Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Az OVH pártbizottságának ülése

Hozzájárulás

a népgazdasági egyensúlyhoz

I. J. Illekszejevszkij

(1906-1978)

Nagy veszteség érte a szovjet szocialista mezőgazdaságot. Hosszú és súlyos betegség után, életének 73. évében elhunyt Jevgenyij Jevgenyijevics Alekszejevszkij, a szocialista mezőgazdaság nagy szervező egyénisége, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsának képviselője, a Szocialista Munka Hőse, az SzSzKSz Meliorációs és Vízgazdálkodási minisztere.

J. J. Alekszejevszkij 1906. március 20-án született, Voronyezs megye Bobrov városában. 1922—1929-ig a Komszomoíban dolgozott, azután a járási pártbizottsági osztályvezető, majd titkár volt, később a Tadzsik SzSzK földművelésügyi népbiztosának helyettese lett. A Moszkva megyei Gépállomások Politikai Osztályát 1934—41 között, majd a Kalinin megyei Pártbizottság Mezőgazdasági Osztályát vezette. J. J. Alekszejevszkij 1941—1946 között a szovjet hadseregben teljesített szolgálatot, harcolt a Nagy Honvédő Háború frontjain. Dovator tábornok hadseregének egyik lovashadtestében volt politikai biztos. Leszerelése után Ukrajnában megyei földügyi osztályvezető, gyapottermelési miniszter, mezőgazdasági miniszterhelyettes, majd az Ukrán SzSzK Minisztertanácsa mellett működő Vízügyi Állami Bizottság elnökeként tevékenykedett. 1963-ban kinevezték az SzSzKSz öntözéses Földművelési és Vízgazdálkodási Állami Bizottságának elnökévé, 1965-ben pedig a Szovjetunió vízgazdálkodási és meliorációs miniszterévé.

Bárhová állította őt a párt, magas fokú, pártos elvhűséggel munkálkodott, megértő figyelmes vezető volt.

J. J. Alekszejevszkij 1925 óta tagja a pártnak, a XXIII. Kongresszus a KB póttagjává, a XXIV. és a XXV. Kongresszus az SZKP KB tagjává választotta. 1976 óta képviselő az SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsában. Megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, négyszer tüntették ki Lenin-renddel és a Vörös Zászló renddel.

J. J. Alekszejevszkij, a Szovjetunió Kommunista Pártja hő fiának emlékét örökre megőrizzük szívünkben. (TASZSZ)

Az MSZMP OVH Bizottsági január 9-én kibővített pártbizottsági ülést tartott.

Az ülés első napirendi pontjának keretében Dr. Gerda Sándor az MSZMP OVH Bizottságának titkára tájékoztatást adott a Központi Bizottság 1978. december 6-i ülésén elhangzottakról.

Tájékoztatójában az MSZMP KB közleményének azt a megállapítását emelte ki, hogy a népgazdaság fejlődésének „ .. . olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának •javításában elért eddigi vívmányaink megszilárdítása és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó megalapozása a döntő feladat." A továbbiakban a közleményhez kapcsolódóan azt hangsúlyozta, hogy legfontosabb feladat a hatékonyság növelése, és az ágazat 1979. évi tervének maradéktalan teljesítése.

Dr. Gergely István az OVH elnöke hozzászólásában többek között elismeréssel szólt arról, hogy az ágazat teljesítette 1978. évi tervét. Kiemelte: mindez a vízügyi ágazat vállalatainak, intézményeinek és az irányító szervezetek együttes, jó csapatmunkáját dicséri. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az elkövetkező időben javítani kell az irányítás-ellenőrzés együttes hatását, és erősíteni a területi munkát.

Szólt arról, hogy az 1979. évi feladatainkat feszítettebb gazdasági feltételek között kell teljesíteni, és hogy tervcéljaink egyben politikai elvárások is. Az ágazat munkája iránti társadalmi megbecsülésként emelte ki azt a körülményt, hogy a vízügyi ág a beruházások, a termelés és a létszám tekintetében 1979- ben a népgazdaság átlagnál gyorsabb ütemben fejlődhet.

Dr. Gősy Sándornak, az MSZMP KB munkatársának felszólalása szerint az ágazat célkitűzései összhangban vannak a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseivel. Hangsúlyozta, hogy a párt gazdaságpolitikája változatlan, és az életszínvonal-politikát illetően sincs szó „pályamódosításról". Rámutatott arra, hogy a fokozottabb hatékonysági követelmények — amelyek a népgazdaság egészében, így a vízügyi ágazatban is eleget kell tenni — a gazdaságpolitika szerves részét képezik. A gazdaságpolitika változó és változatlan elemeiről szólva azt hangsúlyozta, hogy a népgazdasági növekedés mérséklődése, valamint az a körülmény, hogy a vásárlóerőhöz nehezebben lehet hozzájutni, a

gazdaságpolitika változó elemeihez tartozik.

A továbbiakban az MSZMP KB december 6-i határozatából következő, valamint a vízgazdálkodás 1979. évi tervéhez kapcsolódóan fontos gyakorlati és szemléleti kérdéseket vitatták meg az érintettek.

A hozzászólások hangsúlyozták annak fontosságát, hogy emelni kell a műszaki-gazdasági döntéselőkészítési és tervezésfejlesztési munkák színvonalát, gyorsítani olyan — a gyakorlatban is alkalmazható — értékelő-elemző módszerek kidolgozását és alkalmazását, amelyekkel jól meghatározhatók a népgazdaság és vízgazdálkodás kapcsolatai és a gazdaságfejlesztésből bevezethető vízgazdálkodási feladatok. Az a tény, hogy a vízkészletek és a vízigények egyensúlyát biztosító műszaki rendszerének építésének költségei fajlagosan is növekvő tendenciát mutatnak, arra hívja fel a figyelmet: a népgazdaság termelési struktúrájának vízigényessége — amely egyúttal a vízgazdálkodás-fejlesztési irányát és ütemét is meghatározza — jelentősen befolyásolhatja a népgazdaság egyensúlyi helyeztét és az össztársadalmi termelés hatékonyságát. Számítások azt is igazolták, hogy a vízgazdálkodási szakágazatok különböző arányú fejlesztése jelentősen eltérő igényeket támaszt a népgazdaság építőipari, energiaipari, gépipari kapacitásával szemben a fejlesztési feladatok megvalósítása, a kiépült rendszerek működtetése tekintetében.

Az OVH pártbizottságának állásfoglalása szerint három területen kell — a korábbi évekhez képest — meggyorsítani az előrehaladást:

— következetesen gyorsítva kell folytatni azt a munkát, amelynek jelentős állomása az ipari üzemek vízgazdálkodásának szabályozásáról kiadott MT ható rozat;

— A konkrét gyakorlati alkalmazás igényével módszertanilag fejleszteni, és a gyakorlatban alkalmazni kell a korszerű döntéselőkészítési, tervezési eljárásokat. Törekedni kell arra, hogy a fejlesztési célok meghatározása során módunk legyen több alternatíva gyors és sok szempontból történő értékelésére;

— A népgazdasági tervezést segítve bemutatni, hogy a népgazdasági termelési struktúrájának különböző színvonalú vízigényessége, vízgazdálkodási és víztakarékossági színvonala milyen fejlesztést kíván, az hogyan hat a népgazdaság egyensúlyi helyzetére.

Hahn Gyula

3