Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
15 milliárd m3 víz Huszonöt éves a Tiszalöki Vízlépcső érdekelt tagországokhoz, hogy kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a napjainkban különböző vízi utakon érvényben levő jogi rendszerek megegyezzenek egymással. A probléma megoldása összeurópai érdek. A csatornán 8 dunai, 6 rajnai és számos más állam kíván hajózni. Fontos tehát a nemzetközi hajózás számára nyílt és szabad utat engedni a DMR vízi út egészén. Az 1915-ben kiadott, európai hajóutak forgalmára vonatkozó akta, amelyet a Bécsi Kongresszuson elfogadtak, az európai vízi utak szabad forgalmát támasztja alá. A kelet—nyugati forgalomról a Rajnai akta, a KGST országok forgalmáról a Belgrádi akta szál. A II. világháború után a forgalom politikáját egyre nagyobb erővel befolyásolták a tarifális kérdések, a magánvállalkozók egyre erősebb nyomása. A két eltérő gazdasági és politikai alakulat, egyrészt a nyugati országok szabad kereskedelmi politikája, másrészt a szocialista országok központilag irányított kereskedelme természetesen nehezen hozható összhangba. Az NSZK kereskedelmi szakemberei is fontosnak tartják a tárgyalásokat és a megoldásra alkalmas ú* megtalálását. MIT KAP MAGYARORSZÁG? A DMR-víziútrendszerből adódó két tengeri kijárat közül különösen a nyugati kijárat kedvező számunkra. így az amerikai, észak-európai árukat nem szükséges a hamburgi, lübecki, rotterdami kikötőkben a drágább vasúti tengelyre tenni, hanem Budapestig vagy más hazai kikötőig vízi úton érkezhetnek. A két kijárat lehetővé teszi a racionálisabb forgalommegoszlást és a devizakiadások fajlagos csökkenését. Ez különösen igaz a foszfátféleségek növekvő szállításának esetében. A Tompából (Florida), Murmanszkból és Észak-Afrikából érkező műtrágya-alapanyagok, amelyek több millió tonna nagyságrendűek, közvetlen vízi úton szállíthatók, részben a DMR csatornán, részben Rénin keresztül. Export vonatkozásban nagyobb mennyiségű gabonát és mezőgazdasági takarmányt lehetne szállítani. A magyar búza versenyképes lenne Svájcban és az NSZK- ban az emerikai búzával, figyelembe véve a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát szisztémájának önköltségét. A Tisza vidékéről pedig többtízezer tonna növényolaj kerülhetne a Rajna melletti országokba. A tranzitszállítások is megnövekedhetnek a nyugati forgalomban, ha sikerül kedvezőbb tarifákat tartani a nyugati hajózási társaságokkal szemben. A munka megosztásában is várható arányeltolódás. A gyorsáruk vonatkozásában továbbra is a Hungarocamion és a vasút elsőbbségének kell érvényesülnie, de a tömegárukat célszerűbb lenne hajón szállítani. A DMR csatorna hatást gyakorol az építkezésekre is. Gabcsikovó területén 130 km2-es víztározó és 700 MW teljesítményű erőmű építését, Nagymarosnál pedig 16 km2-es víztároló és 146 MW teljesítményű erőmű építését tervezik. Bogyay Katalin A Tisza-völgyet madártávlatból szemlélve, az árvízvédelmi töltések közé szorított folyó, a belőle ágazó öntözőcsatornák, belvízcsatornák, szivattyútelepek sora, vízlépcsők szabdalta Tisza-kép tárul szemünk elé: a magyar vízgazdálkodás másfél százados műve, az ember tudatos természetformáló erejének „emlékműve". Az Alföld hajdan az évről évre kiöntő, rakoncátlan folyó portyázó területe volt, mocsaras, gyéren lakott, ősállapotú országrésznyi táj. A múlt század közepén a Széchenyi István kezdeményezésére indult és Vásárhelyi Pál nevével fémjelzett vízi munkák tették lakhatóvá, megteremtve a gazdasági fejlődés feltételeit. A TISZA-VÖLGY vízgazdálkodásának jelentőségét egyrészt természeti, másrészt a gazdasági-társadalmi viszonyok határozták meg. A szélsőséges természeti viszonyok, a