Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
Vízügyi államigazgatás A térségi szemlélet A területi vízgazdálkodás fejlesztése során a vízgazdálkodási létesítmények kölcsönhatásai fokozódnak. Az új létesítmények mind összetettebb vízgazdálkodási és gazdasági térszerkezetbe épülnek be. A beruházási és üzemelési döntések meghozatalánál ezért egyre nagyobb jelentőségű e kölcsönhatások számításba vétele, amelyet a térségi szemlélet alapoz meg. A vízgazdálkodás térségi szemléletén azt a szemléletet értjük, amely a vízi létesítményekkel, vízi munkákkal kapcsolatos államigazgatási, műszaki, gazdasági döntésekben a közvetlen szakágazati és helyi jellegű szempontokon túl, széleskörűen figyelembe veszi a döntésben érintett létesítmények kölcsönhatásait. E szemlélet a vízi létesítményt, vízi munkát, vízgazdálkodási tevékenységet, nemcsak önmagában, mint zárt rendszert, a telepítés, illetve a tevékenység helyén értékeli, hanem a vízgazdálkodásilag és gazdaságilag összefüggő térségekben (vízgyűjtő terület, gazdasági, közigazgatási egység stb.) levő teljes vízgazdálkodási és területfejlesztési rendszer, azaz a térszerkezeti rendszer elemeként, részeként vizsgálja, térben és időben. A térségi szemlélet érvényesítése a vízügyi államigazgatási eljárásban és a területi vízügyi felügyeletben azt jelenti, hogy indokolt mértékben és meghatározóan figyelembe vesszük döntésünkben a térségi kölcsönhatásokat is. A térségi szemlélet érvényesítésének szükségességét a területi vízgazdálkodás fejlődésének üteme, színvonala, a vízgazdálkodási tevékenységek bonyolultsága, azaz lényegében a vízgyűjtőfejlesztés folyamata határozza meg. Minél bonyolultabb, fejlettebb a vízgazdálkodás tevékenységrendszere valamely területen, azaz minél magasabb a vízgyűjtőfejlesztés színvonala, annál parancsolóbb a szükség a térségi szemlélet érvényesítésére az államigazgatási és a felügyeleti munkában. A vízgyűjtőfejlesztés során fontos tendenciák teszik szükségessé a térségi szemlélet érvényesítését a vízügyi államigazgatásban és a vízügyi felügyelet tervezésében és megvalósításában. így a különböző vízügyi szakágazati tevékenységek integrálódnak, több célú művek alakulnak ki. A létesítmények, tevékenységek között fokozódnak a térbeli kölcsönhatások és az időbeli tartamhatások. Változik a fejlődés során a létesítmények, a tevékenységek térségi szerepe. Változik a vízgazdálkodás tevékenységstruktúrája, a feladatkörök átrendeződnek, új szakágazati súlypontok alakulnak ki. Fokozódnak a konfliktushelyzetek, szükséges az ellentétes vízgazdálkodási érdekek összehangolása. A vízgyűjtőfejlesztés folyamatában a vízügyi államigazgatás e folyamat egyik szabályozója (a jogi szabályozója). Segítségével a vízgazdálkodás területi követelményei államigazgatási, jogi eszközökkel érvényesíthetők. A vízügyi államigazgatási eljárás egyik része a fejlesztéshez kapcsolódik (elvi meghatározás, vízjogi engedélyezés, szakhatósági állásfoglalás stb.). A vízügyi felügyelet viszont — folyamatszabályozási szemmel —a vízgyűjtőfejlesztési folyamat visszacsatolása, amelynek segítségével a fejlesztés során hozott döntéseket, szabályozásokat és ezek hatását ellenőrizhetjük, és ennek alapján a következő fejlesztési állapot döntéseit alapozzuk meg. A vízügyi államigazgatás és a vízügyi felügyelet tervezésének és megvalósításának alapvető szempontjai a térségi szemlélet érvényesítésére a vízgyűjtőfejlesztés során a következők: az államigazgatási eljárás célja; a létesítmény szakágazati funkciója; a vízgyűjtőfejlesztés állapota; a létesítmény térségi szerepe. Az államigazgatási eljárás — e vonatkozásban — cél szerint az elvi meghatározást, a létesítési és az üzemeltetési vízjogi engedélyt, a szakhatósági állásfoglalást és a vízügyi felügyeletét jelenti. A szakágazati funkció szerint — többek között — ár- és