Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
zekbe (patakokba, élővízfolyásokba) káros szennyvizet nem szabad bevezetni. A jövőben is gondoskodni kell a természetvédelmi területek védelméről és a velencei tájegység jellegzetes állat- és növényvilágának megóvásáról. A természetvédelem, az üdülés zavarásának, továbbá a víz szennyezésének megakadályozása érdekében a motoros vízi járművek üzemeltetését fokozatosan meg kell szüntetni. Határozatban elrendelték, hogy a Velencei-tó vízszintjét megközelítőleg állandó szinten kell tartani; a tó vízpartjának szabályozását a part menti nádterületek részletes irtásával, a partvédő művek építésével és a mögöttes területek feltöltésével kell elvégezni; a tó vizének biológiai egyensúlyát hordalékkotrással, hínárirtással, nádutak létesítésével a vízmozgáshoz stb. fenn keli tartani; a regionális szennyvízcsatornahálózat üdülőterületi kiépítését és a biológiai fokozatú szennyvíztisztítás létrehozását el kell végezni. Az előírások realizálására sokirányú vízügyi munkaprogram készült. A hatvanas évek végén megkezdett beavatkozások kiterjedtek az egész vízgyűjtő terület vízrendezésére, a vízszint állandósítását biztosító tározóépítésekre, a tószabályozási feladatokra és a vízminőség-védelmet szolgáló közműépítésekre. A vízrendezési feladatok fő célja a tóba torkolló fő vízfolyások hordalékszállításának csökkentése. Az elvégzendő munkák a mértékadó vízhozamra való mederszelvény kialakításából, a rézsű és a parti sávok füvesítéséből állnak. A vízszintszabályozásra a Császárvíz vízgyűjtő területén két mesterséges víztározó épült. A kisebbik, a zámolyi tározó teljesen feltöltve közel nyolcmillió köbméter víz befogadására képes és elkészülte, 1970 óta, a Császár-vizén keresztül számottevően javította, stabilizálta a Velencei-tó vízforgalmát. A nagyobbik, a pátkai víztározó 1975 elején készült el. A pátkai tó mintegy kilencmillió köbméter vize — ugyancsak a Császár patakon át — a Velencei-tó Gárdony; főfelügyelőség vízfrissítését, víztartalékát szolgálja. A tó vízszintszabályozása érdekében teljes hosszában rendezték a Császár-víz medrét, és a tó felesleges vizét elvezető Dinnyés—Kajtori csatornát is kibővítették. A két mesterséges víztározó a Velencei-tó átlagos vízmennyiségének csaknem a felét képes tartalékolni, így aszályos időjárás esetén is tökéletesen meggátolja a tó leapadását. A tó körüli rendezetlen partszakaszok kiépítése is előrehaladt a tószabályozási munkák során. A tervezett 25 km hosszú partvédő műből 15 kilométeres szakasz készült el, a tómederből majdnem kétmillió köbméter iszapot kotortak ki, és 117 hektár partfeltöltést végeztek el. A már eddig végrehajtott vízrendezési, vízszint- és mederszabályozási, valamint partépítő munkák, a nád- és hínárirtás pezsdítőleg hatott az üdülőtájra. A regionális szennyvízelvezető hálózat alapja a tavat körülölelő gravitációs főgyűjtőcsatorna, amelyhez a mellékgyűjtőcsatornák csatlakoznak. Teljes kiépítése után 14 km hosszú lesz és nyolc átemelő segítségévei juttatja el a szennyvizeket az agárdi szennyvíztisztító telephez. Ez a mű -— teljes kiépülése után — naponta nyolcezer köbméter szennyvíz kezelését fogja megoldani. A tisztított szennyvizet a Dinynyés—Kajtori csatornába vezetik el. Az elmúlt évék következetes erőfeszítései megállították a Velencei-tó elöregedését. 1967-től 140 hektáron irtották ki a nádat, rendszeressé vált a mederkotrás. A vízminőség további javítása folyamatosan igényli a mederben levő puha agyag és hordalék eltávolítását. A tájrendezés, a környezetvédelem tervszerű munkájával 1980-ig elérik, hogy sem lakóterületi, sem mezőgazdasági szennyvíz ne folyjon bele a tóba. A Velencei-tó komplex fejlesztési programja nem zárul le 1980-ban. A tájegység teljes kifejlesztésére még két ötéves tervidőszak hivatott. De a tó és környéke már ma is a hazai turizmus egyik központja; a tó és a hozzá tartozó táj féltett üdülőterületünk. Környezeti védelmét elsősorban a vízminőségre vonatkozó szabályozás biztosítja. Dr. Egerszegi Gyula Agárd: A vízisporttelep bázisa 22 Kotrógép munkában
