Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
gazdálkodásnak a végére, amely vallási parancsolatok, babonák nyomán nemcsak tudomásul veszi, de különféle propagandaeszközökkel számon kéri a szaporodást. Tarthatatlan állapot ez. Ha Afrika közepén vagy bárhol másutt tudományos módszerekkel előre felmérik az állatrezervátumok életfeltételeit, akkor elemi politikai felelősség, hogy egyes világrészek, államok demográfiai lehetőségeit is megbízható pontossággal kivizsgálják. Az ásványolajkészletek is végesek. Nincs hiteles adat, de a szakemberek becslése szerint az ásványolajkészletek a mai felhasználás arányait alapul véve 30—40 év alatt kimerülnek. Olyan helyettesítő anyagok kutatására kell koncentrálni minden erőt, amelyek nem függvényei a földtörténet „egyfelvonásos játékának", azaz évről évre a mezőgazdaság és az ipar kooperációja révén újratermelhetők. Gondolunk például az alkoholra, amelynek alapanyaga számos nagy keményítőtartalmú növényből a körépklimában is gazdaságosan termelhető, mégpedig hatalmas tömegben is. Feltehető, hogy nem ez az egyetlen járható út. A civilizált világban 200 atomerőművet tartanak üzemben. Ezek többsége zavartalanul termel. Semmiképp sem vonható le olyan következtetés, hogy néhány erőmű kiseob hibája miatt az atomerőmű veszélyes, és előbb-utóbb valamennyi megszüntetendő. A helyes megoldás nyilván az, hogy a még meglevő hibákat elhárítjuk, s így az atomerőművek műszaki előnyeit a meglevő uránkészletek erejéig az ember javára hasznosítjuk. A hidrogént a tudomány 1766 óta ismeri. Nagy előnye, hogy viszonylag könnyen szállítható, raktározható. Földünk hidrogénvagyona kimeríthetetlen. Elégetése során semmiféle kárt okozó hulladék nem képződik. A hidrogén az emberiség, valamint az egész élővilág számára felbecsülhetetlen előnyök forrása. A szén cseppfolyósítása, elgázosítása, az olajpala és olajhomok kinyerése ellen környezetvédelmi szempontból sok nyomós érv szól. A napenergia a tudomány mai állása szerint elsősorban a trópusi és szubtrópusi országokban jöhet számításba, mert a közép- és a hideg klímán az év nagyobb hányadában nincs elegendő napsugárzás. További előnye a hidrogén energiaként történő hasznosításának: máris a realitások világába sorolható, elterjesztésével minél nagyobb apparátust kellene foglalkoztatnunk. «4 hidrogéné a jövő? A tudomány e derülátó véleményével összhangban nemrégiben a floridai Miami városa érdekes konferencia színhelye volt. A hidrogén energiaproblémáit a legkülönfélébb nézőpontokból szemlélve vitatták meg. Ezen a konferencián első ízben tekintették át a foszszilis energiahordozók: a szén, az ásványolaj és a gáz hidrogénnel való helyettesítésének problémáit. A hidrogént — mint tiszta tüzelőanyagot, amely semmiféle fosszilis eredetű káros, mérgező anyagot nem hordoz — a víz elbontása útján a bioszférából kapjuk. A hidrogén energiaként való alkalmazása — energetikai és környezetvédelmi szempontból való nagyarányú hasznosítása — olyan fordulópont lehet az emberiség jövője, a bioszféra megóvása szempontjából, hogy a Miamiban lezajlott konferencián joggal deklarálták a hidrogéntüzelés realizálását az energiagazdálkodás új korszakának. A hidrogén tehát a bioszféra korlátlan mennyiségben újratermelődő eleme, és a Föld minden pontján azonos tömegben van jelen. Ez azt is jelenti hogy a szükséges mennyiséget csaknem szállítási költség nélkül termelheti minden ország, a saját határain belül. A hidrogéngazdaság kibontakoztatása után az emberiség megszabadulhat a gigászi arányú olajvezeték-rendszerek építési, fenntartási és üzemeltetési költségeitől — amelyek roppant magasak —, sőt a vezetékrendszerek hibáiból eredő környezetpusztító károktól is. A Föld felszíne, a tenger, minden felszíni, felszínközeli és mély