Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
TapaszfaSixtcserén a SzovjcturtióbaM Űjra vannak Halak szíteni, s a kérdésben illetékes, vagy érdekelt szerveknek megküldeni. A Társaság munkájában a mindenkori igényeknek leginkább megfelelő munkamódszert alkalmazta. Ezek fejlődése során kialakultak a mai munkamódszerek, amelyen belül a társasági munka gerincét az előadóülések és vitaülések képezik, melyekhez a belföldi és külföldi tanulmányutak, a szemináriumok, ankétok, konferenciák és kongresszusok, valamint a munkabizottsági munka járul, a céloknak megfelelő súllyal. Az előadóülések és vitaülések száma a szakosztályok és területi szervezetek számának növekedésével természetszerűleg növekedett. Az Elnökség erőfeszítésének eredményeként ma már az egyes területi szervezetek és szakosztályok előadóülései és vitaülései naptári rend szerint következnek, elkerülve, vagy minimálisra csökkentve az ütközéseket. E téren elsősorban a színvonal emelése a feladat. A Társaságnak az ankétok, konferenciák és kongresszusok rendezésében nagy Hagyományai vannak, tapasztalt irányító és szervező gárda áll rendelkezésre és a kialakult nagy rendezvényszám a jövőben is megtartható, célszerű és szükséges. A témák megválasztása, a szakosztályok és területi szervezetek javaslata, a népgazdaság igényei alapján az Elnökség feladata. Kedvelt munkamódszer a belföldi és külföldi tanulmányúti rendszer, amely ma már teljesen kialakult mind az előkészítés, mind a végrehajtás tekintetében. Ezeket a jövőben is megtartjuk. Az egyes tudományágazatok, vagy azon belül egy-egy résztudomány mélyreható megbeszélésének igénye egyre nagyobb mértékben jelentkezett Társaságunk tagságánál. Ezen igények kielégítésére alakult ki, mint új munkamódszer az országos szemináriumok rendszere, amelyet a jövőben fejleszteni kívánunk, részben a témák bővítésével, részben társegyesületek bevonásával. A Társaságban mai, évtizedekkel ezelőtt kialakult munkamódszer volt a munkabizottsági munka. Ez két alapvető formában jelentkezik: a Társaság szakemberei saját elhatározásukból egyegy népgazdaságilag fontos téma részletesebb kidolgozására, vagy meglevő anyagok társadalmi bírálatára hoznak létre munkabizottságot, vagy állami, vagy pártszervek felkérésére meghatározott témát dolgoznak ki munkabizottsági munkában. Mindkettő népgazdaságilag igen fontos és a Társaság munkamódszereinek is a leghatékonyabb formáját képviseli, örömmel tapasztaljuk e munkaformánk új fellendülését az elmúlt években. Egy ilyen rövid cikk természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy mindent elmondjon a vízgazdálkodás tudományos társadalmi egyesületének szervezetéről, igen széles körű szakmai, tudományos szervező és alkotó tevékenységéről. Szeretnénk, ha mind több vízgazdálkodással foglalkozó szakember saját munkáján keresztül, mint közös erőfeszítéseink résztvevője ismerné meg a Magyar Hidrológiai Társaság munkáját, járulna hozzá ennek sikeréhez. Dr. Szalai György Nloszkua folyóban Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (OSZSZSZK) Vízgazdálkodási és Meliorációs Minisztériuma meghívására a múlt év októberében három fős szakértői csoport utazott Moszkvába, hogy tanulmányozza a szovjet vízminőség-védelmi tevékenységet. A látogatás célja: a szovjet vízgazdálkodási felügyelet szervezeti felépítésének tanulmányozása, a vízminőségvédelem területén alkalmazott szabályozók és azok hatékonyságának megismerése, a vízminőség-védelmi létesítmények meglátogatása, tapasztalatszerzés üzemeltetésükről, működésükről és az elért eredményekről. A vendégfogadók céltudatosan és praktikusan szervezték meg az ötnapos szakmai programot. Tanulmányútunk első napján az OSZSZSZK Vízgazdálkodási és Meliorációs Minisztériumának munkájával ismerkedtünk és tájékoztatást kaptunk a Köztársaság vízgazdálkodási szervezetéről, amely több vonatkozásban megegyezik a magyar vízügyi szervezet felépítésével. A minisztérium három nagyobb szervezeti egységre — főigazgatóságra — tagozódik. A Vízvédelmi Főigazgatóság a vízkészletek mennyiségével és minőségével kapcsolatos tevékenységet, a különböző vízhasználók — ipari üzemek, szovhozok, kolhozok, víz- és csatornamű vállalatok — vízhasználatát ellenőrzi és irányítja. A felügyeletet 22 területi igazgatóság segítségével valósítják meg. A területek nagysága miatt az igazgatóságok körzetékre tagozódnak; minden olyan gazdálkodó szervezettel foglalkoznak, amely hatással van, vagy lehet a vizek mennyiségi és minőségi állapotára, függetlenül attól, hogy melyik minisztérium felügyelete alá tartozik. A vízminőségi felügyeleti munkát a területi igazgatóságok keretében működő vízkémiai laboratóriumok végzik. A másik főigazgatóság feladata a vízkészletek elosztása, az egyes népgazdasági ágak (ágazatok) érdekeivel történő összehangolása. A harmadik, nemrég megalakított szervezeti egység a vízgazdálkodás távlati tervezésével foglalkozik. Egy érdekes adatot is megtudtunk: az ország vízkészletének 92%-a ennek a köztársaságnak a területén található. A második témakörben, a vízminőségvédelem területén alkalmazott szabályozókról sok új és elgondolkodtató információt kaptunk; szabályozási rendszerük eltér a magyarországi gyakorlattól. A Szovjetunióban a vízszennyezésért nem a vállalatot, mint jogi személyt — tehát a kollektívát — marasztalják el, hanem azokat a vezetőket, akik ezért személyesen felelősek. Hogy a személy szerinti felelősségre vonás valóban megtörténik, ez minden beszélgetés során elhangzott. Példaként megemlítették, hogy a moszkvai területi igazgatóság 1977-ben 1200 esetben vetett ki személyi bírságot, A szennyvíz fogadótere és a telep kompresszorháza 5
