknek elő kell segítenie azt, hogy a hidromeliorá­ció jelenlegi és jövőbeni anyag-, ener­­gic- és információigényét biztonsággal és gazdaságosan ki tudjuk elégíteni. Fontosnak tartom a tervezési informá-Dr. Gergely István államtitkár indiai látogatása során megtekintette az épülő Mahi Bajajsagar tározót (Rajasthan ál­lam), majd a tározórendszer modelljét. Magyar—indiai vízügyi tárgyalások Magyar vízügyi küldöttség tárgyalt október 22—28 között az Indiai Köz­társaságban, dr. Gergely István állam­titkárnak, az OVH elnökének vezetésé­vel. A magyar és az indiai vezetők tá­jékoztatták egymást a két ország víz­­gazdálkodásának időszerű kérdéseiről, tárgyaltak a magyar és az indiai víz­ügyi együttműködés további kiszélesíté­séről. A magyar küldöttség indiai tar­tózkodása során megtekintett több víz­gazdálkodási létesítményt és ellátoga­tott a Poonában levő Vízügyi Energia­ügyi Kutatóintézetbe is. A magyar de­legáció elutazásánál és érkezésénél je­len volt a Ferihegyi repülőtéren Árun Kanti Das, az Indiai Köztársaság buda­pesti nagykövete. ciók pontosságának, és általában a ter­vezés hatékonyságának fokozását. A tervezés és a műszaki fejlesztés támasz­­szón konkrétabb és előrelátóbb köve­telményeket a kutatás és a tudomány számára. Nem mindegy, hogy milyen költség- és energiaráfordítással valósul meg a hidromelioráció és a vizek vé­delme. Alapvető követelménynek tar­tom, hogy a hidromeliorációs fejlesztési tervek, különösen a vizek szennyezett­ségét gazdaságosan csökkentő létesít­mények tervei, több változatban készül­jenek, és költség-hatékonyság alterna­tívákat kínáljanak. Ez hozzájárul a be­ruházási tevékenységek hatékonyabbá tételéhez. A fejlett vízgazdálkodással és meliorációval rendelkező országokban a hidromelioráció gazdaságtanában je­lentős eredmények születtek. Kutatóink­tól és az új eredmények hasznosítóitól a hidromelioráció fogalmának további csi­szolását, és annak megfelelő gyakor­lati alkamazását kérem. Déri József 33

Next

/
Thumbnails
Contents