Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
VIZEK KÖNYVE A legújabb nagy ellenség Kevés olyan könyv jelent meg az utóbbi években hazánk vízgazdálkodásáról, amely egyesíti a magas szintű szakmai hozzáértést a lebilincselő, olvasmányos stílussal. Varga Domokos Vizek könyve című munkája méltán jelent meg a Szépirodalmi Kiadó nívós köteteiről híres, „Magyarország felfedezése" sorozatában. A szerző felidézi a múlt századok nagy árvizeit, öntözéses mezőgazdaságát, halgazdálkodását, az Alföld és a Tisza elválaszthatatlan gazdasági viszonyát. A dunai hajózás története és hétköznapjai mellett megelevenedik a halászok színes történetekben gazdag, sajátos világa. A könyv részletesen foglalkozik gyógyvizeink és fürdőink helyzetével, tavaink eliszaposodásának, hínárossá válásának kérdésével. Századunk pusztító árvizeinek felidézése, és a már egyre hatásosabb megelőző védekezés sikerei mellett az olvasó megismerkedhet vizeink legújabb nagy ellenségével, a szennyeződés veszélyeivel és következményeivel. A kötet — komoly szakmai felkészültséget igénylő témája ellenére — olvasmányos. Kitűnő szociográfia, amelyben fontos szerepet kapnak az író személyes élményei. Meg kell említeni a jól válogatott képanyagot és a térképvázlatokat is. (Szépirodalmi K.) (p. I ) „VIZEKNEK FOLYÁSA..." A haditérképek históriája Kézbe véve a szerzőpár — Horváth Árpád és Gábor Imre — könyvét, amely a hadászat világába kalauzol bennünket, gondolnánk-e, hogy szinte minden oldalon folyókról, tavakról, mocsarakról olvasunk? Gondolnánk-e, hogy csaták, ütközetek sorsa fordult meg azon, hogy egy térképen nem jelöltek be egy patakot? A patak megáradt, folyóvá duzzadt, a győzelemből vereség lett. . . Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér írja (s a szerzők nem véletlenül idézik): „Az mely kapitány az földnek csínját nem tudja, keveset viszen végbe a maga szándékában ... Egy árok, egy patak, egy szalma oka volt sokszor hadak veszedelmének: mennyivel inkább kell hát tudni a hegyeket, mint feküsznek, a mezőket, melyre szélednek, az erdőknek járását, a vizeknek folyását." Tudták ezt a régi hadvezérek, s a még régebbi uralkodók. Már a kezdetleges, állatbőrre, fakéregre, mammutagyarra festett, a kőbe vésett térképeken feltüntették a vizeket, a hegyeket, az utakat. Ahol út nem volt, ott a hadak vonulására a folyóvölgyek kínálkoztak. Külön érdekessége és értéke a könyvnek, hogy a magyar térképészet történetével is megismerteti az olvasót. Izgalmas, kalandos világ. Külön regénybe kívánkozik például Lázár deák alakja, akit Bakócz Tamás bízott meg 1515 körül Magyarország feltérképezésével. E térkép egyik nevezetessége — azon túl, hogy a hazai folyókat, a Balatont kitűnően ábrázolja — nyomdatechnikai hibából adódik. A fadúcok finom faragása átszakadt használat közben, s így a folyók forrásvidékei összefolytak. A másik regényt érdemlő — itt már így is forgalmazhatunk — hős, Mikoviny Sámuel a Nógrád megyei nemesi család sarja. A tudomány hőse. Ez a kiváló mérnök a magyar térképészet első nagy alakja. A törökök, Habsburgok dúlta országban a tizennyolcadik század elején ő látott hozzá az ország megyéinek felméréséhez. Ö volt az, aki a hegyek fekvését, magasságát, a völgyvonulatokat, a vízmosásokat, a folyók, patakok hajlatait, a mocsarak, a szigetek elhelyezkedését magyar földön először pontosan visszaadta. Az erdőket apró üres karikákkal jelezte térképein. A folyók, a patakok kettős vonala közül az egyiket vastagabbra húzta. A mocsarakat vízszintes vonalkákkal, a tavakat fehéren hagyott folttal