Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
ÜZEMI DEMOKRÁCIA A termelési tanácskozások, a szocialista brigádértekezletek és a tájékoztatás helye, szerepe AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA oz 1978. április 19—20-i ülésén a szocialista demokráciáról szólva hangsúlyozta: „А XI. kongresszus óta előreléptün'k a szocialista demokrácia kibontakoztatásában . ..; intézkedések születtek az üzemi demokrácia erősítésére és szélesítésére ..a párt változatlanul fontosnak tekinti a szocialista demokrácia fejlesztését, a közügyek nyilvánossá tételét, a dolgozók mind nagyobb számú részvételét a társadalmi döntésekben. Állandó feladat az üzemekben, a szövetkezetekben, minden munkahelyen a szocialista demokrácia fejlődését biztosító keretek tartalommal való megtöltése, az általánosan érvényes elveknek a konkrét, helyi viszonyokhoz igazított alkalmazása, a formális elemek megszüntetése.” A megjelölt feladatok hosszabb távra adnak tennivalókat a vízgazdálkodás területén tevékenykedő pártszervek és -szervezetek számára is az üzemi demokrácia fejlesztésében, amelyekhez e cikk keretében a szerzők is szeretnének hozzájárulni. Mindenekelőtt azt kell meggyőzőbben és széles körben tudatosítaniuk, hogy a dolgozók elvileg és gyakorlatilag munka- és lakóhelyeiken egyben részesei a felső szintű vezetésnek is, ezért tevőlegesen szükséges bekapcsolódniuk a különböző döntések kialakításába: ott szóljanak bele leginkább saját ügyeik intézésébe, ahol érdekeltségük is a legközvetlenebb, s ahol széles körű ismereteik, tapasztalataik birtokában mondhatnak véleményt, de az üzemet, a lakóhelyet érintő valamennyi kérdés iránt is fogékonyak, érdeklődőek legyenek. Vagyis azt értessük meg, hogy szocialista társadalmunkban a dolgozók nemcsak alkalmazottak, hanem tulajdonosok is, akik érdekeltek a tulajdont érintő valamennyi termelési, gazdálkodási kérdésben. így az üzemi demokráciának legyen még nagyobb szerepe a szocialista közgondolkodás és -tudat, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztésében, a párt, a munkásosztály vezető szerepének erősítésében. Az üzemi demokrácia fejlesztése tehát a szocialista demokrácia kibontakoztatásának is döntő eleme. A pártszervezetek érzékeltessék, hogy a gazdálkodás hatékonysága is javul, ha a dolgozók nagyobb felelősségérzettel vesznek részt a tervcélok, a fejlesztések és egyéb kérdések kialakításában és azok végrehajtásában. Pártszervezeteink véleménye egységes abban, hogy ma már az üzemi demokrácia fórumai kialakultak. Ezért a jövőben a már meglevő keretek nagyobb és több tartalommal való megtöltése a legfontosabb cél. Az is ismert, hogy az üzemi demokrácia következetes érvényesítéséért a munkahelyi pártszervezeték a felelősék. A dolgozók véleményére alapozva növelni szükséges az alapszervezetek szerepét a vállalati tervek kialakításában, elbírálásában, a gazdasági munka ellenőrzésében. Indokolt, hogy a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség, a dolgozók közvetlen közreműködésével, minél szélesebb körből szerzett tapasztalatok felhasználásával alakítsák ki állásfoglalásaikat, javaslataikat. Általánossá kell tenni a fizikai munkások bevonását a vállalati igazgatói tanácsok, a felügyelő bizottságok munkájába. A gazdasági vezetőknek pedig kötelességük, hogy egyre jobb feltételeket teremtsenek az üzemi demokrácia kibontakoztatásához. A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSOK TÜKRÉBEN Az üzemi demokrácia elsődleges színtere a