Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
mény nélkül. A hiba elkövetésének ismétlődése esetén a vezetőnek számot kell adnia korábbi méltányosságairól.) A vezetőnek — népi eredetű jogászi terminológiával élve — a „jó gazda gondosságával" kell minden esetben mérlegelnie, mennyire lehet méltányos a mulasztóval szemben, a jogszabályok által adott kereteken belül. Könnyen belátható tehát, hogy egy intézménynél (vállalat, szervezet stb. az ott dolgozóknak elsőrendű érdeke a szervezeti célok ellen ható hibák önerőből, saját szervezetük keretében történő megelőzése, feltárása és hatásainak kiküszöbölése. (A külső ellenőrzések célja lényegében annak megállapítása, hogy a vizsgált szervnök ez a belső reparativ mechanizmusa miként működik.) A szervezetek életében ezt az „önkontrollt” a belső ellenőrzés kiépítettt rendszere biztosíthatja. A hibátlanul működő belső ellenőrzési szervezet kialakítása az egyszemélyi felelős vezetőnek, tehát nemcsak kötelessége, de alapvető érdeke is. Az új szabályok értelmében ugyanis, a vezetőt személy szerint is felelőssé kell tenni az egységénél feltárt, hosszabb időn át folytatott szabálytalanságokért, amelyeket saját ellenőrzési szervezete időben nem derített fel. A hibák feltárása persze önmagában még nem tekinthető megnyugtató eredménynek, ha nem követi azt a hibaforrások gondos elemzése, majd ennek alapján a megfelelő intézkedések meghozatala. A BELSŐ ELLENŐRZÉSI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK CÉLJA ÉS INDOKAI Az egyszemélyi felelős vezető ellenőrzéssel kapcsolatos feladata elsősorban: kialakítani a hézagmentes belső ellenőrzési szervezetet és ennek működtetéséhez megteremteni a szükséges ügyrendi biztosítékokat. (Az ügyrendben világosan meg kell határozni valamennyi vezető és beosztott ellenőrzési kötelezettségeit.) A belső ellenőrzés rendszerének feladata, hogy biztosítsa a szerv szakmai feladatainak ellátásában és a gazdálkodásban a szervezettséget, a belső rendet és fegyelmet, a társadalmi tulajdon védelmét; segítse elő a belső tartalékok feltárását, a szakmai és gazdasági feladatok legésszerűbb módon való ellátását, s ezzel a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrások leghatékonyabb felhasználását. E kettős cél eléréséhez a belső ellenőrzés rendszerének olyan kiépítésére van szükség, amelyben az adott szerven belül: a vezetői ellenőrzés; a szakmai és gazdasági tevékenység folyamatába épített ellenőrzés és a függetlenített belső ellenőri tevékenység egymásra épülve, egymást feltételezve — de egymástól jellegében eltérő ellenőrző munkát végezve — működik. A belső ellenőrzés rendszerének három egymásra épülő eleme (vezetői, folyamatba épített, függetlenített) nem konkurrálhat egymással a fontosság tekintetében, de a rendszer egészének működése szempontjából a vezetői ellenőrzést kell mégis alapvetőnek tekintenünk. Ennek esetleges hiányosságait nem pótolhatja a másik két elem tökéletes működése sem. A függetlenített belső ellenőri szervezetnek ezért is egyik legfontosabb feladata figyelemmel kísérni a folyamatba épített ellenőrzés működtetésének színvonalát és feltárni ezek működési zavarait, segíteni a zavart előidéző okok kiküszöbölését. Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű ellenőrző munka eredményessége kizárólag a teljes körű folyamatos informáltságon alapulhat. A vezetői ellenőrzés tekintetében az informáltság magából a vezető munkaköréből következik. A függetlenített belső ellenőrök számára viszont ki kell alakítani azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják részükre a fentiek ellátásához szükséges tájékozottságot. (Igazgatói tanácskozásokon és más alapvető fórumokon való részvételt stb.) Bármely szintű szervezet egyik legfontosabb információs csatornájának kell tekintenünk a szervhez érkező közérdekű bejelentéseket, javaslatokat és panaszokat. Ezek kivizsgálásánál