Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
zi járművek, kompresszorok, szivattyúk, áramfejlesztő és világítási egységek — is felhasználhatók a vízminőségi kárelhárításban. A Vízügyi Igazgatóságok kidolgozták a vízminőségi kárelhárítás védelmi terveit. A VGI eszközfejlesztési tervet dolgozott ki. . Különféle körülmények között azonos módszerekkel és eszközökkel nem lehet védekezni. Alapvető különbséget kell tenni álló- és folyóvíz, kis és nagy vízfolyás között, valamint a felszíni vizekbe jutott szenynyeződés nagyságrendje szerint. Figyelembe kell venni a vízben levő egyéb, főleg mechanikai szennyeződések menynyiségét, a víz sebességét, mélységét, a hidrológiai és meteorológiai viszonyokat. Nagyobb mennyiségű olaj esetén az olaj folyadék fázisban való leszedésére kell törekedni és az abszorbens anyagokat utótisztításra kell alkalmazni. A program első részében (1976. II. félév — 1978. I. félév) az olajtereléssel és lokalizálással kapcsolatos kísérletre helyeztük a súlyt. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszék laboraд. ábra. Tárcsás rendszerű olajleszedő. Komara Miniskimmer 5. ábra. Bukógyűrűs olajleszedő. Rheinwerft 1500 6. ábra. Összecsukható medence, Indux szivattyú tóriumi csatornájában modellkísérleteket végeztek. Eredményképpen a merülőfallal megállapított olajréteg és az alatta áramló víz kölcsönhatásáról megfelelő elméleti ismeretekhez jutottak. A világviszonylatban legjobbnak ítélt és kifejezetten áramló, folyami körülményekre ajánlott merülőfalakból, egyegy mintával történő összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a különféle kivitelű merülőfalak olajvisszatartó képessége közel hasonló. Ezek importból való beszerzésére nincs feltétlen szükség. Az icjények — a nagy állóvízi körülményeket leszámítva — hazai merülőfalakkal kielégíthetők. A szennyeződés körülhatárolása kisebb állóvizekben megoldott. Az olaj jól lokalizálható. Áramló vízben a lokalizálás csak 0,2—0,3 m/sec vízsebességig lehetséges. Ebben az esetben a merülőfalat a parthoz kell bekötni, és az olajleszedőt a parttal és merülőfallal közrezárt „sarokban” kell elhelyezni. Az olaj „nyitott" elrendezésben terelhető 0,3—0,7 m/sec vízsebesség-tartományban. Nagyobb vízsebességek esetén előnyösen alkalmazhatók a merev terelőszerkezetek. A „nyitott” elrendezéssel az összeterelt olajat a leszedő eszköz irányába kell terelni és lehetőleg ki kell zárni, hogy a sávban érkező olaj a leszedőn túljusson. Általános technológiai elvként rögzíthető, hogy mivel 0,7 m/sec vízsebesség felett az olaj terelése nagyon bizonytalan, alapvető fontosságú a megfelelő védekezési hely kiválasztása. Az olaj visszatartása nem oldható meg, tehát az olaj leszedését haladéktalanul meg kell kezdeni, illetve ideiglenes tárolását is biztosítani kell. A víz—olaj keveréket leszedő egység (Slurp) egyszerű, de rossz hatásfokkal működik. Olajszivattyúja (Indux) viszont kiváló. A bukógyűrűs olajleszedő (Rheinwerft) két típusa üzemelt. A kötélpamacsos olajleszedő (Oil Recovery International) széles sávról távolítja el a víz felszínéről az olajat. Nagyobb vízsebességnél korlátozottan alkalmazható. Az eredményes kárelhárítást jól segítik a bemutatott pamacsos kézi olajleszedők, összecsukható tartályok, medencék és egyéb kiegészítő felszerelések. A bemutatón részt vevő dolgozók a már bevezetett — e célra kidolgozott — könnyű, vízzáró, légáteresztő, a nemzetközi előírásoknak megfelelő piros színű védőruhában végezték munkájukat. Kádár Imre 19
