Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
TIPIZÁLÁS A Лműszaki-gazdasági élet fejlődésében a szabványosítás, a tipizált rendszerek és szerkezetek alkalmazása a népgazdaság minden ágában alapvető feladatként jelentkezik. Ugyanakkor a fejlődés és a fejlettség egyik értékmérője az egységes renszerek és megoldások alkalmazásának mértéke. A tipizálás teremti meg elsődlegesen a lehetőségét a tömegszerű és gazdaságos gyártásnak, az új létesítmények megépítéséhez szükséges 'idő lerövidítésének, a korszerű üzemelés megszervezésének (anyag- és alkatrészkészletezés, szakember-kérdés, stb.) és az országon belüli, valamint a nemzetközi együttműködésnek. A technika fejlődésével a szabványosítás mellett a tipizálás jelentősége tovább növekedett. A szabványosítás egyre jobban a műszaki-gazdasági követelmények meghatározására, a csatlakozó méretek rendezésére, az ellenőrző és minősítő vizsgálatokra irányult. A tipizálás viszont kiterjedt az élet minden mozzanatára. A népgazdaság V. ötéves tervéről szóló 1976. évi IV. törvény előírja: „A műszaki tervező szervezetek tevékenységét úgy kell fejleszteni, hogy a leggazdaságosabban megvalósítható megoldások álljanak rendelkezésre, növekedjen a típustervek és a többször felhasználható tervek aránya". A vízügyi létesítmények és szerkezetek tipizálása a 60-as években jelentősen meggyorsult, és 1958—66 között több mint 200 vízügyi tárgyú Magyar Országos Típusterv (MOT) került kidolgozásra. Ezt követően az országos típustervezés üteme csökkent, és a már kidolgozott típustervek szintentartása, illetve karbantartása is elmaradt. Az OVH Elnöki Kollégiuma 1976. május 25-én értékelte a tipizálás helyzetét, és határozatot hozott az ágazati tipizálás, egységesítés fokozására. Előírta, hogy a „a vízilétesítmények és technológiák tipizálását az ág minden területén magasabb szintre kell emelni. El kell érni, hogy a tervidőszak végére a tömegesen használt vízi műtárgyak típusmegoldásainak alkalmazása általános leqyen.” Kiemelt műszaki fejlesztési feladatként határozta meg ,,a víz- és szennyvíztisztító berendezések típusmegoldásainak ayors ütemű kidolgozását, gyártását és alkalmazását, valamint a vízépítési technológiák és gépek egységesítését. Az ágazati munkát az Elnöki Kolléaium határozatai és iránymutatása alapián kezdtük el. A víz- és szennyvízkezelés egységesítésében elért eddigi leafontosabb eredményeket az OVH Elnöki Értekezlete 1979. október 15-én értékelte. Az értekezlet elismeréssel vette tudomásul az eddig végzett munkát. Kiemelte, hogy az elkövetkező időszak legfontosabb feladata az eredmények széles körű ismertetése és hasznosítása. A VÍZRAJZI TEVÉKENYSÉG fejlesztésére 1973-ban kidolgozott terv előírja, hogy az első ütemben az alapvető mérőeszközöket és mérési módszereket kell egységesíteni. Ennek alapján 1974-től háromféle mérési feladatra alkalmas (vízállás, csapadékmérés, vízsebesség) tömegesen szükséges műszertípus meghatározására került sor. A beszerzés ennek alapján indult meg. Megkezdtük a mérés és feldolgozás módszertani utasításainak kidolgozását. Ezek OVH Műszaki Irányelvekként folyamatosan jelennek meg. összhangban vannak a vonatkozó KGST és Meteorológiai Világszervezetben folyó munkákkal. A komplex automatizált hidiroiógiai és vízminőségi adatgyűjtési módszerekre fejlett rendszerek kerültek kidolgozásra és kísérleti üzemek létesültek. Ezek egyrészt egy országos távmérési rendszer (telexadat), másrészt egy-egy vízgyűjtő terület automatizált hidrológiai és vízminőségi adatgyűjtését és feldolgozását teszik lehetővé. A megépült rendszerek tapasztalatai alapján lehet azokat tipizálni. Megkezdtük a mérőállomások építményeinek (műszer-alépítmények, mérőműtárgyak, műszerek, mérőhidak, stb.) típusterveinek kidolgozását is. Sürgős feladatként jelentkezik a vízrajzi, felújítási és beruházási tervben szereplő és a későbbiekben