Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
Vízvezeték: 13 ezer kilométer! Д Vízgazdálkodási Társulatok vázlatosan meg kell adni. Ugyancsak az előkészítés során kell összehangolni a több szakágazatot érintő létesítmények felügyeleti szempontjait. A helyszíni ellenőrzésre jó felkészülés után kerülhet sor. Az ellenőrzésnek nemcsak a létesítményre, hanem közelebbi vagy távolabbi környezetére is ki kell terjednie. E munkához a földi helyszíni bejárás mellett a légi megfigyelés, fényképezés és ellenőrzés is egyre jobban használható. A térségi szemlélet megvalósítása szempontjából — elsősorban a magasabban fejlett, bonyolultabb vízgazdálkodási területeken — indokolt, sőt szükségszerű lehet az expedíciószerű területi felügyelet szervezése. Ekkor valamely meghatározott területen, egyidejűleg (például egy év alatt) valamennyi vízi létesítményt felügyeljük. A következő lépés a értékelés. Ennek alapján — szükség szerint — készítendők javaslatok a korábbi vízjogi engedély módosítására, a térségi vízgazdálkodás fejlesztésére. Dr Dávid László Hatvanöt kiváló ujito Az Országos Vízügyi Hivatal — a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók és a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének egyeztetésével az ágazati irányítás alá tartozó szervek, vállalatok és vízgazdálkodási társulatok, valamint a szocialista brigádok részére —, az V. ötéves terv sikeres teljesítése érdekében, az 1978—79—80-as évekre újítási versenyt hirdetett. Az 1978. évi ágazati újítási verseny ünnepélyes eredményhirdetésére 1979. május 24-én került sor az OVH székházában. Az ünnepélyt a MEDOSZ és a HVDSZ nevében Micsuch László, a MEDOSZ főtitkár-helyettese nyitotta meg. A megnyitó után Vincze József, az OVH elnökhelyettese értékelte a vízügyi ágazat újitómozgalmát, és ismertette az ágazati verseny eredményét. Az OVH közvetlen felügyeleti és ágazati irányítása alatt levő szervekhez és vállalatokhoz 1978-ban 3065 újítást és 19 találmányt nyújtottak be. 1745 újítást és 12 találmányt fogadtak el. Az 1519 hasznosított újítás és 10 találmány 183 millió forintos megtakarítást eredményezett. Egy újítás 610 ezer forinttal, egy találmány 1809 ezer forinttal növelte — átlagosan — a szervek gazdasági eredményeit. Az újitók fokozott erkölcsi és anyagi elismerését jelzi, hogy 1978-ban, a „KIVÁLÓ ÚJÍTÓ” kitüntetés arany fokozatát huszonketten, ezüst fokozatát tizenheten, bronz fokozatát huszonhaton nyerték el. A kifizetett újítási és találmányi díj közel 8 millió forint volt. Kuzma Sándorné—Kopornoki Róbert A gyorsuló társadalmi-gazdasági fejlődés következménye, hogy egyre nagyobb vízigényeket kell kielégíteni. Védelmi biztonságot kell nyújtani a vizek mennyiségi és minőségi káros hatásai ellen. E feladatokat hazánkban is csak mind nagyobb szervezettséggel lehet megoldani. A mezőgazdaságban a termelés technológiája módosult, s ez jelentős változásokat okozott a mezőgazdasági vízgazdálkodásban. Az iparszerű termelés általánossá válása a mezőgazdasági munkát az ipari munka szintjére emelte. így a falu vízszolgáltatási igénye közelíti a városi lakosság igényeinek színvonalát. A mezőgazdaság és a falusi lakosság vízigényének, a vízkárelhárítással szembeni követelmények kielégítésében jelentős szerepet töltenék be a vízgazdálkodási társulatok. Ä vízgazdálkodás decentralizálása, a helyi feladatok — a vízgazdálkodási társulatok útján történő — részleges társadalmasítása nagymértékben elősegíti a helyi vízgazdálkodási célok és feladatok gyorsabb, az érdekeltek igényeihez jobban alkalmazkodó, gazdaságosabb megoldását. Vonatkozik ez a mezőgazdasági vízgazdálkodásra, a falusi vízellátásra és csatornázásra. Az érdekeltek bevonása a vízgazdálkodási feladatokba nagy múltra tekint vissza hazánkban. A