Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

Nyugatdunántúli Területi Szervezet Zala megyei Körzeti Csoportja, Zalaegerszeg Nógrád megyei Területi Szervezet, Salgótarján, Somogy megyei Területi Szervezet, Kaposvár Soproni Területi Szervezet, Sopron Szegedi Területi Szervezet, Szeged Szentesi Körzeti Csoport, Szentes Szolnoki Területi Szervezet, Szolnok Komárom megyei Területi Szervezet, Tata bánya Veszprémi Körzeti Csoport, Veszprém Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemi Szervezete, Vác Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemi Szervezete, Siófok Ráckevei Körzeti Csoport, Ráckeve, Az egyéb szakmai, szervezeti és ellen­őrzési tevékenységet bizottságokban fejti ki a Társaság. A vezetőség mellett mű­ködő bizottságaink: az Oktatási Bizottság a Környezetvédelmi Bizottság a Gazdasági Bizottság, az Ellenőrző Bizottság, a Vásárhelyi Pál díj, emlékérmek és kitüntetések Bizottsága az Ifjúsági Tanács a Vízügyi Történeti Bizottság a Hidrológiai Közlöny és a Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottságai. A Társaság legfelsőbb szerve a Köz­gyűlés. Társaságunk háromévenként hívja össze vezetőségválasztó küldött­­közgyűlését. Két közgyűlés közötti idő­szakban az Elnökség látja el az irányíió szerepet. Tagjai a választott tagokon kívül a szakosztályok, területi szerveze­tek és bizottságok elnökei és titkárai. Az elnökségi ülések közötti időszakban a Társaság irányítását az Intéző Bizottság végzi, amelynek tagjai az elnök, a társ­elnökök, az alelnökök, a főtitkár, a fő­titkárhelyettes, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője és az Elnökség további 3 tagja. A Társaság éves költségvetésből gaz­dálkodik. Bevételi forrásai a MTESZ ál­tal biztosított állami támogatás, a jogi tagok által fizetett éves tagsági díjak, az egyéni tagok által fizetett éves tag­sági díjak és az egyéb, rendezvények­ből származó bevételek. A Társaság szervezési és adminisztra­tív tevékenységét a Titkárság látja el. A Társaság 1978. december 31-i tag­létszáma 4316 fő, a jogi tag vállalatok száma meghaladja a 170-et. Egyesíti magában a vízügyi szolgálatban, a tu­dományos és tervező intézetekben, vál­lalatoknál, üzemeknél, egyetemeken dol­gozó vízgazdálkodási és a kapcsolódó társterületeken dolgozó szakembereket. A Magyar Hidrológiai Társaság mun­kája felöleli a víznek, mint a természeti kincsnek alapkutatási, alkalmazott ku­tatási formáját és a vízzel kapcsolatos minden felhasználási, műszaki, közgaz­dasági kérdéseket, az ezek megvalósí­tásához szükséges műtárgyak kutatási, tervezési és építési problémáit, valamint a vízi környezet védelmét, ezzel a víz­ügyi ágnak és minden vízgazdálkodási tevékenységnek a társadalmi hátterét adja. Ennek megfelelően a Társaság szakmai munkája természetesen első­sorban az OVH-hoz de számos más állami szervhez, minisztériumhoz is kap­csolódik. A Társaság szakosztályai által művelt szakterületek közül például a hidrogeológiai, az OVH-n kívül a KFH- hoz és a NIM-hez, a limnológia a MÉM-hez és az OVH-hoz, a vízkémia, víztechnológia, a vízellátás és a szenny­vízkérdések az OVH-n kívül az ÉVM- hez, a NIM-h ez és a KGM-h ez, a bal­­neotechni'ka az EüMin-hez, a mezőgaz­dasági vízgazdálkodás pedig a MÉM- hez és az OVH-h oz kapcsolódik szoro­san. Döntően az OVH munkaterületével ro­kon az árvíz- és belvízkérdések, a hid­­roökonómiai problémák, a vízgazdálko­dás kérdései és a vízépítőipar szakterü­lete. A víz mint az infrastruktúra egyik alapvető anyaga, a tanácsokkal való szoros együttműködést is megkívánja. A Társaságon belül azonban számos alap­kutatással is foglalkoznak tagjaink, ami­nek megfelelően pl. a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályunk el­sősorban az MTA-hoz kapcsolódik, de jelentős az Akadémiához való kötődése a Limnológiai, a Hidrogeológiai és a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szak­osztálynak is. Munkánk egy része köz­vetlenül, vagy közvetve kapcsolódik az OMFB tevékenységéhez is. A Társaság e sokirányú állami kap­csolatai révén különös felelősséggel tar­tozik az általa művelt szakterületek szak­mai