gyakran olyan belső hiányosságok is felszínre kerülhetnek, amelyek a szerven belül működő ellenőrzés számára észrevétlennek bizonyulnak. Ebből a szempontból is alapvető fontosságúnak kell tekinteni, hogy az adott szervhez érkező közérdekű bejelentések, javaslatok intézésének rendje minden tekintetben a jogszabályi előírásoknak megfelelően történjék. Az állampolgárok bejelentéseinek — a jelenleginél odaadóbb — figyelemmel kísérését alapvető érdekek indokolják. Az össztársadalmi érdekeket közvetítő ágazati irányítás szempontjait — az esetek egy részében — jól kiegészítik az állampolgári bejelentésekben kifejeződő területi, vagy csoportérdekek. (Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bejelentések, panaszok rendszerint olyan területeken szaporodnak el, ahol a szervezeti működésben, a napi ügyintézésben torzulások jelentkeznek, így azok a vezetés számára nyújtanak hasznos felvilágosítást.) A szervek vezetőinek, tehát nem csupán törvényben rögzített kötelezettsége a közérdekű bejelentésekkel, javaslóikkal és panaszokkal való foglalkozás előírásszerű megszervezése, de alapvető érdekük is. (Az OVH ezért már a közeljövőben vizsgálni fogja a szervek ezzel kapcsolatos gyakorlatát.) Ellenőrző munkánk színvonalát, magyarán: hatékonyságát nem csupán azért szükséges emelni, mert az jelenleg a gazdaságirányítás talán legelmaradottabb területe, hanem mert fel kellett ismernünk: politikai-gazdasági célkitűzéseink útján előrehaladni csak akkor leszünk képesek, ha lényegesen javítjuk munkánk szervezettségét, hatékonyságát. Az ellenőrzési munkában fokozott jelentőségű a szélsőségektől mentes gyakorlat kialakítása, mivel itt különösen nagy, mind a túlzóan liberális, mindpedig a szigorúan formális, bürokratikus szemlélet eluralkodásának veszélye. Ezek a torzulások csak úgy kerülhetők el, ha az ellenőrzési munka tengelyébe következetesen a politikai-gazdasági célkitűzések szolgálatát állítjuk, szemelőtt tartva, hogy az ellenőrzés csupán eszköze — noha fontos eszköze -r- a társadalmi célkitűzések megvalósításának, és éppen ezért, soha nem válhat öncélúvá. Az ellenőrzési munkában nem azt kell elsősorban eredménynek tekintenünk, ha az sok hibát tár fel, hanem ha a hibák többé már nem ismétlődnek meg. Ennek érdekében olyan gyakorlatot kell kialakítanunk, amely jobban érdekeltté teszi az ellenőrt, de az ellenőrzöttet is a hibák feltárásában, még inkább azok ismétlődésének kizárásában és ugyanakkor növekvő mértékben épít az emberek iránti bizalomra is. i Dr. Bárány István Elnöki értekezlet előtt A víz- és szennyvíztisztítás tipizálása Az OVH Elnöki Értekezlete október 15-én tárgyalta azt a tájékoztató jelentést, amely a vízkezelésben és szennyvíztisztításban 3 év alatt végzett munkáról számolt be. A vizeink tisztaságának megóvása és ivóvizeink minőségének fokozatos javítása érdekében egyedi tervek alapján szennyvíztisztító és vízkezelő telepek létesültek. Ezek alkalmazása szükségessé tette a rendszerek egységesítését, tipizálását. A vízügyi ágazat 1976-tól jelentős munkát fordított a tipizálás megoldására. Az egységesítési munka a tisztítási technológiák tipizálásán túl a műszaki szabályozásra, szabványosításra, továbbá a vízépítőiparban az előregyártásra és a gépipari háttér fejlesztésére is kiterjed. A tipizálási munka közvetlen eredménye, hogy tervezői, kivitelezői munkát, pénzt és anyagot takarít meg. Lényegesen csökkennek az építési és üzemeltetési hibaforrások is. A VI. ötéves tervben megépítésre kerülő, tipizált rendszereket komplex vállalkozás keretében tervezik megvalósítani. Az eddig végzett munka már a VI. ötéves terv előkészítéséhez a tanácsoknak, építő és gépgyártó vállalatoknak, továbbá a hatósági engedélyezéseket végző intézményeknek ad iránymutató segítséget. Az Elnöki Értekezleten elhangzott tájékoztató jelentéssel következő lapszámunkban részletesen foglalkozunk. 15
