Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
Vízszabályozás Kaposvár körzetében Д középkori társadalmat gyökeresen megváltoztató technikai újítások (gőzgép, vasút stb.) elősegítették az addig művelhetetlen területek termővé tételét. Ennek érdekében Magyarországon különböző vízszabályozási, lecsapolási tervek készültek. Óriási területeket hódítottak meg az ember számára. A vízszabályozást szükségessé tette a településeket fenntartó erők megteremtése, illetve tökéletesítése is; így a helyi energia és a helyzeti energia. A helyi energiát a topográfiai fekvés nyújtotta előnyök: éghajlat, védettség, talajviszonyok, az erdő és folyó megközelíthetősége, a helyzeti energiát pedig a forgalmi fekvés előnyei adják. Az önellátás keretei között élő emberi közösség léte elsősorban a helyi természeti erők alkalmasságán nyugszik. Másodrangú feltétel a forgalmi fekvés. A települések számára fontos az árvíztől vafó védettség, a magasabb árvízmentes szint. Helyi energiát nyújtanak a lejtők lábai és az árvízmentes szintek ártérre néző peremvonalai. Az ármentes teraszfelszín a legalkalmasabb a földművelésre. A XVIII—XIX. századi vízrendezések keretében is ezeket a szempontokat követték. Ez történt a Kapos völgyében és Kaposvár térségében is. A differenciáltan rendelkezésre álló erőforrások és a termelés között megfelelő összhangot kellett kialakítani. A mezőgazdasági termelés területi elrendezésének az egyik fő feladata éppen a mezőgazdasági termelés célszerű területi szerkezetének a meghatározása a mezőgazdasági termelés makrószintű struktúrájának mindenkori figyelembevétele mellett. Mindezek alapján érthető, hogy jelentős eseménynek minősült Kaposvár és körzetének életében is, hogy az országos vízszabályozási törekvések a Kapos völgyet is érintették. Országos viszonylatban a szabályozási munkák egyik legkiválóbb vezetője Beszédes József, a kanizsai szegényparaszt családból származó zseniális vízépítő mérnök volt. Mérnöki oklevelét a pesti Mérnöki Intézetben nyerte 1811-ben, majd pedig rövidesen hozzáfogott főművének, a Sárvíz, a Sió és Kapos menti mocsarak kiszárítási tervének elkészítéséhez, 1816—1819 között. A korábbi, a"Foldesurak szabotálása miatt eredménytelen munkálatok után Beszédes József a régebbi, Böhm Ferenc-féle elgondolások figyelembevételével, kb. 350 km hosszú csatornákkal, közel 120 000 holdat ármentesített. A Sárvíz és a Kapos szabályozásánál egyaránt oldalcsatornák létesítésével oldotta meg feladatát, „víz-félreszorítási” elve alapján. A Sárvíz-csatorna építése 1820—1826-ig folyt, a Kapos szabályozása pedig csak 1836-ban fejeződött be. E munkálatokról szóló 1825. évi térkép értékes műszaki vonatkozású dokumentum. Kaposvár környékének morfológiai képét a további, helyi jellegű vízrendezési intézkedések módosították. Erre utal Brechner József uradalmi mérnök 1842-ben készült terve. „Kiegyeztetési Terve Kapos Berkének azon részeiben, melyek a Kapos kiszárító csatorna jelen állása által Északnak és Délnek átmetszettek az Ivánfán és Nagy Gáti Puszták határjaitól Fészerlaki töltésig." A mérnök vízszabályozási rajza alapján megállapítható, hogy az átrendezés következtében felszabadult területek hovatartozásáért, birtoklásáért a viták elsősorban az Eszterházy és Festetics uradalmak, majd a szentjakabi apátság között folytak. A két földbirtokos elsősorban azt használta ki, hogy az apátság szerepe csökkenőben volt. 1922-ig töltöttek csak be kisebb-nagyobb kihagyásokkal apáti tisztet, utána pedig egyáltalán nem töltötték be. Й Kapos „kiszárító csatorna” elkészültével az említett birtokosok által vitatott területek az alábbi vázlatrajzon találhatók. Az uradalmi mérnök terveit Somogy vármegye tiszti főmérnöke — Vörös László — 1843-ban az alábbi megjegyzéssel hagyta jóvá: „Ezen rajzkép, mely T. Kaposvári, Toponári és Sz. Jakab Apátsági uradalmak között a Kapos Csatornán keresztül, és ismét visszaforduló rendezetlen határ vonal miatt készült s november 26-kán 1843 költ. Egységes programjai szerint rendelt Kiegyezési Tervét foglalja magában, a helyszínével öszszehasonlítván, továbbá a kisebb mennyiségek kiszámoltatván, hogy azzal, és a fent nevezett Egyezség pontjaival mindenekben megegyezőnek találtatott: ezennel megösmérem". Vörös László megyei főmérnök által említett „kisebb menynyiségek” a Kapos folyó folyása irányának megfelelően a következők voltak: Sz. t. Jakabi terület volt: 10 367 D-öl 768 D-öl 9 419 D-öl 2 310 D-öl összesen: 22 864 □-öl Toponári terület volt: 16 639 D-öl 6 624 D-öl 672 D-öl összesen: 23 935 □-öl Zádor Mihály feljegyzései szerint 1847-ben még javában folyt a vita a két határterület miatt. A későbbi térképek tanúsága szerint végül is a Brechter-féle terv alapján sikerült a „kiegyezést” megvalósítani. Dr. Tóth László 28
