Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
MA ES A JOVOßEN Melioráció és hidromelioráció Beszélgetés Dr. Papp Ferenccel, az OVH Környezetvédelmi Főosztályának vezetőjével A termelési szerkezet korszerűsítésében a vízgazdálkodás növekvő teljesítményű és nagy élettartamú létesítményekkel, új típusú technikai eszközökkel és technológiákkal vesz részt. A vízgazdálkodás fejlődése a népgazdaság különböző területein kifejlesztett hatékony technológiák meghonosítását teszi lehetővé, és bővülő funkciói révén egyre sokoldalúbban kapcsolódik a környezetvédelemhez. A termelésirányítás korszerűsítése, a területfejlesztés napi és távlati feladatainak jobb összehangolása lehetővé teszi a vízkészletek takarékosabb és racionálisabb felhasználását. A takarékosabb vízkészlet-gazdálkodás jelentős energiamegtakarítást is eredményez. Ebben az új helyzetben és követelményrendszerben a vízgazdálkodás kialakult irányításszervezeti struktúrájának tökéletesítése a hatékonyságnövelés fontos eszközei közé tartozik. Ebben a folyamatban a melioráció a vízgazdálkodás további fejlesztésének egyik súlypontja. Ezzel kapcsolatban kezdeményeztünk beszélgetést Dr. Papp Ferenc főosztályvezetővel. Szakfolyóiratunk idén nyáron közölte az ön tanulmányát a melioráció értelmezéséről és fejlesztéséről. Mi tette időszerűvé e fogalom és tevékenység újraértelmezését? Válasz: A meliorációval kapcsolatos nemzetközi és hazai szakirodalmi és gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a tudományos haladás, a technológia fejlődése, továbbá a termelési-gazdálkodási viszonyok, célok és törekvések jelentős változásai a melioráció tartalmát és terjedelmét lényegesen módosították, és kibővítették. Jelenleg a fejlődés olyan szakaszába —a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszába — jutottunk, amikor a termelés különböző szakterületeinek egymásrautaltsága, együttműködése és összhangja a hatékonyság egyik döntő tényezőjévé vált. Az érdekazonosságon alapuló fejlesztési és termelési programok összehangolása és az együttműködés fejlesztése megköveteli az egy nyelven való 'beszédet és az összeegyeztetett szakfogalomrendszer használatát. A melioráció fogalmának újraértelmezésekor a természetes termelési tényezők optimális hasznosítására, a környezetkímélő gazdálkodás kiterjesztésére, környezetünk gazdagabbá és szebbé tételét szolgáló tevékenységek összehangolásának fontosságára kívántam utalni. A meliorációval kapcsolatos szakfogalomrendszer tisztázása az irányítás, a végrehajtás és az ellenőrzés területein egyaránt fontos. Gondoljunk például arra, hogy a számítógépes irányítási és információs rendszerek létesítésének és fejlesztésének egyik szervezési előfeltétele a szakfogalmak katalógusa. Felfogása szerint mit értünk ma melioráció alatt, és a fogalom korszerűsítése milyen új gyakorlati követelményekhez kapcsolódik? Válasz: A hagyományos értelemben a melioráció lényegében a csökkent tenmő'képességű vagy terméketlen talajok megjavítására irányuló talajjavítási és vízrendezési munkák összességét jelentette. Az iparszerű műtrágyatermelés és felhasználás, a mezőgazdasági termeléstechnológia-rendszerek szélesedő körű megjelenésének eredményeként a melioráció kilépett a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás hagyományos kereteiből. A melioráció ma és a jövőben egyre inkább a komplex termelési tényezők rendszerébe .illeszkedik. Ilyen felfogásban a talaj, a tiszta levegő és a víz, az energia, a tápanyag, a növény, a technológiák stb. együttesen és kölcsönhatásban jelennek meg az agromeliorációs tevékenységek rendszerében. Általánosabb értelmezés szerint meliorációnak nevezzük mindazon tervszerű tevékenységek rendszerét, amelyek a termelési tényezőket és feltételeket tartósan javítják, és