belvízvédelmi, vízkészlet-gazdálkodási, vízminőség-védelmi, ivó-, ipari-, öntözővíz-ellátási, csatornázási, folyószabályozási, több célú felosztás vehető alapul. A vízgyűjtőfejlesztés színvonala lényegében a természetes, a fejlődő és a fejlett állapot szerint csoportosítható. A létesítmény térségi szerepe szerint lehet helyi, helyközi, térségi és nagytérségi jelentőségű. Valamely konkrét létesítménynél, miután az államigazgatási eljárás célját és a létesítmény szakágazati funkcióját megállapították, a vízgyűjtőfejlesztés állapotának és a létesítmény térségi szerepének meghatározása alapvető a térségi szemlélet érvényesítése szempontjából. Vízügyi felügyeleti célból például, öntözomű esetén a térségi szemlélet érvényesítésének követelményei lényegesen eltérhetnek, attól függően, hogy erősen vagy gyengén fejlett vízgyűjtő területen van-e a létesítmény, és helyi vagy térségi jelentőségű műről van szó. A gyengén fejlett vízgyűjtőn, helyi jelentőségű öntözőmű esetén például a szolgáltatandó öntözővíz minőségét vagy energiatartalmát (nyomását vagy vízszintjét) nem kell a felügyeleti vizsgálat körébe vonni. Magasabb fejlettségi szinten, térségi jelentőségű mű esetén ezeket a szempontokat már figyelembe kell venni. Hasonló megfontolásokra van szükség például létesítményeknél a vízfogyasztás mérésének előírásaira, körülményeire. A létesítmény térségi szerepe, szakágazati funkciója a vízgyűjtőfejlődés során változhat Kis település ivóvízellátási kútja például építése idején helyi jelentőségű. Később helyközi, sőt regionális jelentőségűvé válhat. A szakágazati funkciók változását, bővülését például a kettős célú (belvíz és öntöző) nyílt csatornák, vagy a tározó töltésenként is szolgáló árvízvédelmi töltések példázzák. Fontos kérdés a vízügyi felügyelet végrehajtása a térségi szemlélet figyelembevételével. A végrehajtandó feladatok a következők: felkészülés, a felügyelet megtervezése; a helyszíni ellenőrzés; értékelés, javaslattétel, hatósági intézkedés (jegyzőkönyv, kötelezés, bírság, engedélymódosítás stb.). A felügyelet döntő része a felkészülés a felügyeleti ellenőrzésre, és az ellenőrzés megtervezése. A térségi vízgazdálkodás szempontjából általában az alábbi kérdések figyelembevétele és előzetes megválaszolása kívánatos. Teljesültek-e az eredeti előírások? (Például a vízjogi engedély kikötései.) Hatékony-e a vízkincs hasznosítása? A létesítmény működése kíván-e új előírásokat (például vízkivétel esetén az engedélyezett vízfogyasztás időbeli eloszlásának, vízminőségi előírásainak pontosabb, részletesebb szabályozását)? Mi volt, mi jelenleg és mi lesz a létesítmény szerepe a térségben? Alapvetően eldöntendő, hogy a szerep állandó vagy változó. Ha változó, milyen irányú, mértékű? Tdelyek a létesítmény tényleges funkciói, változnak-e ezek térben és időben (például egy belvízcsatorna a felügyelet időpontjában már nemcsak belvizet, hanem öntözővizet, halastótápvizet, vagy állattartó telep részére itatási vizet is szállít)? Melyek a létesítmény hatásai a térségi vízgazdálkodásra? (Befolyásolja-e a felszíni vagy a felszín alatti vízkészletek hasznosítását, a velük való gazdálkodást, mennyiségi vagy minőségi szempontból, változtatja-e az ár- vagy belvízmentesítési és védekezési viszonyokat, okoz-e szennyezést a felszíni vagy felszín alatti vizek tekintetében stb.) Melyek a létesítmény kapcsolatai más vízügyi vagy egyéb létesítményekkel? Hogyan változnak ezek? Például: egy szennyvízbevezetés hatáskapcsolatban van az alatta található vízkivételekkel. Folyamszabályozási mű kapcsolatban lehet a folyás szerint felette levő parti szűrésű vízbázissal. Míg az előző pontban a potenciális és konkrét hatások feltárása a cél, addig itt a konkrét és kimutatható kapcsolatok megismerésére lehet és kell törekedni. A kérdésekre a választ, már a felügyelet előkészítése, tervezése során 4
