Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

Munkálatok a hajózsilipben A vizerőtelep egy része zött elhelyezkedő kamrára. A zsilipkam­ra belső hossza 85 méter, szélessége az ütköző gerendák között 17 méter. A hajózsilipben egy 1200 tonnás, vagy két 700 tonnás uszály egyszerre zsilipelhet. Egy átzsilipelés ideje mindössze 30 perc. A vezérlés a duzzasztómű jobb parti pilléréből történik. Innen irányít­hatók a jelzőberendezések, a zsilipkam­rát megvilágító és a mólók végeit jelző lámpák is. A duzzasztóművet és a hajózsilipet az Északmagyarországi Vízügyi Igazgató­ság kezeli, az üzemeltetéssel, karban­tartással és felújítással kapcsolatos fel­adatokat pedig a Vízlépcső és Hajó­javító üzem látja el. A VIZERŐTELEP, amelyet a Tiszai Erő­mű Vállalat üzemeltet, a vízlépcső bal parti öblözetében helyezkedik el; köz­vetlenül csatlakozik a magas parthoz, így árvíz esetén is megközelíthető. A beépített gépek együttes teljesít­ménye 14 MW. A kiépítési vízhozam 300 m3/s, amelyet 3 db 100 m3/s víznyelésű, 4,8 méter átmérőjű Kaplan turbina hasznosít. A turbinákkal közös tenge­lyen 4800 kVA teljesítményű generáto­rok dolgoznak, ezek évente átlagosan 55 millió kWó elektromos energiát ter­melnék. Az energia a szabadtéri transz­formátorállomáson keresztül a 35 és 120 kV-os országos hálózatba jut. A vízlépcső alapvető feladata a fe­lette kiágazó, összesen 60 m3/s vízkivé­teli kapacitású Keleti- és Nyugati-fő­csatornán keresztül a Tiszalöki Vízgaz­dálkodási Rendszer 150 ezer hektáros területének öntözővízzel való ellátása, a térségben jelentkező lakossági és ipari vízigények kielégítése, valamint a Kö­rös völgy vízpótlása. A duzzasztás hatá­sára a Tiszán és a Bodrogon 130 kilo­méter hosszú,nagybajózásra is alkalmas vízi út alakult ki, ugyanakkor a vízlépcső feletti mederben 10 millió m3 víz táro­zására nyílt lehetőség. A Tiszalöki Vízlépcső az elmúlt 25 év alatt maradéktalanul betöltötte funkció­ját. AZ ÖNTÖZŐVÍZ-SZOLGÁLTATÁS 1954 óta folyamatos. Ez idő alatt mintegy 15 milliárd m3 vizet használtak fel. A víz­­használat csúcsértékei a 60-as években — különösen 1964 és 1968 között ala­kultak ki. Ezt követően 1975-ig bizonyos visszaesés következett be, ami elsősor­ban az öntözőgazdálkodás átalakulá­sával, valamint időjárási tényezőkkel hozható kapcsolatba. Megkezdődött az öntözőrendszer jobb parti kiépítése, amely a vízhasználatban jelentős növe­kedést eredményez majd. A jelenlegi helyzetet vizsgálva, a keleti rendszer­ben — csak a nyári öntözéseket figye­lembe véve is — 100 ezer hektáros fej­lesztésre van lehetőség. A hajóforgalomra jellemző, hogy az elmúlt két évtizedben több mint 10 ezer átzsilipelésre került sor, továbbá a duz­zasztás nélküli időszakban árvízi hajó­zásra is. A hajóforgalomban a 70-es évek elejétől mérsékelt emelkedés mu­tatkozik. A vízerőmű üzembe helyezése óta — 1956-tól részleges, 1960-tól teljes ka­pacitással — 1 millió lkWó-t meghaladó mennyiségű, 300 millió forint értékű vil­lamos energiát termelt. Az erőmű 1977- től kezdve fokozatosan áttért a csúcs­­ideji