beszerezni kívánt műszereik és eszközök típusainak meghatározása a gyártási és kereskedelmi lehetőségek figyelembevételével. Meg kell oldani a mérőműszerek és adatgyűjtő rendszerek szervizét és cseredarabos javítását. A VÍZELLÁTÁS — CSATORNÁZÁS területén a tipizált rendszerek és szerkezetek alkalmazása az igényekhez képest viszonylag alacsony szintű. Szinte minden tervező csoport „egyedi” terveket készített, más-más technológiát és annak megfelelő műtárgyat és szerkezetet alkalmazott. Különösen súlyos a helyzet a szennyvíztisztítás területén. Részben ennek tulajdonítható, hogy a meglevő szennyvíztisztító telepek több mint fele nem kielégítően működik. A IV. ötéves terv során az ÉVM és az OVH együttműködésének eredményeként 'a vízkezelésben és szennyvíztisztításban leggyakrabban alkalmazott gépészeti berendezések tipizálása és gyártmányokká alakítása megindult, és több részfolyamatot megvalósító megoldást fejlesztettek ki (levegőztetők, forgókotrók, nyitott és zárt dobszűrők, láncos homokkotrók, gépi tisztítású rácsok stb.). A fejlesztés nagy hiányossága volt, hogy az nem a technológiák tipizálásával indult, s így csak a különböző technológiák egy-egy részelemét tekinthettük megoldottnak. A technológiákra és az azokat megvalósító komplex létesítményekre kiterjedő tipizálást indítottuk el. A gyors és eredményes munka érdekében a feladatot két párhuzamosan indított módszerrel valósítottuk meg. a) az utóbbi tíz évben megépült, jól működő és fejlett módszerekkel építhető telepeket tártunk fel és azt tekintettük a tipizálás alapjának; fo) külföldön jól bevált típusrendszerek hazai alkalmazását licencvásárlás útján tettük lehetővé. A feladat megoldására 1976. év végére részletes programot dolgoztak ki, és széles körű egyeztetés után hagyták jóvá. A jóváhagyott program célul tűzte ki, hogy a vízkezelés és kommunális szennyvíztisztítás egységesített technológiái és az ezekhez szükséges építmények és gépészeti berendezések részben tipizált és részben gyártmányszintű dokumentációi elkészüljenek 1979. végére, annak érdekében, hogy már a VI. ötéves tervi beruházások előkészítése a 20 000 m3/nap teljesítményig egységesített rendszerek alapján legyen megvalósítható. A főbb ipari szennyvizek tisztítás-technológiáinak tipizálásában pedig olyan előkészítési fázisig jussunk el, hogy azok típusrendszereit a VI. ötéves terv elején kidolgozzák. Az egységesítés megvalósításánál alapelvként vettük figyelembe, hogy a rendszerbe csak azok a technológiák kerülhetnek felvételre, melyek megfelelő üzemi és a program során ellenőrzött jó referenciával rendelkeztek. A széles körű munka szervezésére a VIZITERV- ben egységet hoztunk létre, amely hatékonyan végzi feladatát. A munkában sok ágazati és ágazaton kívüli szervezet is részt vesz. Különösen nagy segítséget kaptunk a MÉLYÉPTERV-től. Kedvezően hatott, hogy tervező vállalatok anyagi ösztönzéssel is gyorsítani tudták a munkák végrehajtását (TK- alap). A típustervezés során elvégezték az üzemelő telepeken a tisztítási technológiák, a technológiákat megvalósító műtárgyak, gépi berendezések felmérését, minősítését és bemérését. A felmérés eredményeként meghatározták az egységesítésre alkalmas teltepnagyságrendeket, minta technológiákat, elemeTr és berendezések méretsorait. Az egységesített ivóvízkezelési technológiák száma: 11, a települési szennyvíztisztításé: 10. A vízkezelés, települési, szennyvíztisztítás egységesítésének Műszaki Irányelvei elkészültek: terjesztésük az MSZH Szabványboltján át megindult. Ez év végéig a következő, a gyakorlatban is hasznosítható típustervezési anyag, végtermék várható: Ivóvízkezelés 15 db Szennyvíztisztítás 81 db Ipari szennyvíztisztítás 31 db A tervanyagok a VI. ötéves tervben megvalósítandó létesítmények beruházási programjainál és engedélyezési tervek, valamint a kiviteli tervek készítésénél hasznosítandók. 14