víz mentesíthető a végzetes következményekkel fenyegető szennyeződésektől, fertőződésektől. Mivel a hidrogén mindenütt kellő mennyiségben megtalálható, egyetlen ország sem kerülhet monopolhelyzetbe, más országok, népek hátrányára. Egyetlen ország vagy vállalat sem emelheti a hidrogén árát irreálisan. A világ jelenlegi energiahelyzetét a következő tényezők jellemzik: a fosszilis energiahordozók mennyisége visszavonhatatlanul csökken, árszintjük állandóan emelkedik, és a készletek kimerülésének veszélye világviszonylatban egyre inkább növekszik. Az energiatermelés nyomán a környezet szennyterhelése állandóan növekszik — különösen az iparosodott országokban. Méreg mentes „hamu" A mai helyzetre a növekvő energiaszükséglet, a környezetpusztulás problémája mind jobban rányomja bélyegét. Hosszabb távon e kérdés roppant feladatokat hárít korunk kutatóira, mérnökeire és egyéb szakembereire. Ez a magyarázata annak, hogy világszerte igen sok kezdeményezés tanúi lehetünk, és széles körű tudományos munka indulhatott meg. A fosszilis energia utáni korszakban a hidrogén elvileg a villamosság mellett és ahhoz hasonlóan, új, általános energiává válhatna, felválthatná a már szénre, ásványolajra, földgázra alapozott energiagazdálkodást. A hidrogént — ez az egyik tényező, amelyet sohasem lehet eléggé hangsúlyozni — elsősorban fizikai és kémiai tulajdonságai teszik alkalmassá erre a célra. Mesterséges bontással készített termék, amely egy soha ki nem meríthető, a bioszférában mindenütt jelenlevő alapelemből, a vízből termelhető ki. A hidrogén a legtisztább tüzelőanyag, mert elégetésekor a levegő oxigénjével ismét vízzé alakul. A fosszilis anyagoktól eltérően sem CO2, sem CO2SO2, sem pedig koromrészecskék nem képződnek, és a nitrogénoxid mennyisége is alatta marad a fosszilis anyagok elégetése során keletkező károsító anyagok mennyiségének. Ilyképp környezetrontó hatása csaknem teljesen elhanyagolható. A hidrogén, avagy annak „hamuja”: a víz, teljesen ártalmatlan, méregmentes elem, ezért visszabocsátható a normális körfolyamatba a bioszférán át. И\em csodaszer A hidrogén kezelése és szállítása Dewar-edényzetben a rakétatechnika tapasztalatainak jóvoltából többé már nem műszaki probléma. Az Amerikai Egyesült Államokban a folyékony hidrogén vasúti szállítása is régen egyszerű rutinfeladat. Gyakorta hallható, hogy a hidrogén kezelése jóval veszélyesebb, mint a földgázé. Valóban akadnak érvek, amelyek amellett szólnak, hogy a hidrogén veszélyesebb anyag, mint a földgáz. így például gyúlékonysági tartománya, belső robbanáshatárának magasabb értéke. Lángterjedése is gyorsabb. Ezzel szemben tény, hogy kisebb a sűrűsége és jóval magasabb a diffúziós együtthatója. Nem állítható, hogy a hidrogén veszélyesebb anyag a földgáznál, legalábbis nem lényegesen. Természetes, hogy az alkalmazás minden változata sajátos körültekintést kíván. A hidrogén általános elterjedéséhez a biztonsági rendszer kétségtelenül elengedhetetlen követelmény. A hidrogén azonban kiváló tulajdonságai ellenére sem csodaszer, nem primér energiahordozó, hanem közbül'ő termék. Mai ismereteink szerint az emberiség energiagondjainak egész problematikáját nem oldhatja meg varázsütésre. Páratlanul hasznos termék, mennyisége a bioszférában — miként a vízé is — állandó. Termelése szinte minden szennyező hatás nélkül megoldható. Kedvező tulajdonságai révén a hidrogénre alapozott energiagazdálkodás hozzásegítheti a világot az ésszerűbb energiahasznosító módszerek kialakításához. Kétségtelen viszont, hogy a hidrogén energiahordozóként való hasznosításával nem a Föld eltartó kapacitása, hanem „csak" az élet minősége javulhat. De jelentősen segítheti a szennyezett környezet megtisztítását és energiagondjaink megszüntetését. Vincze Oszkár 17