domborzati, talajtani és éghajlati sajátosságok megkövetelték a tervszerű vízgazdálkodás fokozatos kialakulását, s napjainkra az itt található vízkészletek átfogó szabályozásához, a Tisza-völgy komplex vízgazdálkodásának megteremtéséhez vezettek. A Tisza-szabályozás hatalmas munkája, amely nemcsak hazánkban, de Európában is egyike a legnagyobb vízgazdálkodási vállalkozásoknak — az 1846-os tiszadobi átvágással kezdődött meg és folytatódott napjainkig. A megépült művek az ország egynegyedét védik az árvizek pusztításaitól, itt él hazánk lakosságának nagy része és itt található nemzeti vagyonunk tetemes része is. Az első nagyszabású ármentesítési munkát nem követte kellő arányú vízhasznosítási tevékenység. A Tiszalöki Vízlépcső építésének gondolata első Ízben az 1863-as pusztító aszály és az azt követő éhínség nyomán vetődött fel. Ennek ellenére közel 100 évnek kellett eltelnie — köztük pusztító aszályos esztendőknek — mire megépült a duzzasztómű, s vele együtt az éltető vizet szállító Keleti-főcsatorna. A nagytérségi vízgazdálkodás feltételei a felszabadulás után teremtődtek meg. Ekkor készült el az Országos Vízgazdálkodási Keretterv első vázlata, amely első ízben tartalmazta átfogóan a Tisza-völgy vízgazdálkodási feladatait. A koncepció gerincét a tiszai vízlépcsők sorozatának kiépítése, a Tisza csatornázása alkotja. E több célú, nagytérségi vízgazdálkodási program keretében a Tisza magyarországi szakaszán öt, a jugoszláv szakaszon pedig egy vízlépcső épül. A Tisza csatornázásával, a rendelkezésre álló természetes, illetve a mederben tározott vízkészlet hasznosításával mintegy 700 ezer hektár mezőgazdasági terület öntözése válik lehetővé, évente 450 millió kWó energia termelhető. Hatására 600 km hosszú, nagy hajókkal is járható vízi út alakul ki, javulnak a vízkivételi lehetőségek, bővül a halgazdálkodás és új üdülőkörzetek kialakítására nyílik lehetőség. A VÍZLÉPCSŐVEL kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az szervesen beilleszkedik az előbbiekben vázolt Tiszacsatornázási koncepcióba. A vízlépcső építése 1950-ben kezdődött, a duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet 1958-ban helyezték üzembe. A vízerőtelep gépészeti és villamos berendezéseinek szerelése 1959-ben fejeződött be. A vízlépcső Tiszalöktől öt kilométerre nyugatra, a Tisza torkolatától 524 kilométerre, a Rázompuszta-i kanyarulat 2.4 kilométeres átvágásában létesült. A vízlépcső három egybeépített fő részből áll: a duzzasztóműből, a hajózsilipből és a vízerőtelepből. Említésre érdemes, hogy az építés során 5 millió m3 földet mozgattak meg, közel 90 ezer m3 betont, 123 ezer m3 követ, 8700 tonna acélszerkezetet és gépi berendezést építettek be. A DUZZASZTÓMŰ az átvágás tengelyében épült, három egyenként 37 méter széles nyílással. Ennél szélesebb nyílású duzzasztómű kevés van Európában. Az elzáró szerkezet két részből álló, háromövű, billenőtáblás, mozgatható gát. A duzzasztómű elő- és utófenékből, alaplemezekből és a vízzáró osztóhézagokkal egymáshoz kapcsolódó pillérekből áll. Az ideiglenes elzárás céljára Schön-féle bakos-táblás elzáróberendezés szolgál. Az egyes elemek beemelő daru és úszódaru segítségével emelhetők be. A duzzasztómű pilléreit gerinclemezes, süllyesztett-pályás, 2.5 méter széles acélkezelő híd köti öszsze egymással. A HAJÓZSILIP a duzzasztómű jobb oldalán helyezkedik el, csatlakozva annak szélső pilléréhez. A fölötte és alatta kialakított várakozó öblözetet a duzzasztómű vízterétől a felső- és alsó móló választja el. A zsilipfőkhöz a partról a felső- és alsó öblözetekben egyaránt kezelőhíd csatlakozik. A hajózsilip három fő részre tagozódik: felső- és alsó főre és a kettő kö-26
