Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
Levegőztető medencesor s prémiummegvonásra is 365 alkalommal került sor. Súlyosabb esetekben a vízügyi szervek indítványozzák a szenynyezést okozó vállalat vagy gyár működtetésének beszüntetését. Küldöttségünk a moszkvai területi igazgatóságot és annak három legjelentősebb vízgazdálkodási, vízminőségvédelmi létesítményét látogatta meg. Programunkban szerepelt a Felső-Volgára épült víztározórendszer megtekintése, megismerkedtünk a Kurjanovszki szennyvíztisztító teleppel és a ZIL Autógyár ipari szennyvíztisztító berendezéseivel. Mint megtudtuk, Moszkva naponta mintegy 5,0—5,5 millió m3 ivóvizet fogyaszt, melyet felszíni vízkivétellel a Moszkva folyóból biztosítanak. Ennek érdekében a folyó 60 m3/s átlagos vízhozamát a Felső-Volgán létesített tározórendszerből a Volga-—Moszkva-csatornán át pótolják. Moszkvától mintegy 130—140 kilométerre, a Kalinyini területen fekvő Konokovo városban tett kirándulásunk célja a Felső-Volgára épült Ivankovszki víztározó megtekintése, a helyi vízminőségi laboratórium munkájának megismerése volt. Az Ivankovszki tározó a Felső-Volgára épült tározórendszer második legnagyobb tagja, 450 millió m3 víz tározását teszi lehetővé, az 1930-as évek elején létesült. A kono'kovói vízminőségi laboratórium fő feladata a tározó vizének rendszeres vizsgálata. A laboratórium munkatársai tájékoztatást adtak az általuk végzett kémiai és hidrobiológiái vízvizsgálati módszerekről és a tározó vízminőségéről. Moszkvában naponta 5,5—6,0 millió m3 kommunális és ipari szennyvíz keletkezik. A város két hatalmas szennyvíztisztító telepén, valamint az egyes ipari létesítményeknél kezelt szennyvizet a Moszkva folyóba bocsátják. Tisztítás nélkül nem kerül szennyvíz a folyóba. Az általunk megtekintett Kurjanovi Egyesült Szennyvíztisztító telepen naponta 2,5 millió m3 szennyvizet tisztítanak. A telep első berendezéseit 28 évvel ezelőtt helyezték üzembe. Az első ütem 1 millió m3 szennyvíz mechanikai tisztítását tette lehetővé. A biológiai tisztító egységet 1962-ben adták át, az újabb fejlesztés 1971-ben fejeződött be. A telep ma már 1 km2-es területen fekszik, s teljes biológiai tisztítást végez. A befolyó víz 40—45%-a ipari, 55—60%-a házi szennyvíz, átlagos BOI5 értéke 180 —190 mg/l, lebegőanyag-tartalma 190— 200 mg/l között váltakozik. Az elvezetett tisztított szennyvíz BOI5 értéke 13—15 mg/l, lebegőanyag-tartaima 12 mg/l alatt van. A szennyvíztisztítás hatásfoka eszerint 92—95%. Ez igen jó eredménynek számít. A magyarázat: A városi közcsatornára rákötött üzemek és intézmények rendelkeznek a szükséges helyi előtisztító berendezésekkel és azokat megfelelően üzemeltetik. A különleges szennyező anyagokkal szennyezett, nehezen tisztítható vizeket a keletkezés helyén olyan mértékig megtisztítják, hogy közvetlenül a Moszkva folyóba vezethetők. (Erről tanulmányutunk során a ZIL Autógyárban meggyőződhettünk.) A tisztítótelepre érkezett szennyvizet már a homokfogóban igen intenzíven levegőztetik. A Dorr-rendszerű előülepítőkben a szennyvíz tartózkodási ideje minimum 1,5 óra. Az oxidációs térben — az eleveniszapos medencékben — a levegőztetési idő 6—8 óra (6 óránál sohasem kevesebb). A levegőbevitel pneumatikus úton (Inkarendszerrel) történik. A Dorr-rendszerű utóülepítőkben a tartózkodási Idő 3—4 óra. A berendezések műszaki színvonala kifogástalan. Az ülepítő medencék bukóéleinek beállítása igen nagy pontossággal készült. A tisztítótelep berendezéseit szovjet szakemberek tervezték és gyártották. Hasonló tisztítóberendezés építése folyik Budapest szennyvíztisztítására, szovjet tervek szerint. A tisztítótelepről készült fényképfelvételeken jól érzékelhetőek a nagy méretek és az egyes berendezések műszaki állapota. Az utóülepítőről elfolyó tisztított szennyvíz áttetszőén csillog. A szennyvíztisztás fejlettségének, a műszaki-technológiai felkészültségnek egyik fontos mércéje a szennyvíziszap kezelése és elhelyezése. A tisztítótelepen naponta 14—15 000 m3 szennyvíziszap keletkezik, amit fűtött rothasztókban 53 C fokon kezelnek. Ezen a hőmérsékleten a csírák nagy része elpusztul. A kirothasztott iszapot vákuum-dobszűrőkön 68—70% víztartalomra víztelenítik. (A dobszűrők mérete: átmérő 2,5—3,0 m, palást hossza 6— 7 m.) A szűrőkről az anyag szállítószalagra, majd vagonokba kerül. A dobszűrőkön víztelenített iszap 8—10%-át tovább kezelik, szárítják. Szárítás után golyós malmokban őrlik és papírzsákokba csomagolják. A szárított, csomagolt anyag teljes mennyiségét a mezőgazdaságban hasz-Utóülepítők 6