termelésre, s ma már az összes energiamennyiség 20%-a csúcsidőben termelődik. Fontos feladat a vízlépcső folyamatos üzemeltetése, karbantartása és felújí­tása. A gépészeti berendezések folya­matos ellenőrzést, karbantartást és fel­ügyeletet kívánnak. A napi karbantar­tási munkák nagyrészt üzemeltetési jel­legűek. Az évi karbantartás során a heti teendők ellátásán kívül teljes táb­laemelést kell végrehajtani, ötévenként teljes revízióra kerül sor. Az első három évben az egyes mederelzáró táblák, a hozzájuk tartozó gépi és villamos beren­dezések, a negyedik évben a hajózsilip, az ötödik évben pedig a teljes vízlépcső revíziója megtörténik. A vízlépcsőn a VITUKI 1952-től végez mozgásvizsgálatokat; 1960-tól hidrauli­kai vizsgálatokat 'is végrehajtanak. Az ÉVIZIG az elmúlt évben minden részletre kiterjedő felülvizsgálatot indí­tott. Ez egyúttal az átfogó rekonstruk­ció tervezését is szolgálta. A felülvizs­gálat alapján korszerűsítik az üzemelési és karbantartási szabályzatot, illetve ki­alakítják az új követelményéket is ki­elégítő üzemviteli rendszert. AZ ELSŐ LÉPÉS VOLT a Tisza-völgy vízgazdálkodási rendszerének kialakulá­sában a Tiszalöki Vízlépcső megépülé­se. Az 1973-ban üzembe helyezett Kiskö­rei Vízlépcső, majd az 1981-ben kez­dődő Csongrádi Vízlépcső-építés új táv­latokat nyit majd meg a magyar víz­­gazdálkodás fejlődésében. A Tisza tel­jes szakasza alkalmassá válik 1300 ton­nás vízi járművek biztonságos közleked­tetésére. A másfél évszázaddal ezelőtt kezdő­dött nagyszabású vízi munkák a Tisza­­csatornázás befejezésével, a Duna— Tisza-csatorna megépülésével válnak majd teljessé. Sallai Ferenc SOROKBAN A Földünkön élő kereken 4 milliárd ember ivóvízigényének kielégítése egy­re több problémát jelent. A felszín alatti vizekből történő be­szerzés sok esetben drága, a felszíni vizek minősége pedig helyenként külö­nösen aggasztó. — Jelentős vízbeszerzési forrás sok helyen a talajvíz. Az egészséges ivóvíz­­ellátás érdekében állandóan ellenőrizni kell a talajvíz minőségét, és meg kell akadályozni szennyeződését. Ennek in­dikátora a víz nitráttartalma, illetőleg bakteriális szennyezettsége. (Water Research) — A mélységi vizek minősége sem mindenütt kifogástalan az utóbbi idő­ben. A Ground Water két legutolsó szá­ma a mélységi vízszennyeződéssel kap­csolatban 170 esettanulmány eredmé­nyeit értékeli, és ismerteti a hatéko­nyabb védekezés feltételeit, módozatait, ezek káros gazdasági kihatásait az USA-ban, Angliában és Bajorországban. —■ A vízművek termelésének fokozása érdekében nagyon sok helyen talajvíz­dúsítással növelik a kutak hozamát, pl. Litvániában (Wasserwirtschaft Wasser­technik). — A felszíni vizekből történő vízbe­szerzésnél kettős probléma adódik. Az egyik a jó helykiválasztás problémája, pl. Varsónál a Visztula, ahonnan a je­lenlegi termelés 40%-át fogják a jö­vőben termelni. A másik, hogy a fel­színi vizekből történő fokozódó ivóvíz­kivétel szükségessé teszi a hagyományos gyors és lassú szűrők mellett további vízkezelési eljárások bevezetését. 27

Next

/
Thumbnails
Contents