koordinációjáért, az állami tervek összehangolt társadalmi bírálatáért és a nagytávlatú tudományos és műszaki koncepciók előkészítéséért. Az a tény, hogy szakterületi leg több állami szerv tevékenységéhez kapcsoló­dunk, bizonyos értelemben nehezebbé, bizonyos értelemben könnyebbé teszi a Társaság helyes munkastílusának és a különböző tervidőszakokban megtárgya­lásra kerülő szakmai témáinak megha­tározását. Nehezebbé teszi azért, mert sok minisztérium és országos hatáskörű szerv középtávú és hosszú távú terveinek ismeretét kívánja meg, könnyűvé pedig azért, mert mindezen tervekből a szak­mai és tudományos lényeget kiválasztva nagyon sok azonosságot lehet felismerni. A Társaság a fentiek alapján hagyo­­mányszerűen az egyes minisztériumok és országos hatáskörű szervek közép- és hosszú távú tervei alapján állítja össze azokat a központi témákat, amelyeket a szakosztályok és területi szervek éves munkaterveik összeállítása előtt irány­elvként megkapnak. Ezzel lehetővé vá­lik a társasági munkának az állami fel­­adatökkal való összehangolása és egyez­tetése. A társasági munka és az egyes mi­nisztériumok, illetve országos hatáskörű szervek kapcsolata a feladatok össze­hangolásán túlmenően több esetben akcióegységben is megnyilvánul. Számos rendezvénye van a Társaságnak az em­lített minisztériumok, illetve azok vala­mely középirányító szervével, kutatóin­tézetével közös rendezésben. Elsősorban az ÉVM-mel és az OVH-val közös pá­lyázatok kiírása is az ilyen összehan­golt akciók egy-egy mozzanata. A Társaság munkája a leírt formában kapcsolódik a népgazdaság ötéves kö­zéptávú és 15 éves hosszú távú terveihez. A feladatokon belül különös figyelmet fordítunk a vízgazdálkodás közép- és hosszú távú terveire. A Magyar Hidrológiai Társaság tuda­tosan vállalja feladatát a tudományos közélet formálásában, a párt tudomány­­politikai irányelveinek érvényesítésében. A Társaság munkája e területen azért különösen jelentős, mivel egyesíti a gya­korlatban, az oktatásban, a kutatásban és fejlesztésben, az államigazgatásban, a gazdasági élet különböző területein dolgozó szakembereket, egyesít olyan szakterületeket, amelyeket a társadalmi munkamegosztás, a földrajzi elhelyez­kedés, a hivatali szervezet szükségkép­pen elválaszt, elősegíti a gazdasági, ál­lamigazgatási és politikai szervezetek tevékenységét azáltal, hogy olyan át­fogó információkat, korszerű szakisme­reteket nyújt, amelyek befolyásolják a szakmai törekvéseket, kialakítják a szak­mai kapcsolatok egy sajátos rendsze­rét. A Társaság szakembergárdája mintegy 120 területet képvisel, így az interdisz­ciplináris tudomány igen sok ágazatát tudja optimális keretek között művelni; nagy számban állnak rendelkezésre magas fokon képzett aktív szakembe­rek, akik valóban alkalmasak arra, hogy a határterületek alapos ismereté­ben egy-egy téma komplex feldolgozá­sát végezzék el. Nem elhanyagolható ebből a szem­pontból a Társaságnak az a szerepe sem, hogy a tagságot olyan demokra­tikus szervezetben egyesíti, ahol az egyes tagok kezdeményezőkészségét, szabad véleménynyilvánítását nem aka­dályozzák alá- és fölérendeltségi viszo­nyok. Ma az egyik legfontosabb feladat a kutatástól a termelésig vezető út csök­kentése, a tudományos eredmények gya­korlati alkalmazását elősegítő folyama­tok gyakorlati alkalmazását elősegítő folyamatok gyorsítása, tervszerűbbé té­tele. E tekintetben Társaságunk rendezvé­nyei mindig jelentős szerepet játszottak. Természeténél, szervezési elveinél fogva ez volt az a hely, ahol a gyakorlat és a kutatás szakemberei összetalálkoztak, szót érthettek, együttműködési formákat alakíthattak ki. A spontaneitás háttérbe szorításával, igen tudatos szervezési munkával kell ezt a tevékenységünket az új igényekhez még jobban közelíteni, egyes témákra jobban koncentrálni, tu­datosan koordinálni. A továbbiakban éppen az elmondot­tak még hathatósabb elősegítésére na­gyobb gondot szándékozunk fordítani a szabad viták alapján kialakított átfogó vélemények és javaslatok összeállításá­ra, melyeket egy-egy fontosabb rendez­vényünk summázataként szoktunk elké-4

Next

/
Thumbnails
Contents