Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
Hasznos tanulságok Tanulmányúton Lengyelországban AVIZDOK tanulmányutat szervezett a Lengyel Népköztársaságba, a víztározók és a folyó-, part- és mederszabályozás tanulmányozására. Az igen érdekes és szakmailag sokat nyújtó tanulmányúton szerzett ismeretekről az alábbiakban számolunk be. A csaknem 312 ezer km2 kiterjedésű és 34 millió lakosú ország területének legnagyobb része síkság; területének mindössze 3%-a hegyvidék, s ez is a déli Határvidéken. Éghajlata hazánkénál hűvösebb, tipikusan kontinentális. Széljárása évszakonként változik. Nyáron a bő csapadékot hozó nyugati, télen a száraz, hideg szelek uralkodnak. Az évi átlagos csapadék 598 mm, de eléggé szélsőséges értékek mellett. Az ország északi részében 450 mm, a déli hegyvidékeken 1500 mm csapadék hull évente. Lengyelország legnagyobb folyója az 1092 km hosszú Visztula, amelynek vízgyűjtőjéhez az ország területének 56%-a tartozik. Az eddig észlelt vízhozam szélső értékei 550, illetve 8250 m3/sec. A Visztulát az Odera követi, amely 854 km hosszú, s az ország területének 34%-a a vízgyűjtője. A lengyel folyók szabályozottsága nem kielégítő, s árvízvédelmi művei sincsenek kellő mértékben kiépítve. A töltések hossza mindössze 7000 km, a védett terület nagysága pedig 1 millió hektár. Ennek az elégtelen kiépítettségnek tulajdonítható, hogy a lengyel népgazdaságot éves átlagban 400 millió zloty árvízkár éri. Az ország vízfolyásaiba évente körülbelül 4,8—5 milliárd m3 tisztítatlan szennyvíz kerül. A Visztula és az Odera különösen szennyezett, ezért a felszín alatti vízkészletekből ki nem elégíthető kommunális vízigényeket inkább a mellékfolyókból, illetve az azokra telepített tározókból nyerik. A vízkészletek szűkössége és egyenlőtlen eloszlása a tározók gyors ütemű fejlesztésére késztette a lengyel népgazdaságot. 30 év alatt a tározókapacitást csaknem 6 milliárd m3-re növelték, s jelenleg 21 olyan tározójuk van, amelynek befogadóképessége meghaladja a 10 millió m3-t. Az ország domborzati viszonyai lehetővé teszik, hogy a vízben szegény körzetek igényeit átvezetésekkel elégítsék ki. Tanulmányútunk központjában a víztározók és kapcsolódó létesítményeik álltak, amelyek közül a Tresnai (Zywiec-i) és a Sulejow-i alapos, a Roznow-i kevésbé részletes megismerésére nyílt lehetőség. A Tresna-i völgyzáró gát és felszíni tározó 1960—66 között épült. Ez a létesítmény a Czaniec-i és Porabka-i tározóval együtt a Sola folyó vízlépcsőrendszerének eleme. Ez az első olyan vízlépcsőrendszer Lengyelországban, amely a rendelkezésre álló vízkészletek megőrzésének, gazdaságos és átfogó felhasználásának elvei szerint épült. A Sola folyónak, mint a Felső-Visztula Kárpátokban eredő mellékfolyójának vízlépcsőrendszere elsősorban a Sziléziai—krakkói iparvidék vízellátására, a térségben gyakori árvizek kiküszöbölésére, a Felső-Visztula vízhozam-különbözőségének kiegyenlítésére A tresnai tározó árapasztója és a gátkoronán vezető közlekedési út 30
