Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
Kormánynál a kapitány Különleges útépítőknek is nevezhetjük őket. Nem fortyogó kátránnyal, nehéz járású úthengerrel, hanem bójákkal, jól manőverező hajókkal dolgoznak. Munkájuk nyomán mégis utak keletkeznek, amelyek falvakat, városokat, iparvidékeket kötnek össze. A vizek országútjainak építőmunkásai ők. Tevékenységük nélkül ma már a biztonságos folyami hajózás elképzelhetetlen. BÓJARENDSZER ÉS GAZLÓ A dunaföldvári híd és az Ipoly torkolata közötti folyamszakasz a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ellenőrzése alatt áll. Ezen a Duna-szakaszon két kitűzőhajó teljesít szolgálatot, egész évben. — Milyen feladatokat látnak el ezek a hajók? — kérdem Rácz Elektől, a szakmérnökség vezetőjétől. — A folyami hajózás egyik legfontosabb nemzetközi szerve, a Duna Bizottság ajánlásokat tesz a hajózóút és az úgynevezett műtárgyak (hidak, zsilipek) méreteire, valamint a kitűzőjelek minőségére. Ennek alapján a kitűzőhajók jelölik meg a hajózható vízterületet, és gondoskodnak a hajóút fenntartásáról. Olykor „révkalauzi" teendőket is ellátnak hajóink: a veszélyesebb szakaszokon — ilyen például a budafoki gázló, ahol meglehetősen sziklás az altalaj — átvezetik a vontatókat. — Melyek a hajózás szempontjából a legfontosabb méretek? — A biztonságos hajózáshoz minimum 2,5 méteres vízmélység szükséges. Ha ennél alacsonyabb a vízállás, gázlót jelentünk. A hajóútszűkület kifejezést — amit a rádió vízállásjelentéseiből ismerhet az ország — általában akkor használjuk, ha a folyó szélessége nem haladja meg a 180 métert. — A hajóút kijelöléséhez nyilván hozzátartozik a víz alatti világ „feltérképezése" is. Miként végzik el ezeket a feltehetően bonyolult munkálatokat? — ötévenként állapotfelmérést készítünk a Duna medréről. Ezenkívül minden évben tervtárgyalásokat folytatunk a társhatóságokkal: a BRFK Vízirendészetével és a KPM-mel, ahol meghatározzuk a bójarendet és a tervezett hajóutat. S mindemellett bízvást támaszkodhatunk hajósaink sok-sok éves tapasztalatára. — Azt mondják, kitüntetésnek számít, ha valaki kitűzöhajóra kerül. Milyen tulajdonságok kellenek ehhez? — Helyismeret, hajózási ismeretek, s ami a legfontosabb: megbízhatóság! Az igazgatóság két hajóján összesen tíz főnyi személyzet dolgozik. Munkájuk minőségéről egyetlen adat: az intézmény fennállása óta a személyzet hibájából nem történt baleset a Dunán. KÖDBEN IS LÁT ... Sipos Antal a Vlll-as számú kitűzőhajó kapitánya. Huszonöt éve motorszerelőként kezdte a szakmát egy vontatóhajón, s tíz esztendeje őrködik a hajóutak biztonsága felett. önmagáról nem szívesen beszél, jobban szereti az adatokat, a „száraz tényeket”. Tőle tudom meg, hogy a „Kitűző Vlll-as” 46 tonnás, 300 lóerős speciális hajó, amely 1977-ben épült a Balatonfüredi Hajógyárban. A folyami hajók között jelenleg ez a típus a legkorszerűbb. Hóban, ködben, esőben vakon Az Ipolytól Dunaföldvárig A KÉK ORSZÁGÚI r r tr EPITOI közlekedik: radar, mélységmérő tóvmérőoptika, URH adó-vevő segíti a személyzet munkáját. — Melyik a legnehezebb évszak a hajósok számára? — Az ősz és a tél. Ősszel az alacsony vízállás és a szállítási csúcs okoz gondot, télen pedig az időjárás. Azt szoktuk mondani, aki a telet kibírja nálunk, az közöttünk lesz tavasszal is. A KITŰZŐ HATTYÚI A hajós az év nagy részét a vízen tölti. Ott éli át az évszakváltásokat, láthatja a felkelő nap első sugarait a víz fodrain, s olyan természeti „csodákkal” találkozik, amelyeket az átlagember legtöbbször csak könyvekből, filmszalagról ismer. Sipos Antal — úgy tűnik — nem szereti a romantikus történeteket. Egy kedves emléket mégis elővesz a „tarsolyából": — Múlt télen két titka madarat, úgynevezett „bütykös hattyút" mentettünk ki a jeges Dunából. A szárnyasok az állatkertbe kerültek. Ha időnk engedi, meglátogatjuk őket. De mostanában már nemigen ismerjük meg a mi két madarunkat. Azóta ugyanis jócskán megszaporodott a hattyúcsalád. Erdélyi András Uszadékeltávolítás a bójáról 18