munkahely, ezért amikor a demokratikus fórumok működéséről, a tartalmi elemek növeléséről tárgyalnak, a pártszervezetek gondolkodjanak a termelési tanácskozások adta lehetőségek jobb kihasználásáról. A termelési tanácskozás olyan közvetlen demokratikus fórum, ahol minden olyan kérdés szerepelhet, amely a munkahelyi kollektíva termelői munkáját, munkakörülményeit, más termelési egységekkel vagy a vállalat irányító szerveivel való kapcsolatát, együttműködését érinti. A pártszervezetek hassanak oda, hogy a termelési tanácskozásokon a vezetők érdemben, őszintén, közérthetően tájékoztassák a dolgozókat az adott gazdasági egység termelési tevékenységéről, az eredményekről és a gondokról; reálisan értékeljék a végzett munkát, érdem szerint dicsérjenek és bíráljanak; megfelelően ösztönözzenek; szóljanak a fegyelemről; ismertessék fel az emberekkel, hogy saját érdekeik is kifejeződnek a társadalmi érdekekben, ezért kiválóan végezzék el mindennapi feladataikat stb.... Több alapszervezetben arra panaszkodnak, hogy a termelési tanácskozásokon a dolgozók jelentős hányada közömbös; nem érdeklődik a közügyek iránt; visszahúzódik a vállalati problémák megoldásától, a közösség ügyeinek intézésétől. Igaz, hogy a termelési tanácskozásokon viszonylag kevesen szólalnak fel, a többség nem nyilvánít véleményt. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs a dolgozóknak egy-egy kérdésről véleménye. Az alapszervezetek egy része maga is megfogalmazza a tennivalókat, amikor ezzel összefüggésben jelzi: sokszor éppen a rossz tapasztalatok késztetik a dolgozókat arra, hogy visszahúzódjanak, tartózkodjanak véleményeik kifejtésétől. Más esetekben a nyilvános szereplés szokatlansága, a rossz beszédkészség, fogalmazási nehézségek keltik a paszszivitás látszatát. Ezek a problémák önkéntelenül rávilágítanak a gazdasági vezetés és a pártszervezetek együttes feladataira: érezzék kötelességüknek annak biztosítását, hogy a közéleti szereplés első lépcsőjén, vagyis a termelési tanácskozáson véleményt nyilvánító dolgozók megértésre, ne pedig rögtön elutasításra találjanak. Az így szerzett tapasztalatok azután már arra öszönzik a dolgozókat, hogy érdemes a második, a harmadik lépcsőre is „rálépni”. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a termelési tanácskozásokon a termelésbe, vagy a közösség ügyeibe való minden beleszólás előzetes tájékozódást, felkészülést is kíván. A munkás számára a döntéshozatalba beleszólni éppúgy munka- és időigényes tevékenység, mint másoknak a döntéshozatal. Ezért az alapszervezeteknek meg kell adniuk a dolgozók számára a felkészüléshez szükséges politikai támogatást, segítséget. Azt is tudatosítani szükséges a dolgozókkal, hogy a termelési tanácskozásokon elhangzott egy-egy hozzászólással, javaslattal, egyáltalán a véleménynyilvánítással nemcsak a vezetésr jogok gyakorlásának tesznek eleget, hanem ezzel az üzemi terhek egy részét is át kell vállalniuk. Ez pedig olyan erőfeszítő, alkotó munkával jár együtt, amely a dolgozók számára ma még sokszor szokatlan. Éppen ezért az emberek előtt állandóan hangsúlyozzák: minden üzemi ügyben való véleménymondás, szóvátevés, egyúttal ítélet is saját maguk és mások munkájáról; kritika másokkal, esetleg a vezetéssel, kollegákkal és önmagukkal szemben. Márpedig az igaz ügy érdekében mindezeket vállalni kell, ami viszont sokszor nem könnyű feladat, de erre érdemes az embereket megtanítani. A termelési tanácskozásokon, a döntéshozatalban, az ügyek intézésében