tette felismerhetővé. Mikoviny Sámuel a térképkészítésnek és a térképészeti tanulmányok oktatásának szentelte életét. Betegségét, amely napok alatt sírba vitte, a Vág folyón végzett munkái közben szerezte... (Zrínyi Kiadó, 1979). (k. cs.) MÁSODIK FORDULÓ A KISZ KB múlt évi akcióprogramjában hirdették meg a többfordulós vetélkedősorozatot, a Termelési Rendszerek Komplex Vetélkedőjét. A vetélkedőn 19 termelési rendszer dolgozói vettek részt. Ezek közül 7 szántóföldi növénytermesztési, 7 állattenyésztési és 5 kertészeti termelési rendszer volt. E 19 termelési rendszerhez 800 taggazdasóg tartozik. A verseny második fordulójára, az elődöntőre 1979. szeptember 1-én és 2-án, a Debreceni Agrártudományi Egyetemen került sor. A három kategóriában (szántóföldi növénytermesztő, állattenyésztő és kertészeti termelési rendszer) megrendezett elődöntőben háromtagú csapatok versenyeztek. Egy csapatban egy egyetemi vagy főiskolai, egy középiskolai végzettségű, illetve technikus és egy szakmunkás fiatal szerepelt. A tv nyilvánossága előtt 1979. október 12-én megrendezendő döntőbe, amely a verseny harmadik fordulóját jelenti, a kategóriánként legjobb kétkét csapat jutott. A Plitvicai tavak Csodálták a rómaiak is Aki már járt a Plitvicai tavaknál, alighanem egyetért azzal, hogy Jugoszlávia egyik legszebb természeti szépségét csodálhatta meg. Ez a Zágrábtól 150 km-re elterülő hegyvidék védett terület, féltve őrzött Nemzeti Park. A különféle régészeti feltárások, fegyverek, értékes dísztárgyak és sírok arról tanúskodnak, hogy ősidők óta élt ember a tavak környékén. Klímáját, természeti szépségeit élvezték már a rómaiak is. Marcus Aurélius római császár például többször is járt a Plitvicai tavaknál, és ebben a fenséges természeti környezetben írta meg 12 könyvének egyikét, az Elmélkedések-et. A Plitvicai tavak — szám szerint tizenhat — lépcsőzetesen helyzekednek el a mészkősziklák között, összefüggő rendszert alkotnak: egy-egy tó vize a harsogó vízeséseken keresztül újabb tóba ömlik. A legmagasabban és a legalacsonyabban fekvő tó közötti szintkülönbség 134 méter, a tavak hossza 8 km. Hosszú időn át veszedelem fenyegette a Plitvicai tavak természeti szépségét: maga az ember. Még a II. világháború előtt is irtották az erdőt. Ez lokozta a talaj erózióját és azzal fenyegetett, hogy idővel a tavak kiszáradnak. Egész mészkőhegyeket hordtak el az építkezés céljaira. Harminc évvel ezelőtt mindez megszűnt. Az állam a Plitvicai tavakat, a környező hegyeket és erdőket védett területté nyilvánította, és szigorú intézkedéseket hozott a környezet védelmére. Megtiltották a mészkő bányászatát is. A korábban épült vízi erőműveket leállították, újabbak építését nem engedélyezték. Az utóbbi évtizedben az egyre növekvő turizmus hozta veszélybe a Plitvicai Nemzeti Parkot. Évenként több mint félmillió látogatója van. A motorizált „turistainvázió" káros következményei ellen intézkedéseket hoztak. A gépjárművek csak egy megadott pontig közelíthetik meg a tavak környékét; onnan az út már gyalog vezet tovább. Más közlekedési eszköz? Az erdei kisvasút, de ennek a mozdonyát is akkumulátor működteti, ami a levegőt nem szennyezi. A tavakról kitiltották a motorcsónakokat. A szállodákat, turistaházakat, táborokat a jövőben csak a Nemzeti Park peremére lehet építeni, hogy ne zavarják a természet csendjét. A Plitvicai Nemzeti Parkot nemcsak féltő szeretettel óvják, hanem bővítik is. A távlati tervek szerint a park 20 ezer hektárnyi területét az elkövetkező években újabb 10 ezer hektárral növelik. (Alföldi) 28