lehetővé teszik a termelés hatékonyságának fokozását, a környezet minőségének javítását és megóvását. A melioráció elveinek és módszereinek gyakorlati alkalmazása —- az irányítás szintjén — a termelés és a környezetvédelem területeinek a fokozottabb együttműködését, annak szervezettebbé tételét, a helyzetértékelő áttekintőkészség javítását igényli. A meliorizáció megvalósítása során egyre naavobb szükségünk lesz a vizek, a levegő és a falai mennyiségi és minőségi jellemzőit befolyásoló folyamatok hatásmechanizmusának jobb megismerésére. Ennék érdekében következetesebben kell támaszkodnunk a kutatás és a műszaki fejlesztés eredményeire. A melioráció és vele együtt a hidromelioráció kilépett a mezőgazdaság és a vízqazdálkodás hagyományos kereteiből. Ez azt is jelenti, hogy a meliorációs tevékenység tartalmi gazdagodása és terjedelmi bővülése az irányítás és a koordináció szervezeti struktúrájának a korszerűsítését is igényli? Válasz: A melioráció kedvező hatásaitól vezérelt fejlesztés rendszerében egyre következetesebben fiqyelembe kell venni a melioráció járulékos kedvezőtlen hatásait is. Ez nem nélkülözheti a meliorációs tevékenységek hatásmechanizmusának teljes körű áttekintését és ellenőrzését, ami a meliorációhoz kapcsolódó érdekek összehangolásának alapját képezi. A vizekre és a vízgyűjtő területekre ható melioráció, valamint a vizek segítségével és részvételével megvalósítható melioráció gyakorlatilag a népgazdaság egészét érinti. Újszerű feladattal állunk szemben, ami azt igényli, hogy ehhez az irányítás, végrehajtás és ellenőrzés szintjén mielőbb teremtsük meg a szükséges feltételeket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vízellátás és a csatornázás, a víz- és a szennyvíztisztítás, a vizek hasznosítása és védelme, a lecsapolás és az öntözés stb. soha nem alkotott olyan szoros egységet, mint ma. Alapvető követelmény, hogy a vizeket természetes áramlási és hasznosulási pályájukon végigkísérjük, ellenőrizzük; a forrástól a torkolatig, a vízkivételtől a szennyezőforrásig és a befogadóig, a termelőtől a fogyasztóig, a természettől a társadalomig. Ilyen körülmények között a településkörnyezeti, az ipari, a mezőgazdasági és a területi hidromelioráció csak szervezetileg osztható részekre, célját illetően összetartozó egységes egészet alkot, ami vízgazdálkodásunk további fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű. A vízgazdálkodás eszközeivel megvalósítható melioráció határainak meghúzása, és egységes szervezetének kialakítása vagyis a hidromelioció struktúrájának korszerűsitése olyan népgazdasági követelmény, amely a vízgazdálkodás irányítási rendszerének tökéletesítését is érinti. Ez a fejlesztés az érdekeltek széles körű részvételével és összefogásával valósítható meg. A hidromelioráció fogalmának újraértelmezésével az együttműködés előmozdításához kíván hozzájárulni? Válasz: A hidromelioráció értelmezése és struktúrájának korszerűsítése az emberi környezet védelmével kapcsolatos tevékenységek irányításának fejlesztéséhez kapcsolódik. Az erről szóló 1003/1979. (II. 6.) minisztertanácsi határozat szerint az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, „a hidromeliorációval, valamint a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségének és minőségének védelmével kapcsolatos tevékenységek ágazati irányítását látja el." E határozat végrehajtása is szükségessé teszi a főbb fogalmak és tevékenységek egyértelmű definiálását. Ennek megfelelően a hidromelioráció a vízgazdálkodás és a környezetvédelem rendszerébe illeszkedő tevékenység, vagyis olyan vízgazdálkodási, vízépítési, kémiai, biológiai, területfejlesztő beavatkozások összessége, amelyekkel valamely vízgyűjtő terület vizeinek (és vízkészleteinek) hasznosítását, fejlesztését. 32