XIX. század elejétől kezdve a helyi érdekeket szolgáló vízgazdálkodási tevékenységeket az árvízmentesítő és belvízszabályozó társulatok látták el. A társulatok tevékenységéhez fűződik több Európa-szerte elismert vízszabályozó mű megépítése. A vízügyi szervek 1948-as átszervezésével együtt a vízitársulatokat államosították, s feladatuk állami feladattá vált. A következő évtizedben bebizonyosodott, hogy az államra és az érdekeltekre nézve egyaránt hátrányos a helyi kezdeményezésekben és az áldozatvállalásokban rejlő erők figyelmen kívül hagyása. Ezért 1958-tól — új típusú szocialista szervezetekként — megalakultak a vízgazdálkodási társulatok. A helyi jelentőségű közcélú vízilétesítmények kezelőinek, illetve létrehozóinak — a társulatoknak — kettős igényt kell kielégíteniük. A helyi jelentőségű közcélú létesítményekkel kapcsolatos népgazdasági igényt — az állami vízgazdálkodási tevékenységgel történő egyeztetés útján —, valamint a társulatok érdekeltjei által támasztott üzemi, illetőleg lakossági vízgazdálkodási igényeket. Az új típusú szocialista jellegű társulatokkal nemcsak a helyi jelentőségű közcélú vízgazdálkodási tevékenységek elkülönülése valósult meg, hanem e folyamat segített az üzemi vízgazdálkodás kialakulásának megteremtésében is. A társulati tevékenység fejlődési folyamata ezentúl visszahatott az állami vízgazdálkodási feladatok fejlődésére is. A vízgazdálkodási társulatok eddigi tevékenységét tekintve megállapítható, hogy beleilleszkednek a vízgazdálkodás szervezetébe, összekötő kapcsot jelentenek az állami vízgazdálkodási tevékenység és az üzemi vízgazdálkodási feladatok között. Továbbá a regionális és az üzemi vízgazdálkodás szoros öszszekötői is. Feladataikat tekintve a társulatoknak két típusát különböztetjük meg. A vízitársulatok alapvetően helyi jelentőségű közcélú vízrendezési és ezzel összefüggő üzemi (tanácsi) vízgazdálkodási és műszaki jellegű talajvédelmi — meliorációs — feladatokat látnak el. A víziközmű (víz- és csatornamű) társulatok a települések vízellátási és csatornázási feladatait látják el. A vízitársulatok feladataikat szinte kizárólag saját szervezettel, saját kapacitással valósítják meg. Tevékenységük döntően kapcsolódik a termeléshez. Ezért a vízitársulatok elsősorban a vízgazdálkodás népgazdasági ág termelőszolgáltató tevékenységéhez járulnak hozzá. A víziközmű társulatok túlnyomórészt beruházói tevékenységet látnak el. Feladataikban a termelés csak elenyésző hányad. E társulati típus viszont jelentősen növeli a vízügyi beruházási tevékenységet. Beruházási tevékenységük befejeztével megszűnnek; a megvalósult víziközművek létesítményeit üzemeltető szakvállalatoknak adják át. Az utóbbi években a társulati mozgalom dinamikus fejlődése, a megváltozott közgazdasági adottságok szükségessé tették az 1965 óta érvényben levő alapjogszabályok felülvizsgálatát, korszerűsítését. A társulati mozgalom jelentőségére utal, hogy az MSZMP KB Szövetkezetpolitikai Munkaközössége 1976 októberi ülésén napirendre tűzte a társulati mozgalom továbbfejlesztésének, az új jogi szabályozás alapelveinek meghatározását. A kialakított állásfoglalás legfontosabb irányelvei az alábbiakban foglalhatók össze: A társulatok rendeltetésüknek és célhoz kötött jellegüknek megfelelően sajátos szervezetű és működésű különleges jogi személytípust képviselnek. Szövetkezettel, vállalattal és gazdasági társulásokkal nem azonosíthatók, azonos módon nem szabályozhatók. Ezért indokolt a társulatok külön szabályozása. A vízgazdálkodási társulatok tevékenységét elsősorban a vízgazdálkodási szakprofil — ideértve a műszaki jellegű talajvédelmi és meliorációs tevékenységeket is — és az érdekeltség által meghatározott működési terület képezi. Az időnként szabad kivitelezési kapacitás 5
