Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

Körzetesített ivóvízhálózat! karbantartási rendszer a Pécsi Vízmű Vállalatnál Pécs város vízellátása hosszú évek óta két alapvető problémával küzd. Egyrészt, hogy a rendelkezésre álló vízkészletek csúcsidőszakban nem biztosítják a fogyasztói igények ki­elégítését, másrészt, hogy a vízel­osztó hálózat és a hozzákapcsolódó létesítmények részben elavultak, kor­szerűtlenek. Annak érdekében, hogy a csúcs­­időszakok vízellátási zavarai mini­málisra csökkenjenek — mivel kapa­citásoldalról a fogyasztók vízigénye még jó ideig csak szűkösen biztosít­ható — a vízelosztó hálózat üzem­­biztonságát megteremtő karbantar­tási munkákra kiemelt gondot kellett fordítani. Ezen munkák közül is ki­emelkedő fontosságú volt a hálózati szerelvények (tolózárak, aknák stb.) felújításához, karbantartásához olyan módszer kidolgozása, ami részben lehetővé teszi a korábbi évekhez ké­pest egy gyorsabb ütemű munkavég­zést, részben pedig módot ad arra, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt hatékonyabban és eredményesebben hasznosítsuk. Az új módszerrel szem­ben támasztott alapvető igény volt az is, hogy a karbantartási munkák során a fogyasztók vízvételezési le­hetőségeit minél kisebb mértékben korlátozzuk, hogy számunkra is ked­vező — vagy elfogadható — időpont­ban kerüljön sor a munkákra. A vízelosztó hálózat adottságainak, a karbantartási feladatokkal szem­ben támasztott követelményeknek és a munkavégzés lehetőségeinek össze­hangolásával dolgoztuk ki az új kör­zetesített ivóvízhálózati karbantartá­si módszert, amely nagy területen, (olykor egész városrészt ellátó vízel­osztó hálózaton) egy időben végzett munkafolyamatot jelent, teljes vízel­látási szünet mellett. A munkálatok során a szokásos alkatrészcserék Z9 magyar 8 vízgazdálkodás mellett (orsó, tömszelence sto.) komplett tolózárcserékre, valamint új tolózárak beépítésére, uj hálózati csomópontok kialakítására is sor ke­rül, szükség szerint. Mivel a karbantartási munkák nagy területen folynak, így mód nyí­lik arra is, hogy elsősorban a na­gyobb fogyasztási helyek (bérházak, ipari üzemek, intézmények stb.) víz­mérőit a fogyasztók zavarása nélkül kicseréljük. A módszer előnyeként feltétlenül meg kell említeni az előzőeken túl­menően, hogy lehetőséget biztosít — a jelentős fogyasztáscsökkenés miatt — a túlterhelt csatornahálóza­tok ipari televíziós vizsgálatára is, mely vizsgálatok egyébként normális üzemállapotban, a telt szelvény miatt nem lennének elvégezhetők. Az ivóvíz-hálózatok körzetesített karbantartási munkáinak fontosabb fázisai az alábbiak: — előkészítés, a körzet határainak kijelölése, — a munkaprogram fő elemeinek meghatározása, — helyszíni felmérés a munkahe­lyeken, — a végleges munkaprogram ki­dolgozása, — a munkálatokhoz szükséges esz­közök biztosítása, — a karbantartási folyamat végre­hajtása, — a munkák tapasztalatainak ösz­­szegezése. Egy-egy karbantartási körzet ki­jelölésekor számításba kellett ven­nünk, hogy a vízellátási szünet maxi­mális időtartama 10 óra lehet, ami magában foglalja a hálózat zárásá­hoz, ürítéséhez és a munkálatok utáni öblítéshez szükséges időt is. Fi­gyelembe véve, hogy a lakosság, de az ipari üzemek számára is a legked­vezőbb az éjszakai időszak, így a munkákat este 20 óra és reggel 06 óra közötti időre programoztuk. A körzet nagyságának meghatáro­zása után került sor a körzeten be­lüli vízelosztó hálózat dokumentá­ciójának részletes tanulmányozására, az üzemnaplók, hibajelentések, fo-

Next

/
Thumbnails
Contents